Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 57. szám

226 rábbival homlokegyenest ellenkező határozat fog hozatni. De hasonló eset forgott-e fen a jelen ügyben? Alakszerüleg itt is megtörtént ugyan, mit a törvény setnmiségi esetekben rendel; ugyanis az alsó bírósági végzések megsemmisíttettek, s az első bíróság uj tárgyalás megtartására és a kifejlendőkhöz képest uj határozat hozatalára utasíttatott. De hát történt-e az első tárgyalásnál formasértés? Éppen nem. Hiszen ezt a megsemmisítést kérő fél sem panaszolta, és a hétszem. táblai határozatban sem tétetik ez iránt legkissebb érintés. Mily alapon lett tehát uj tárgyalás megtartása elrendelve, s mi czélja volt ezen rendeletnek? A szóban forgó peres kérdés az első tárgyalásnál is kellőleg meg lón vitatva, ugy hogy a tárgyalási jegyzőkönyv a bírónak egy alapos Ítélet hozatalára elégséges tájékozást nyújtott. A második tárgyalás csak annyiban különbözik az elsőtől, hogy amabban a legfelsőbb határozattal pervesztessé lett alperes a szóban forgó kérdést még bővebben kifejtette, s különösen a Hétszem. táblai határozat érveit megczáfolni iparkodott. De váljon ezen határozat megbirálása volt-e feladata az uj tárgyalásnak? Bizonyára nem. A tárgyalásnak a peres kérdések kellő megvitatásánál más feladata nem lehet; ez pedig jelen esetben az első tárgyalásnál is megtörtént, noha természetesen a h. t. határozat érveire való tekintet nélkül, mely határozat akkoron még nem is létezett. Ebből látjuk, hogy az nj tárgyalás által mi hiba sem volt jóvá teendő s jóvá tehető azon egyszerű okból, mert az első tárgyalásnál hiba nem is tétetett. De tán maga az érdemleges határozat szenved valamely formahiányban? Ezt sem mondhatni. A tanács szabályszerüleg volt alkotva, érdekelt tag abban nem vett részt, s a bíróság a tárgyalás alapján akképen határozott, mint az idevonatkozó törvényrendeleteket meggyőződése s legjobb tudománya szerint értelmezte. Ezen értelmezést a legfőbb törvszék hibásnak tarthatja, de ezen eltérő nézet nem nyújt jogos alapot arra, hogy az alsó bírónak meghagyassák, miszerint az ügyben nem a maga meggyőződése, hanem a legfőbb törvszék felfogása szerint határozzon. Ily pressio az alsó biró meggyőződésére nem volna a bírói függetlenséggel összeegyeztethető. S ha az alsó biró ezen függetlenséget megóvandó, a második határozatnál is nem a felső bíróság nézetét, hanem ismét csak saját meggyőződését veszi alapul, mit tennie nemcsak jogában, de kötelességében is áll, akkor a megsemmisítés tényének hatály nélkül kell maradni, s ilyen eljárás csakugyan anomália volna. A jelen esetben az eljáró biróság az uj határozat hozatalánál a korábbitól eltérőleg a Hétszem, tábla nézetéhez alkalmazkodott; tehette ezt azon czélból, hogy ismerve a legfőbb törvényszéknek e kérdés körüli nézetét, a további felebbezésre okot ne szolgáltasson, mely netáni czél el is éretett, mert azuj határozatban az alperes daczára annak, hogy pervesztessé lőn, megnyugodott; — vagy abban is fekhetik eredete azeltérő határozatnak, hogy véletlenül oly tagok vettek részt a tanács ülésben, kiknek meggyőződésük a Hétszem. tábla felfogásával találkozott. De tegyük felazon lehető esetet, hogy ugy az első, mint a másodbiróság azon meggyőződéstől, melyen az első határozat alapult, el nem térhetvén, felperest keresetétől másodízben is elmozdították volna; — tehetik vala pedig ezt annyival jogosabban, mert két egybehangzó határozat esetében a legfőbb törvényszék nem mint felebbviteli, hanem semmiségi panasz folytán csakis mint semmitő törvényszék gyakorolhat törvényes befolyást ;azaz csak afelett határozhat, váljon