Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 68. szám

275 sem természetben, sem azok meghatározott értékét nem kérte, ez iránti külön keresetét fenhagyni kellett." Felperes ezitéletellenébenfelebbezésselélvén, a kir. i t. táblán 1866. m áj. 7-én sz. a. Ítéltetett: „Jóllehet azon felperesi állitás, hogy az •/. a. szerződés tárgyát képező birtok egyedül Bohacsek Francziska felperesnő, nem pedig egyszersmind férje Tóth Károly tulajdona is, a B. a. felmutatott telekkönyvi kivonatból kitűnik, — miután azonban a •/. a. haszonbéri szerződés szerint felperesnő és férje Tóth Károly, a kérdéses birtokot alpereseknek, mint közös tulajdonukat adták haszonbérbe, és igy alperesek jogaikat éppen ugy, mint kötelezettségeiket egyedül ezen szerződés szabályozván, Tóth Károly egyik bérbe adó tulajdonossal, ugy is mint neje jogának képviselőjével, az osztrák törvények hatálya alatt, az egész bérletre és bérpénzekre nézve átalában, a magyar törvények visszaállítása után pedig annak a haszonbéri szerződés szerinti fele részét tevő illetményére egyezkedni jogositva voltak, — és miután a bérlő társaknak egymás között 1858. jul. 24-én, és igy az osztr. ptk. hatálya alatt kötött 2. sz. a. azon szerződésükbe, mely szerint Eisdorfer Gusztáv és neje az egész bérleti ügyletet, jogaival és kötelezettségeivel együtt, bérlő társukra Molnár Józsefre ruháztak át, Tóth Károly nemcsak be nem folyt, és meg nem nyugodott, hanem ugyan az Eiszdorfer Gusztávot, a 4. sz. a. okirat szerint, egész 1865. máj. 25-ik napjáig haszonbérlőjeként tekintette, 1865. máj. 25-én pedig, vagy is a magyar törvények hatálya alatt, a 4. és 11. sz. a. okiratok szerint, Tóth Károly saját fele részéről intézkedhetett ugyan, de a nejét illető haszonbér, és a birtokhoz tartozó épületek s beruházásoknak nejét illető másik fele része felett, ennek megbízása nélkül nem egyezkedhetvén, s a négy bérlő társak bármelyikét is, a felperesnő irányában *|. a. elvállalt kötelezettségek alól felmenteni jogositva nem lévén, ugyan azok mind a négyen felperesnő kötelezettjei maradtak; ezeknél fogva Eisdorfer Gusztáv, ennek neje Mayer Emilia, Molnár József, és ennek neje Erdélyi Mária alperesek, az 1865. szept. 29-én fizetni kötelezett 472 frt 50 kr. haszonbéri tartozásnak felperesnőt illető fele részét, vagyis 236 frt 25 krt, továbbá a. bérlemény tárgyát tevő birtokon létező s •/. és •/7. a. szerint átvett épületeknek s beruházásoknak, szerződésileg kötelezett jó karba állitására megkívántató, s a 4. •/. a. bírói szemle utján 600 frtban megalapított költségeknek felperesnőt illető fele részét, vagvis 300 frtot, ugyanazon szemle fele költségét 13 frt 18 krt, valamint jelen pernek 24 frt 99 kr. költségét kifizetni, a haszonbéri szerződés 4. pontja szerint, egy uj malomkövet a malomba beállítani, és a pajta falakat elhordatni 15. nap alatt köteleztetnek; ekként az első bíróság Ítélete megváltoztatván, a peres iratok további intézkedés végett, illetőségükhöz leküldetnek." (Vége kővetk.) Kúriai Ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. it. táblán[Vége.] *) „Mindezeknélfogva tekintve, miképalperesek a persorán azt, hogy a termesztményeket, és egyéb tárgyakat valóban és mily mennyiségben elszállították,— a 3. 5. 6. illetőleg a 16.18. és 19.sz. okmányokkal épen nem igazolták, egyrészt azért, mert ezekben e. r. alperesnek a zár alá vett vagyon közelebbi meghatározása nélkül csak áltáljában meghagyatik, hogy termesztményeket szállítson, holott az A. a. okmány és 2. sz. tekintve 15. sz. rendeletek tartalmánál *) Lásd .az itűlot olojét 67. sz. 59. sz. a. fogva ugyanő több egyénektől lefoglalt vagyonoknak gondnoka volt, — azonfelül felperesnek tagadása ellenében csekély kivétellel még azt sem mutatja ki, hogy ezen meghagyások folytán, főleg a kérdéses lefoglalt vagyonból valóban valamit és mily mennyiségben szállitott-e rendeltetése helyére; — tekintve továbbá: mikép e. r. alperes Gombos Károly az általa 1. 