Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 65. szám - A hatalom - jog? 7. [r.]

260 nyit tud, hogy a közös szolgálatokat Feith János teljesítette. Feith Ferdinánd és Merx Mária házasságuk ideje alatt mit sem szereztek, sőt a mijök volt, azt is elélték. Ul 1 m a n n József vallja, hogy a közterheket Feith János viselte : Reibel János pedig, hogy az adót is Feith János fizette ; és Stricker Jáno s azt, hogy nem tudja, váljon azon telekjkönyvben, melyben a 224. sz. zsellértelek előfordul, Feith János neve mellé a keresztvonást ki tette, azt sem, hogy a telekkönyv aláírásakor a felek közül ki volt jelen. Tanú a telekjköny vek aláírásakor jelen volt, de a kiknek birtoka felvétetett, néha nem voltak ott. Epocher József tanúságaként, kevéssel Feith Ferdinánd halála eló'tt Merx Mária a tanút Feith Ferdinándhoz beküldé azzal, hogy Feith Jánostól a házban részére holtig való lakást köteleztessen, de tanú nem ment be. Epocher Rozina az előbbivel egyenlően vall, s hozzá teszi, hogy azon napon Feith Ferdinánddal nem beszélt, hanem később, s ez azt felelte, hogy halála után oda mehet a neje, a hová akar. SzidlG-yörgyné tanusitja, hogy: Feith Ferdinánd és neje Merx Mária, niitsem gazdálkodtak meg, s a gazdaság hátra ment. A katonát Feith János tartotta, s a más terheket is ő viselte. Hogy az adót ki fizette, azt tanú nem tudja. A tanúvallomások feletti észrevételezéskor felperesek megjegyzik, hogy az ő perbeli előadásaik a tanúvallomásokkal igazoltatnak. Alperesi részről pedig megjegyeztetik, hogy Polszter Mátyás és Jakab a felperesseli sógorság miatt aggályos tanuk levén, vallomásuk Ítélet alapjául nem szolgálhat. Sticker vallomása a telekkönyv hitelességét le nem ronthatja. (Vége következik.) Váltó jogeset. Elfogadó által létesített forgatmány. (Vége.) Az előadottakkal az Írásbeli tárgyalás befejeztetett. Ez megtörténvén a pesti e. b. kir. váltótörvényszék által 1866. april 12-én 19367. sz. a. végeztetett: Visnyi D. e. r. alp. tartozik 24 óra alatt végrehajtás terhe mellett a kereseti 500 frt váltó sommát, s ennek 1866. febr. 6-tól számítandó 6'°/0 kamatját bírói kézhez, vagy valamely közmegegyezéssel választandó magán személynél letenni, és felperesnek 30 frt költségeit megfizetni. Palkovics E. 2-od r. alp. a kereset alól felmentetik, s felp. tartozik ezen 2-od r. alperesnek 15 frt költségeit 24 óra alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. E r. alp. ügyvédének dijai 15 frtban állapittatnak meg. Mert: ,,Az A. a. beperesitett váltón látható hátiratok sorában hézag van, mivel az első hátiratot nem a váltónak a hátirat előtti tulajdonosa tette; ezen váltót t. i. Palkovics Em. saját rendeletére bocsátotta ki, és így a hátiratok előtt ö tűnik elő, minta váltó tulajdonosa, és mégis a váltón álló első hátirat nem ő általa, hanem Visnyi D. által tétetett. Miután az utolsó forgatmányos ezen váltót beperesitette s eredetiben a törvényszéknek átadta, másfelől elfogadó alperes elfogadványa valódiságát, valamint azt is nyilván beismeri, hogy a váltó értékét ki nem fizette, sem a váltót magához nem váltotta, és a váltó eredetileges kitöltetlenségét s keletkeztét illetőleg felhozott kifogásai a forgatmányos felperes ellenében figyelembe nem jöhetnek, a vtk. L R. 170. §. értelmében elfogadó köte] lezendó volt arra, hogy a váltó sommát és késedelmi ka' matait letegye, hogy a letétel után a vtk. I. R. 183. 