Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 55. szám

it, 18«6. kedd július 17. 55. szám. Nyolczadik évfolyam. iŐRVÉMSZÉKI CSARNOK, Tartalom ; Még egyszer a semmiségi panaszról. Még egyszer a semmiségi panaszról. K n 11 e y Ede váltótürvényszéki ülnök úrtól. K lapok műit évi 57. és 58. számaiban közlöttünk egy a semmiségi panaszt tárgyazó jogesetet, melynek a felsőbb bíróságok által a semmiségi panasz kérdésében, miként leendő eldöntését annak idejében közölni Ígértük. Szavunkat, habár tárgyhalmaz miatt később, mint óhajtottuk volna, ime beváltjuk. Az eset tényállása dióhéjba összevonva következő: Ko 11 er Gy örgy részére Grasszl Lőrincz ellen a pesti váltótörvényszék által végrehajtás rendeltetvén el, ez utóbbinak egy Háhnisch Frigyes elleni 1500 frtnyi követelése lett bíróilag lefoglalva, melyet azonban Háhnisch Frigyes daczára ezen foglalásnak, alperes Grasszl Lőrincznek kifizetett. Koller e miatt Háhnisch ellen kártérítési keresetet indított, melynek tárgyalása alkalmával a személyesen megjelent alperes védelmére azt adta elő, hogy az árvabizottmány meghagyása folytán fizette ki CrrasszJnaka kérdéses összeget, minek igazolásául két tanút kért kihallgattatni Az eljáró bíróság alperest a kártérítés fejében követelt összeg s járulékainak megfizetésében elmarasztalta. Ezen végzés ellen Háhnisch Frigyes semmiségi panaszszal egybekötött fel folyamodást nyújtott be, melyben az e. b. váltótörvszék eljárását törvényes formák tekintetében mind a végrehajtás, mind a kártérítési kereset folytán tartott tárgyalásra nézve megtámadta. Jelesül ez utóbbit illetőleg azon kifogást tette, hogy mint a magyar nyelvben és a törvénykezésben járatlan, a tárgyalási bizottmány által az iránt lett volna felvilágosítandó, hogy mily körülményeket köteles bebizonyítani. A kir. váltófeltörvszéka semmiségi panasz félrevetése mellett az első bíróság végzését helybenhagyta. Alperes ezen feltörvszéki végzés ellen is semmiségi panaszszal egybekötött felfolyamodványt nyújtott be, melyben azonban nem a feltörvszéknek, hanem ismét csak az első bíróságnak a végrehajtás és tárgyalás körüli eljárását támadta meg, s minthogy ez iránt a feltörvszék — az első bíróság nézete szerint — a semmiségi panasz félrevetésével, s az e. b. végzést helybenhagyólag már jogérvényesen határozott, ezen semmiségi panaszt, mint nem a törvényben alapulót, az első bíróság visszautasította. Alp. ezen visszautasító végzést is felebbezvén, a váltó feltörvszék által 1865. évi aug. 3.3650. sz. a. hat,ároztatott: „A felfolyamodás folytán az eljáró e. b. váltótürvszéknek fenti keletű és számú végzése feloldatván, ugyanezen e. b. váltótörvszék odautasittatik, hogy az iratokat jelen végzésnek jogerejüvé válta után szabályszerüleg újra terjessze fel. Mert: „a törvényes időben beadott semmiségi panaszok megbirálására nem az első, hanem a felsőbb biróságok lévén hivatva, a semmiségi panasszal egybekötött, snyilt határ— Jogeset.— Kur, Ítéletek. — Hiv. tudnivaló. időben beadott felfolyamodás visszautasítására az eljáró e. b. váltótörvszék jogosítva nem volt." Ezen feltörvszéki határozat ellen felperes perorvoslattal nem élvén, a periratoknak hivatalból történt felterjesztése után a kir. Hétszem. tábla váltóosztálya által 1865. nov. 25. 580. sz. a. határo ztatott: ,,Tekintve, hogy a tárgyalásra személyesen megjelent, és a törvénykezési eljárásban és a magyarnyelvben egészen járatlan alperest a tárgyaló bíróság a bizonyítási módról fel nem világosította, és kellően ki nem hallgatta, mert annak viszonválaszát a tárgyalási jegyzőkönyvbe be sem vezette, sőt az általa hivatkozott, az ügy alapos megítélésére elkerülhetlenül szükséges tanuknak kihallgatása is elmellőztetett, és igy alperestől a kellő védelem megtagadtatott, és ez által az igazságos Ítélet hozatala lehetetlenné tétetett, — a semmiségi panasznak helyt adva, az egybehangzó alsó bírósági végzéseket avtk.II. r. 140. és az ideigl. türv. szabályok 104. §. 3. pontja alapján feloldotta, és az első bíróságot odautasitotta, hogy az ügyre nézve folytatólagos tárgyalást rendelvén, s a kifejlendőkhöz képest eljárván, ujabb határozatot hozzon." A per további folyamának leírását mellőzhetni véljük, mert a semmiségi panasz kérdése, melynek illustratiójára ezen esetet közlöttük, a fentebbi Hétszem. táblai határozat által már véglegesen el lett döntve, s a pernek, mikénti érdemleges elintézése már nem ezen kérdéshez tartozik. Csak annyit kivánunk az első bíróság eljárásának némi igazolásául megjegyezni, hogy az e napokban hozott ujabb e. b határozatban alperes, daczára annak, hogy ezúttal ügyvéd által kellőkép védelmeztetett, ismét el marasztal tátott. Döntvényképen tehát ki van mondva: hogy a semmiségi panasz, hacsak törvényes időbe n beadato tt, mindig felterjesztendő, tehát még oly esetben is, midőn a feltörvszék az e. b. végzést a semmiségi panasz félrevetósével, helybenhagyta, s a feltörvszéki végzés ellen beadott semmiségi panasz nem a feltörvszék, hanem ismét csak az első bíróság eljárását tárgyazza. Ki e lapok mult évi 43. 44. 57. és 58. számaiban a semmiségi panasz iránt kifejtett nézeteinket ismeri, nem fog azon csodálkozni, ha minden tisztelet mellett, melylyel a felsőbb biróságok határozatai iránt viseltetünk, abbeli sajnálkozásunknak nyilt kifejezést adunk, hogy a váltótörvénynek a felebbvitel iránti rendeletei a felsőbb biróságok által ily értelmezést nyertek. S még inkább sajnálnunk kell ezen értelmezésnek gyakorlatilag annyira való kiterjesztését, hogy semmiségi panasznak még azon felebbviteli beadmány is vétetik, mely annak csak kivül neveztetik, a nélkül, hogy béltartalmában csak egy szóval is érintetnék, váljon miben lettek a törvényes formák megsértve? holott a vtk. II. r. 140. §-a ezt határozottan kívánja. Sőt tudunk egy esetet, melyben két egybehangzó határozat ellen beadott oly felebbviteli beadmány, mely 55