Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 65. szám - A hatalom - jog? 7. [r.]

séggel, 24 hold szántófölddel és 10 kaszás réttel ellátandók, 412|g telekben, zsellérekét 11-ben, az úrbéri legelő illetőséget 44 78 erre jogosított telekszára utántelkenkintl2 holdban oly formán, hogy a rajta találtató fa is a volt úrbéreseket illetendi, és a faizás czimen kiadandó erdő illetőséget 44% erre jogosított telekszám után telkenkint 4 holdjával állapítván meg, a helyben nem lakó r. kath. lelkésznek és tanitónak a felp. uradalom által évenkint kiadni szokott természetbeni tűzi ölfa illetőséget érintetlenül fenhagyta; gyümölcsfa iskolának mind a két felekezetűek számára külün-külön fél, s temetőnek szintén annyi holdakbani kiadatását, — a hiányzó urb. illetőség pótlásául a felp. uradalom által kijelölt vonalok közti erdő résznek kiadatását fával együtt — és végre a fentemiitett urb. illetményeknek, nemkülönben a ref. lelkész, r. kath. és ref. tanitók és község jelenlegi birtokainak osztályozott holdakban kihasitását elrendelte, — alperes volt úrbéreseket azon kérelmüktől, hogy a dűlők több osztály tételével újra osztályoztassanak, és a rétek újra becsültessenek, nemkülönben, hogy a lelkésznek és két tanitónak birtoka egy, illetőleg fél-fél telekre emeltessék, elmozdította. Ezen itélet felperes földes uraság részéről felebbeztetvén, Veszprémmegye törvényszéke 1864. máj. 10-én 953. sz. a. hozott ítéletével az alispányi bíróság ítéletét azon változtatással, hogy a hiányzó urb. illetőség pótlására felp. uradalom kötelezhető nem lehet, és az urb. jobbágy telkek száma 2% telekkel leszállitatván, ehhez képest a jobbágyi bel és kül tartozmányoknak, legelő és erdő illetményeknek 38% telek mennyiséghez leendő kiszabása, kiadatása és a mérnöki munkálatoknak, ehhezi idomítása elrendeltetik — egyebekre nézve helybenhagyta. Ezen ítéletet alp. község felebbezte, mert a törvényszék nem vette figyelembe a régi per 185. lapján olvasható törvényszéki ítéletet, melyből kitűnik, hogy a 94 V4 hold rétbeli hiány semmikép sem vétethetik a telkek számának leszállításául, miután e hiány csak a hibás kiosztásnak eredménye lett, mit később sem pótolt az uradalom, mindamellett mégis az uri szolgálatok teljesíttettek, ezért köteleztetett az uradalom a jogtalanul szedett tartozásoknak visszatérítésére, valamint a 94 í/i holdnak pótlására, a 3657 frt 59 kr. tehát nem a 2% teleknek váltsági ára volt, hanem a tartozatlanul teljesített úrbéri szolgálatoknak kárpótlása; ezen telkeket a hivatkozott ítéletek, s intézmények is helyrepótolni rendelték, sőt maga az uradalom is 1847-ben a birtokkönyv szerint 41% telket ismert be, ennyi után kárpótoltatott is, azért ennyi is állapítandó meg. Ezen felebbezés folytán a kir. it. táblán véglegesen ítéltetett: „Az első bíróság ítélete alperes volt úrbéres község irányában a nem felebbezés által jogerejüvé válván, és igy ugyanaz azon pontokra nézve, melyek a megyetörvényszékének Ítélete által helybenhagyattak,— a további felebbezésre jogositva nem levén, ennélfogva jelen per csgűtis a megye törvényszéke által megváltoztatott ítéleti pontokra vétetvén vizsgálat alá; jóllehet elvileg a volt földes uraság az úrbéri telki illetményekből önhibáján kívül hiányzó illetményeknek pótlására törvényszerüleg kötelezhető nem lenne; minthogy azonban felperes részről a telkek számának leszállítása esetében a hiányzó úrbéri illetményeknek pótlása nemcsak a kiviteli alap keresetlevélben önkénytesen megajánltatott, hanem ezen ajánlat az 1860. szept. 