Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 60. szám

Pest, 1866. péntek aug. 3. 60. szám. Nyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom; Büntetőjogi eset.— Hétszem. táb. ítélet a pesti légszesz-társulati biinva'di ügyben.— A csödjogi törvénykezésből. — Kur. Ítéletek.— Hív. tudnivaló. Büntetőjogi eset. Báró Jozsinczy László gyilkossági esete.*) Kraszname^yében Szilágy-Somlyón lakóbr. Jozsinczy László 1862. decz. 10-én esti 9 óra körül SzilágySomlyón a város föutczájában saját szállásától mintegy 10 lépésre halva találtatott. Ezen eset a nem nagy kiterjedésű és népességű városban csakhamar köztudomásra jutván — sokan összecsődültek a borzasztó tett színhelyén, de mivel főként a báróval együtt lakó Gr. E. asszony és a báró volt gazdatisztje állításukra azon általános hír terjedt el, hogy a néh. báró — ki mint állíttatik 3 mázsát meghaladott test volt,— szélhűdés következtében mult ki, a néh. báró gyilkossainak kinyomozására azon este semmi lépés nem tétetett. Azonban másnap reggel a szakértő orvosok határozottan állítván, hogy a báró erőszakos meggyilkoltatás folytán mult ki, az akkori administrator két, Biharmegyéből kevéssel az előttKrasznamegyébe hozott tisztviselőt rendelt ki a tettesek kinyomozására. Ezek munkálata folyama alatt — a meggyilkolt báró örökössé és leánya B. S-né a kérdés alatti bűntény kinyomozására királyi biztos kiküldését kérte, azt adván okul, hogy Krasznamegye ezen ügyben érdekeltnek tűnik fel, — miután a gyilkosság megtörténte után csak 10 nap múlva kezdette meg a nyomozást, mely állitásnak felsőbb helyen hitel adatván, az akkori kir. helytartó 1 863. febr. 26-án 2547. sz. a. kelt rendelete értelmében a kérdéses bűnügy kinyomozására — az épen a kérelmezőnő által *) Ezen fontos bűnügyet, melyben a vizsgálat a törvény rendjétől eltéröleg kir. biztosra bízatott, különösen ajánljuk figyelembe; reménylvén, mikép a nyilvánosság ellenőrzése befolyással lehetend a további visszaélések meggátlására, az ügy befejezés gyorsítására s az igazság végleges érvényesítésére. Meglepő itt azon lassúság, mely a delegált szatmári törvszék eljárásában mutatkozik. A bűnvádi kereset 1864. jun. 15. lett elrendelve s a keresetlevél mégis csak 1864. decz. 12. tétetett fel; tehát félév kelletett reá ! A vizsgálat, vád s védiratok 1865. júliusban befejeztettek, 3 az ügy ítélet alá bocsátatott; és az ítélet mégis most egy év lefolyta után sincs még kimondva. És ez alatt egy nem igazolt gyanúból főtettesként befogatott izraelita folyvást börtönöztetik; ki, ugy látszik áldozatul szemeltetett ki, hogy az igazi bűntettesek homályban s bűntelenül maradhassanak. Míg másrészt ezen vádlott védelme mindenkép nehezítetik, midőn p. o védőjének az iratok ki nem adattak, s az az ezer ivet haladó irathalmazt lemásoltatni kényszerült. — Váljon mi okozza ezen feltűnő dolgokat? Igaz lenne az, mit sokan suttogva emlegetnek, hogy azokban némely örökösök kezei rejlenének, hogy bizonyos érdekeltek kötelékei egészen a legfelsőbb bíróság körébe terjedő befolyást eredményeznének ? Mi hihetetlennek tartjuk. Vagy igaz az, hogy egy érdekelt nyiltan kérkedik azzal, hogy míg pénze tartja, a vádlott börtönét élnem hagyandja? Reméljük, hogy mindez nem leend elégséges a valódi bűnösség elrejtésére, s az igazság felfedezésének végképi meggátlására. Szerk. megnevezett K. A. biharmegyei lakos küldetett ki királyi biztosul, ki csakhamar egy segéd és egy irnok kíséretében Szilágy-Somlyón megjelent, s mindenekelőtt egy szilágysomlyói izraelitát Hirsohman Izsákot — ki a néhai báróval igen bizodalmas lábon állott, ugy hogy egymást naponként meglátogatták — elfogatta, s bebörtönöztette. Munkálatát több hónapon át folytatva, végre annak eredményét többször ismételt rendeletek után beadta. Ezután a nélkül, hogy Krasznamegye törvszéke — vagy a vádlottak az iránt megkérdeztettek volna — ezen bűnügy megítélésére Szathmármegye bünfenyitő törvszéke küldetett ki, mely a tanúvallomásokat 1864. jun. havában hitelesítvén — a keresetet ugyanazon hó 13-án elrendelte, azonban a keresetet csak 1864. decz. 12-én vette fel. Ezen bünfenyitő keresetben be vannak peresítve: Hirschmann Izsák, szilágysomlyói volt kereskedő, azon időben Szilágy-Somlyón tartózkodó Blumenfeld Móritz, Gerzon Adolf kárásztelki lakos, Láng Móritz szilágy-somlyói kereskedő, AltmannMózesnő Szilágy-Somlyóról. Ezek közül Hirschmann Izsák a néh. báró meggyilkolása rendezésével vádoltatik, azon okból, mert a néh. bárót meggyilkoltatása előtt naplementekor ő csalta el hazulról a Láng boltjába, s onnan saját beismerése szerint — ő kisérte haza a szállása ajtajáig, mely időtől kezdve egészen addig, a mikor halva meg is találtatott, a bárót többé senki sem látta. Továbbá ezenkívül ezen vádlott ellen — több gyanús körülmények említtetnek fel, mint például, hogy Klein Mihály egyik tanú vallomása szerint — a néh. br. irányában sokszor homályos nyilatkozatokkal élt, s többször nyilvánította, hogy „bár elvinné már őt az ördög.'' Ezenkívül ugyanezen tanú vallomása szerint ezen vádlott egy Hartmann Lőrincz nevü izraelita által a csengeri rabinust felkérte, hogy a meggyilkolt báró haláláért imádkozzék; valamint ezen tanú állítja azt is, hogy vádlott nyilvánította neki, hogy a néh. báró ellen követelései vannak, de a melyeket csak a báró halála után vehet be, s hogy egy alkalommal tanúért kezességet szándékozott vádlott vállalni Damjanovicsnál, s ez alkalommal a hitelezőnek egy a báró által elfogadott váltót akart zálogba adni, de a hitelező a váltót gyanúsnak találván — biztosítékul nem fogadta el. Továbbá állítja ezen tanú, hogy vádlott által többször felszólittatott, miszerint ha tanú gyanánt kifogják kérdezni, ne valljon vádlottat terhelőleg, és vallja, hogy vádlott bebörtönöztetése után annak neje is hozzáküldött egy Gutfreind nevü izraelitát, s ez által 1000 frtot igért neki, ha nem fog vádlott ellen vallani. Továbbá vádalap gyanánt említtetik fel az is, hogy Sz. A. földbirtokossal egy szerződésre lépett, mely szerint 42000 frtot tevő követelését Sz. Á-ra ruházza, hogy azon összegből Sz. Á. 17000 frt tartozását vádlottnak fizesse ki, és saját követelésére nézve magát elégítse ki. — Ezekenkivül több figyelmet alig érdemlő körülmény említtetik, a több száz ívre terjedő vizsgálati iratokban , a melyek az ügyre semmi világosságot nem derítenek, melyeket 60