Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 63. szám - A hatalom - jog? 6. [r.]

Pest, 18(16. kedd aug. 14. 63. szám. Nyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom j A hatalom — jog ? VI. — Váltó jogeset. — Jogeset, elöpe'nz kélszerege iránt. — Kur. Ítéletek. hatalom — jog? C s e m e g i Károly ügyvéd úrtól. VI. A történetből sok mindenfélét ki lehet észlelni, s egy és ugyanazon eseményt, a legellentétesb vélemények, tanok, és cselekvések igazolására lehet felhasználni, vagy — elkésziteni. De a történetnek magasabb irányát felfogni, azon irányt, melyben a véletlen, az esetleges, az elkülönített, a háttérbe szorul, s honnan a tiszta szellem világitó napja árasztja sugárait, összefüggésében mutatva fel egy korszaknak a változatosságban egységes tartalmát, s a szükségszerűség hamisitlan viszonylatában azt — mi az előzményekből következett: ez az, mi a történetnek fensöbb jellemet és jelentőséget ád: mi azt bölcseséggé, s a bölcseség egyik legáldásosabb forrásává teszi. Fájdalom, hogy e legtisztább forrás is megzavartatik az emberi indulatok selejtessége által •, s az elfogultság, előítéletek,és az önzés posvány hártyájával bevonatik akristály tükürzet! A száműzetésből visszatért Bourbonok ismerték az angol Restauratió történetét: az emberek é<s cselekmények, az elvek és események ismeretesek voltak előttük: de az előítélet szemüvegével vizsgálván mindezt, az érzékükre ható külső ténynél egyebet nem láttak, és saját ösztöneik higanyában olvasztván fel az esemény részleteit — a belső alakulás misége és természete felől fogalommal nem bírtak. A történelmi összefüggés finom szellemi fonalai mindenkor elrejtőznek az önzés elragadottságától homályosított tekintet elől. Mint a világitó torony és óvó jel állott a Bourbonok előtt II. Jakab dísztelen s nyomorult catastrophája; mint iránytűt helyezte az események csalhatlan tanulságát elébök a gondviselés. Ük nem figyeltek a jelre, s elfogultságuk nem vala képes átérteni a dolgokban nyilatkozó magasabb rendet — a jognak ós szükségeknek tudatárajutott közszellem működését és erejét. Ok, kik nem értették meg saját szerencsétlenségük történelmét, annál kevésbé voltak képesek megérteni egy idegen ország uralkodó családjának végzetét, és e végzet távolabb eső erkölcsi okait, s ezek belterjességét. Pedig a helyreállított legitimitásnak egy nagy hivatása volt. Neki jutott feladatul összeegyeztetni a jogot a szabadsággal, a haladást az állandósággal, az egyenlőséget a helyzetek és viszonyok, s az ezekből folyó hatások mellőzhetlen különbségeivel. Neki kellett volna befejezni a forradalmat, s a béke olajfáját ültetni a kitombolt szenvedélyek Vulcánja tetejébe. A legitimitásnak, mely a jog megtestesülése: a jogot, mely é 1 e te 1 em ét és uralkodásának alapját képezte, kellett volna fejleszteni, élénkíteni, tiszteltté, gyakorlativá, áthat óvá tenni, s egy tiszta cultus magaslatáraemelni: a helyeit, hogy a Napoleonismus feldúlt hatalmi szertáraiból összeknparitotta a despotia töredékeit, s azon eszközökkel, melyekhez nem értett, s melyek egy vele ellentétes elv nélkülözhetlen műszerei voltak, visszaszorítani akarta a közérzületet. A legitimitás távol attól, hogy e szükséget megértette volna, a hatalomnak hatalomra halmozásában kereste czéljait, — s elbukott saját törekvéseinek tulfeszitése által. A legnagyobb szerencsétlenségek oka nem az azutáni törekvésben keresendő, a mi szükséges és hasznos, hanem az azutáni rajongásban, s annak erőszakolásában, a mi felesleges, ártalmas, a mi elérhetetlen vagy tarthatatlan. A Charta a frigy okmánya volt, melyet a mult a jelennel, a királyság a nemzettel, az uralkodó legitimitása a népjog legitimitásával kötött. A Chartával és a Charta által fogadtatott el a Bourbonok uralkodása; ez honosíthatta és állapíthatta meg a Királyi trónt — melyet egy irtózatos, véres és hosszú forradalom, egy fényes, de nagyszerű despotia idegenné, s gyűlöltté tett, s melyre visszaállittatásának körülményei sem terjesztettek kedvező viszsugárt. „A Charta Francziaország közjogának elismerése!" kiálta fel Pasquier. „A Charta: a királyi család megállapított öröklési joga; a király kormánya képviselve a törvények hozatalánál, s a közterhek megszavazásánál; a Charta a királynak mint az állam fejének kormánya; sérthetlen az ő szent személyében, és felelős miniszterei személyében. A Charta a tulajdonnak s a család érdekeinek tisztelete. Ez a Charta elvben, eredményében, s szükségszerű fejlődésében. íme az alaptörvény; s bizonyos, miszerint mindaz sérthetlen, mit igért; mert mindaz, mit ígért a dolgok természetében létezett már, mielőtt törvénnyé formuláztatott volna." Sikertelen kísérlet volt, a jogállapotnak a jogok viszonosságától feltételezett lényegéről meggyőzni akarni azt, kinek korlátolt szelleme csak az uralkodó önkényében és féktelen hatalmában volt képes jogot találni, s ki a nép ragaszkodását alkotmányához, intézményeihez, a rendszeres államélet sérthetlen alapfeltételeihez, bitorlásnak, s a forradalmi szellem jogellenes zajongásának tekintette. A vezénylő személyek legjobb tulajdonságai mellett is csak ritkán egyenlíthető ki az elvek és nlapfelfogások ellentéle; s a nyugalom, melyet csupán a személyes hangulat tart fen, legfölebb csak ideiglenes szünetelése a forrongásnak, mig a viszonyok természetes fejlődése által előbb-utóbb egész merevségében kibontakozik az összeütközés. A Bourbonok bukását a királyi jogoknak és az ezeket korlátoló Chartának elméleti felfogása okozta. A küzdelem, a Charta engedményezésével egyidős; és XVIII. L aj o s n a k kifáradt, s nyugalomra vágyó lelkülete által csupán rövid időre elnapoltatott. Az elvek ellentéte, s ezzel a viszály teljes élessége azonnal előtűnt, mihelyt a 6'3