184. | §§-ban körülirt további eljárás elrendeltethessék. Másod I rendű alperes a kereset alól felmentendő volt, mert ő a I váltót saját rendeletére bocsátotta ki, s azt tovább nem j hátiratolta, s igy a váltóra kötelező aláírást nem tett, anI nálfogva váltóilag kötelezettnek nem tekinthető. A perköltségek iránti határozat a vtk. II. R. 128. 225. §§-ain alapszik. Kelt mint fent." Felperes czéíí ezen végzés ellen felebbezési folyamodványt adott be, mert a neheztelt végzés indokai szerint azért rendeltetett birói, vagy közmegegyezéssel választandó magán személy kezébe az összegnek lefizetése, mivel a hátiratok sorában hézag van, mivel az első hátiratot nem Palkovits Em. tette, ki saját rendeletére bocsátotta ki a váltót, s igy a váltón a kibocsátó tűnik elő, mint váltó tulajdonos. A 2-od r. alp. pedig azon indoknál fogva mentetett fel, mert ő a váltót saját rendeletére bocsátotta ki, azt tovább nem hátiratolta, s igy a váltón kötelező aláírást nem tett. — Az eljáró törvényszék egyedül a váltót vette figyelembe ugy, a hogy áll, s mivel a váltón látszólag hézag létezik, azért az e. r. alperest az összegnek letételére kötelezte, 2-od r. alperest pedig, mivel saját rendeletére bocsátotta ki a váltót és nem hátiratolta, a kötelezettség alól felmenté; mig ellenben az eljáró törvényszék egészen figyelmen kívül hagyta 1. és 2-od r. alpereseknek perbeszédeikben tett állításaikat, s a tett dolgokra vonatkozó beismeréseiket, holott a feleknek tényleges beismeréseik szabályozzák a bírákat és a feleket is, sőt a vtk. I. R. 95. és 96. §§-ai szerint minden állítás vagy tett dolog, mely a fél által a váltótörvényszék előtt elismertetett, bebizonyitottnak tartandó; és ilyen állítás és tett dolgok elismerése tétetett mind első mind másod rendű alperes által. Hogy e. és m. r. alperesek társasági viszonyban voltak, s mint ilyenek az első forgatmányosnak 3000 írttal tartozásban maradtak, és a tartozás törlesztésére neki 500 és 500 frtról szóló 6 db váltót adtak által, nem igazolták, ugy azt sem, hogy 6 db 500 frtról szóló szabályszerüleg kiállított váltót adtak legyen az első forgatmányosnak által ; hogy pedig az első forgatmányosnak ezen beperelt váltó átadatott, nemcsak az elfogadó hátirafával, hanem a kivett óvással is igazolva van, s igy ezen váltó a kibocsátónak hallgatag beegyezésével, miután az elfogadóval egyetemlegesen tartoztak — forgattatott, pedig volenti non fit injuria. Habár a váltón látszólag hézag létezik is, mégis alperesek szóváltásaikban nemcsak beismerték, hanem vitatták is azt, hogy a váltón nincs hézag, ha tehát ők hézagnak tekintetni nem kívánták, akkor, habár az okmányon hézag léteznék is, azt jogilag annak venni nem lehet, és igy mind első mind 2-od r. alperest a kereseti összegben és járulékaiban egyetemlegesen elmarasztalni annyivalis inkább kellett volna, mert, hogy a kibocsátótól a váltó elveszett volna, az a felperesi tagadás ellenében nem igazoltatott, — s hogy a kibocsátó ezen váltóra kötelezést nem vállalt volna, ezen állítás le van rontva 2-od r. alp. azon beismerése által, hogy az első forgatmányosnak az elfogadóval egyetemlegesen tartoztak 3000 frttal és annak ezen tartozás lerovására 500 és 500 frtról szóló váltókat adtak által. Beismert tény az is, hogy a kibocsátó e váltót hézagosnak tekintetni nem kívánta, a jogi elv pedig az, hogy ha bármely kellő kellékekkel el nem látott okmány érvényesítés végett a biró elébe kerül, és az érdekelt felek az okmányon létező hiányt vagy hézagot el! ismerni nem akarják, akkor a biró sem építheti jogosan a