2. illetőleg 14. és 15. sz. a. csatolt rendeletek szerint, az ingóságoknak uetáni elárvereztetéséről rendes jegyzőkönyvet szerkeszteni, s a bejövendő vételárt Kovácsis Ágoston akkori pénztárnoknak átküldeni köteles lett volna, — jóllehet ezen a kérdéses vagyonra nem is vonatkozó meghagyások alapján ugyan ő, a néhai Baderlicza Arzén ingóságainak nagy részét elárvereztetni jogositva sem volt, — mégis, hogy annak elárvereztetésénél rendes jegyzőkönyvet vezetett, s azt a bejött pénzzel ügyütt a nevezett pénztárnoknak leküldötte volna, feleseléseiben még csak nem is állítja, sőt elleniratában csak következtetéskép hozza fel: mikép a pénzt 2. r. alp. Mihálkovits Józsefnek átadnia kelletett, — mit pedig ez, valamint felp. is tagad; — tekintve továbbá, mikép alperesek a per során az általuk hivatkozott és hit alatt kihallgatott tanukkal azt, hogy néhai Baderlicza Arzén összes ingóságai elraboltattak volna, szinte nem igazolják,— l.r.alp Gombos Károlynak abbeli mentsége pedig, mintha e tekintetbeni hivatalos irományai azon vészteljes időkben elvesztek volna, — miután az ennek bebizonyításául általa felhívott Manojlovits Döme tanúnak hit alatti vallomásából kiderül, hogy azon Csantavéren talált alperesi ládában, — mely a nevezett tanú által megvizsgálás után a zombori hatósághoz leküldetett, — s melyben ezen alperes állításaként a kérdéses okmányok voltak, csak jelentéktelen iratok és könyvek foglaltattak, s ezeket is alperes később saját, a tanú előtt tett beismerése szerint visszakapta a nélkül, hogy ugyanekkor még valami fontos okiratok hiányáról csak említést is tett volna, — sőt tekintve, mikép ezen alperes 1 8. illetőleg 14-től 20. számig terjedő e tárgyra vonatkozó okiratokat eredetben e perben mellékelte, s ekként kétségtelen volna, mikép e tekintetbeni irományai el sem vesz| tek — mint adatokkal megczáfolt, — birói figyelembe szinte vehető nem lévén — mindkét rendű alpereseknek egyetemleges felelősége, a B. a. hiteles kimutatásban 1-ső — 37. továbbá 42—72. nemkülönben 78—130., valamint 151. 164. tételekig bezárólag, végre a 167-ik tételben elősorolt tárgyakra nézvé^ az ott kitett mennyiségben és 29619 pfrt 10 krt becsértékben állapitatik meg. Ezen tárgyak közül azonban a nevezett károsnő B. szerint visszakapván 25 db bárányt 70 pfrt, 4 lovat 320 pfrt, 1 réz üstötT20 pfrt, 1 nagy képet 30 pfrt, 1 kanapét 24 pfrt, s hozzá tartozó fát 10 pfrt, 1 padot 5 pfrt, és 1 almáriomot20 pfrt értékben, ezen összegek továbbá, miután e. r. alp. 23 db ökröt, két tehenet és hornyukat, 7-ik illetőleg 20. sz. a. elismervény szerint felsőbsége meghagyásából a táborba csakugyan elszállított — ezeknek 1810 pfrt értékük, — továbbá Tóth Ferencz tanúnak vallomása szerint körülbelül 400 mérő zab, az e. r. alp. által a verbászi táborba szinte elszállitatván, — ennek B. szerinti értéke 1200 pfrt, nemkülönben az A. a. 1. 7. 8. 10. 11. számú tanuk előadásai szerint magától néhai Baderlicza Arzéntól elfogatásakor Verbászon 2 ló, kocsi és lószerszám elvétetvén; ennek B. szerinti értéke 200 pfrt — végre a B. 70. tétel alatt követelt 40,000 db 320 pfrt értékű téglából, az A. a. 16—26. sz. tanuk vallomásai szerint — 1000 darabot Mihálkovits József 2. r. alp. elvitetvén, — a többi a károsnőnek viszszakerült mennyiségen kivül, —széthurczoltatott — ezen 1000 db tégla 8 pfrt értékének levonásaután 312 pfrt ér-