28-án tartott tárgyalás alkalmával a térképen kijelölt helyiségben ismétlőleg megujittatott, — ugyanaz azoknak az úrbéri főtörvényszék 1860. jul. 16-án 495. sz. a. jogérvényü Ítélete által elrendelt megbecsültetése ellen fel sem szólalt, — mindezeknél fogva a megyetörvónyszéke e részbeni Ítéletének megváltoztatása mellett az első bíróságnak az úrbéri telki illetmények pótlására vonatkozó ítélete, a volt úrbéres jobbágy telkeknek leszállítására nézve pedig a felhozott indokok alapján a megye törvényszékének Ítélete hagyatván helybe, —a periratok további intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek." (1864. jul. 29. 474. urb. sz. a.) Kúriai íteletek. Magánjogi ügyekben. A kir. it. táblán. 55. Majos János és érdektársainak — br. Uray Bálint alperes elleni osztályos perében ítéltetett: Felperes a bíróság által rendelt és vele közölve volt határnapon a becsomózásnál megjelenvén,ámbár jogában, sőt kötelességében állott a jelen perben zsinór mértékül szolgáló polg. perrend 284. §. szerint ellenfele részéről vele közlött iratokat, s azok csatolványait becsomózni, miután azt elmulasztotta, és az alperes által készített irományok jegyzékét ki nem egészítette, annálfogva abecsomózás ellen emelt semmiségi panasz alaptalannak találtatik. A per érdemére nézve, minthogy azon zálogváltó per, melyben a ráczvidi puszta 7% telek két harmad része iránt HajduBöszörmény város közönsége ellen 1856. febr. 1-ső napján a c?. kir. legfelsőbb és semmisítő törvényszék által az F. és 3/. alatti itélet hozatott, még 1784. évben Lónyai Anna ágán Majos István, — Lónyai Borbála ágán pedig Csebi-Pogány Lajosné Szegedi Klára által közösen, azonban ugy is, mint többi érdekelt vérrokonaik jogainak fentartói és felperesek által kezdetett, később szinte ezen minőségben Majos Péter, annak elhunytával pedig jelesen 1854. apr. 24-én a jelen perben alperes, ott pedig felperesként álló Uray Bálint több közérdekű vérrokonai nevében is folytattatott, s mely per 1855. évben az ősiségi nyilt parancs életbe lépte után, szintén a legfőbb és semmisítő törvényszék által folytathatónak kimondatván, érdemileg azonban kedvezőtlenül döntetvén el, legutóbb ügyvédi mulasztás és uj okiratok alapján előbbi állapotba való visszahelyezés utján a fent idézett F. és 3/. alatti ítélettel befejeztetett;— ugyanazért ezen 1784. évben kezdett zálogváltó perben a mostani felperesek, mint a kezdetleg perben állott Lónyay Anna egyenes leszármazásu örökösei is képviseltetvén, jogi szempontból perben álló felpereseknek tekintendők, és pedig annálinkább, mivel az 1840. apr. 3-án kelt A. alatti családi egyesség éppen ezen kérdéses ráczvidi zálogváltó per mikénti folytatása iránt köttetvén, ezen egyesség 4-ik pontjának határozott tartalma szerint az is megállapitatott, hogy azon per kedvező kimenetele esetére minden vérrokon részes leend a nyeI reményből, habár valamelyik neve a perben elő nem fordulna és abba be nem avatkozott volna is, sőt egyes atyaI finak a többi hozzájárulta nélkül egyeséget kötni is meg• tiltatott, ezen alperes által kétségbe nem vont okirat pedig a család minden leszármazó tagjára kötelező erővel bír, alperesre főkép még azért is, mivel önmaga a zálogváltó per folyama alatt több, a felperesekkel hason ágazatu, de szintén a perben személyesen nem állott családbelieket egyezség utján, saját okiratai szerint kielégített. Mindezen körülmények és adatoknál fogva alperesnek azon védelme, hogy a kérdéses zálogváltó perben az itélet