Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)
1866 / 62. szám
resi, ibiiö. péntek aug. 10. 62. szám. Nyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom ; Büntetőjogi eset. (Vége.) — Jogeset. — Kur. ítéletek. — Hiv. tudnivaló. Büntetőjogi eset. Báró Jozsinczy László gyilkossági esete. (Vége.) Hirschmann J. fö vádlott további védelmét illetőleg, azon vád ellen, hogy ezen vádlott 42000 frt követelését Sz. A-ra ruházta — a védelem nem tartatott szükségesnek, mert ez nem büntetendő cselekvény, és pedig annyival kevésbé, mivel ez senkinek kijátszására nem történt, azért senki panaszt nem emelt. ACzóbel Antal vallomására éppen ugy, mint a Klein Mihályéra megjegyeztetett, hogy az hamis, és pénzen fogadott tanú, — bebizonyíttatott ellene, hogy egy bukott kereskedő, és hogy hamis bukás miatt per alatt áll. Az, hogy Czóbel pénzen fogadott tanú, kitetszik onnan, rnikép a kir. biztos által — anélkül, hogy már csak elfogatása is indokolva lett volna — éppen egyik vádlottal záratott össze, mielőtt kikérdeztetett volna, — holott vádlottakat külön zárva — katonákkal őriztette, felette nagy gondot fordítva arra, hogy vádlottak senkivel sem közlekedhessenek, a mit előre történt számitás nélkül éppen nem tehetett, mert nem tudta, hogy nem lesz-e kénytelen azt mielőbb szabadon bocsátani. De ezen tanú maga is megvallja, hogy ő éppen csak a kir. biztos segítségére jött N.-Váradról Sz.-Somlyóra. — De pénzzeli megvásároltatása különösen kitűnik abból, hogy bárha nála alig találtatott a beperesitett iratok tanúsítása szerint egykét forint, mégis részére a vendéglőből 4— 5 tál étel vitetett, s pénze mennyiségét meghaladó vendéglői számlája fizettetett ki, ezenkívül szekérrel küldetett haza; továbbá, a midőn a megyei várnagy utasítása szerint bezáratása alkalmával a nála volt apróságok — mint pénze, irományai elvétettek, azok közt egy bepecsételt irat is találtatott, minden czim nélkül, melyet a várnagynak átvenni nem engedtek, a mi azon gyanúra ád okot, hogy az volt a teendő vallomása iránti szerződés. Ezenkívül kifejtetett, hogy ezen tanú vallomása magokból a periratokból is láthatólag koholmány. — Azt állítja ugyanis, hogy Blumenfeld, kihez zárva volt — beszélte neki, mikép a néhai báró meggyilkoltatására egy különös eszköz volt készítve, melynek alakja olyan volt, mintegy fokos, azon különbséggel — hogy a fokos alak mellől két ércznyelv nyúlt le. — Ez iránt azonban a m. kir. egyetem orvoskari tanártestülete megkérdeztetvén, az kijelentette, hogy a gyilkosság egyszerű csákány vagy fokossal hajtatott végbe. De azt sem mondhatta Blumenfeld, hogy a gyilkosság végbevitele alkalmával — egyik felől Altmann Mózesné állott őrt, mert ugyancsak a beperesitett irományok szerint kétségtelenül bebizonyíttatott, hogy akkor már Altmanné otthon az ágyában feküdt ós aludt, s hogy átalában azon egész nap soha egyedül nem volt. De ha szinte ezen a Czóbel vallomását megczáfoló körülmények nem léteznének is, még akkor sem bizonyít a Czóbel vallomása vádlott ellen semmit, mivel vallomását csak mint a Blumenfeldtől hallottat állítja elő; Blumenfeld pedig tagadja, hogy azokat mondotta volna, mi annyival hihetőbb, mivel lélektanilag is képtelenségnek tűnik fel az, hogy egy gyilkosnak— egy egészen ismeretlen embernek 48 órai ismeretség után bűntettét elbeszélleni bizodalma legyen. De képtelenség az is, hogy miután Blumenfeld megnevezi nagyanyját Altmannét mint bűntársat, megnevezi vádlottat, és megnevezi saját magát, mégis magát a gyilkost meg ne nevezze, t. i. azt, aki a gyilkosságot végrehajtotta, holott vallomása szerint Czóbel annak megnevezését sürgette. Ezenkívül kifejtetett a védelemben, hogy mindazon körülmények, melyeknek bebizonyítása végett másokra is hivatkozik, koholmányoknak bizonyultak be: mint például Adler János és Friedmann Farkas szembesítésük alkalmával őtet több körülményre nézve meghazudtolták. Ez szerint Czóbel mindazon állításai, melyek ellen-bizonyítékot képezhetnének, megczáfoltattak. Azon indokul, mely vádlottat ezen bűntény kivitelére indíthatta — felemlittetik, hogy vádlott a néhai báró ellen 20,000 irtot meghaladó követeléssel lépett fel, mely nem lehet igaz követelés, miután vádlottnak nem volt módja ennyit kölcsönözhetni, s a bárónak nem volt arra szüksége; és voltaképen az ezer ivet meghaladó nyomozódás igen kevés kivétellel — főkép ezen állítás bebizonyítására vonatkozik. Miután azonban annak bebizonyítása, hogy vádlott követelései hamisak — nem sikerült, minden tanú vagy más bizonyítékok általi bizonyítás nélkül egyszerűen az állíttatik, hogy a vádlott követeléséről szóló okiratoknak ugy kellett keletkezniük, mikép a néhai báró felszólította vádlottat, hogy számára bizonyos összeget vegyen fel kölcsön; s erről az adós levelet — vagy váltót vádlottnak előre átadta, vádlott azonban az okiratot két-három napig — mely alatt azt utánoztatta — magánál tartotta, s azután az eredetit magánál tartva az utánozottat haza vitte, a báró pedig azt meg se nézve, az utánozott váltót eltépte. — Ezen állitások megczáfolására felemlittetik a vádlott részéről, miszerint a bárót illetőleg váltó csak három létezik, ezek is csak a kissebböszszegekről, a többi a néhai báró által — sajátkezüleg irt adóslevelek, melyek nem keletkezhettek az állított módon ; továbbá minden kétségen felülálló tanuk vallják azt, hogy előttük a néhai báró nyilvánította, miszerint vádlottnak tetemes összegekkel tartozik. Annak bebizonyítására pedig, hogy vádlottnak volt miből kölcsönözni, és hogy valónak kell lenni a néhai báró kérdéses tartozásának, melyet vádlott követel, — kimutattatik vádlott részéről, hogy ő 1860-tól a néhai báró meggyilkoltatásáig 73720 frtot vett be, melyből kölcsönözhetett, ellenben a néhai báró ugyanazon idő alatt háztartásán kivül 52,580 frtot adott ki, holott jövedelmét 2000 frtnál többre nem lehetett tenni. Végre a védelem rendjén a beperesitett iratok össze62