fennforognak-e a panaszolt semmiségi okok ? Ha nem, akkor a semmiségi panaszt egyszerűen visszautasítja: ha igen,akkor az alsóbirósági határozatokat megsemmisitvén, az alsó birót a hibák kijavítására, s a kifejlendőkhöz képest uj határozathozatalra utasítja. De ennél tovább nem mehet; az ügy érdeméhez szólni hivatva nincs, következőleg irányt sem adhat erre nézve az alsó bírónak azon esetben, ha az alsó bíróságoktól eltérő nézetben van, mert az érdembeni határozathozatal mindaddig, mig eltérő alsó bírósági határozatok esetében felebbvitel utján az ügy a legfőbb törvényszékhez mint felebbviteli bírósághoz nem kerül, csakis az alsó biróságokat illeti. Ez tisztán illetőségi kérdés, s valamint a felső biró az alsónak végzését azon esetben, ha abban a felek megnyugszanak, meg nem váltóztathafja, ha azt még oly helytelennek és igazságtalannak tartaná is, ép oly kevéssé változtathatja meg a legfőbb törvényszék a két egybehangzó alsó bírósági határozatot, ha törvényes semmiségi ok fen nem forog, még azon esetben sem, ha az alsóbirósági végzéseket még oly helyteleneknek tartaná is. Kérdjük már most,mi történt volna akkor,ha a fentérintett eset csakugyan beállott, és az alsó bíróságok a fentebbiek alapján első határozatukhoz továbbá is ragaszkodtak volna? Váljon ismét lettek volna-e az alsó bírósági határozatok megsemmisítendők ? Vagy azt fogná valaki tán vitatni, hogy a Hétszem. táblának ez ügyben hozott határozata az óvásközlés kérdésében döntvény erejével birván, azzal ellenkezőleg az alsó bíróságok már nem is határozhatnak? Hogye kérdésre megfelelhessünk, legyen szabad a döntvény értelmét s annak joghatályát elemeznünk, Ha a másodbiróság az első biróság végzését megváltóztatja, az az eset forog fenn, hogy ezen két biróság bizonyos törvényt külömbözően értelmez. Ez esetben felebbezés folytán a legfőbb törvényszék dönt az iránt, mikép kelljen ezen bizonyos törvényt érteni. íme! ez a döntvény szó eredete. De ezen döntő erővel a legfőbb törvényszéki határozat ugy az alsó bíróságokra, mint a felekre nézve csak a fenforgó esetben bir. Ilyenkor az alsó biró meggyőződése érintetlenül marad, s a birói függetlenség mi sérelmet sem szenved, mert a legfelsőbb biró nem semmisiti meg az alsó bírósági végzéseket, nem kényszeríti, mert nem is kényszeritheti az alsó birót arra, hogy bizonyos törvényt ugy alkalmazzon, mint azt a legfelsőbb biró értelmezi, hanem a dolog érdeméhez szólván, maga mondja ki végleges jogérvénnyel, hogy a fenforgó esetben melyik félnek van igaza. De hogy ily döntvény az alsó biróra nézve más hasonló esetekben is kötelező erővel birna, illetőleg, hogy az alsó biró köteles volna más hasonló esetekben már nem a maga meggyőződése, hanem a legfőbb törvényszéknek a fenforgó esetben kimondott nézete szerint határozni, azt semmikép sem ismerhetjük el, mert ez erőszak lenne a biró meggyőződésén, ez megsemmisítené az alsó bíróságoknak törvényben gyökeredző függetlenségét, melyek a legnevezetesebb jogi kérdésekben csak a legfőbb törvényszék gyönge viszhangját képeznék. De azért ily döntvények fontosságát más analóg esetekre nézve is korántsem ismerjük félre, mert sokszor az alsó birónak kalauzul szolgál oly esetekben, midőn az alkalmazandó törvény előtte kétséges. De ha ilyenkor az alsó biró a felső biró nézetét magáévá teszi, ez nem kényszer, hanem capacitatió folytán történik, s e két tényező közt igen nagy a különbség! Áttérve már most azon másik esetre, midőn a másodbiróság az első biró végzését helybenhagyja, s az ügy semmiségi panasz folytán a legfőbb törvényszék elébe kerül — mint ez az itt közlött perben is történt— ily esetben