Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 52. szám

Pest, 1866. péntek július 6. 52. szám. jVyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : A telekkönyvi rend. 74. §-nak gyakorlati alkalmazásához. (Folyt.) — Jogeset.— Kur. ítéletek. — Hiv. tudnivaló. A telekkönyvi rend. 74. §-nak gyakorlati alkalmazásához. pok 1805. évi 82. 81. szban megjelent hason tárgyú értekezésre.) (Folytatás.) (Ellenészrevételek Novotni István hontmegyei törvszéki ülnök úrtól. Az előadottakból önként folyik, hogy a hitelező javára, adósának remélt örökségére kieszközlött zálogjogi előjegyzés, az adós irányában ennek elmarasztalása által igazoltnak tekintendő akkor is, mikor a hagyaték nem az adósnak, hanem másnak adatott által, és ez utóbbi mint tulajdonos a telekkönyvbe bejegyeztetik ; mivel a többször emiitett fentartással megengedett előjegyzés, habár az adósnak itéletileg lett elmarasztalása folytán igazoltnak ki is mondatik, a zálogjogot még meg nem adván, ez mint dologbani jog csakis az elmarasztaló itélet alapján kieszközlött bekebelezés által éretik utói. Tehát azon eset is fordulhat elő, hogy a zálogjog a hitelező javára a telekk. rend. 74. §-a engedelméhez képest, és az abban kürülirt fentartással előjegyeztetik ugyan, az előjegyzés az adós irányában, (mert a harmadik személyről szó sem lehet), peres uton igazoltnak kimondatik, de a bekeblezés ezen igazolási per utján kieszközlött marasztaló itélet alapján, az előjegyzéssel terhelt javakra még=ein engedtethetik meg, — ha t. i. időközben ezen javak a hagyatéki tárgyalásnál előfordult igények folytán nem az adós, hanem egy harmadik személy nevére Írattattak át a telekkönyvben.4) Mert ekkor a zálogjogi bekebelezésnek már a telekk. rend VI. §-a állván ellent, azt, azon fentartással sem lehetne megengedni, miszerint a hagyaték tárgyalásánál előforduló netaláni igények sérelmére ne szolgáljon, és csak a beszavatolás idejétől birjon hatálylyal. És innen következik, miszerint a telekk. rend. 74. §-a jótékonyságával csak addig lehet élni, miglen a birtok, melyre a bejegyzés szándékoltatik, mint hagyaték áll a telekkönyvben feljegyezve, ellenben pedig, vagyis azon tul a telekk. rend. 71. §-a rendeletének lévén helye.5) Áttérve most a kérdés második részére: a kérdéses értekezés irója törvénykezésünk azon hiányát, hogy az id. törv. szabályok sem örökségi nyilatkozatot, sem formaszerinti beszavatolást nem ismervén, a tk, rend. 74. §-ban foglalt intézkedéssel összehangzásban nem találtatnak, azzal véli pótolhatónak, miszerint a hagyatéki tárgyalás, illetőleg a birtok bizonyítvány kiadatása iránti folyamodvány, örökségi nyilatkozatnak, a bizonyítvány kiadása pedig beszavatolásnak lenne tekintendő. — Megvallom, hogy szükséges és kell is az öröklési bizonyítványt a telekk. rend. 74. §-ban érintett beszavatolásnak tekinteni, ez iránt kétség aligha foroghat fen; de hogy a hagyatéki tárgyalás, vagy az öröklési bizonyítvány kiadatása végetti folyamodvány a telekk. rend. 74. §-ban említett örökségi nyilatkozatnak lenne tekintendő, erre nézve czikkiró nézetét nem oszthatom. Nem oszthatom pedig azért, mert ilyen eljárás mellett a hitelező, követelésének zálogjogi bejegyzés általi biztosítását, mind addig nem érhetné utói, miglen adósának nem tetszenék azon folyamodványt benyujtan i, és igy a hitelező, követelésének biztosítására nézve c gy e dül a dósa jó aka ra t á t ól függne. Mivel ha ennek nem tetszenék, vagy ha nem akarna folyamodni,a hitelező sem nyerhetne a telekk. rend. 74. §-a értelmébeni biztosítást, pedig ez semmiképen sem kényszerithetné adósát, hogy akár a hagyaték tárgyalása, akár az öröklési bizonyitvány végett talán csak azért folyamodjék, hogy a hitelezőnek alkalom és mód nyujtassék, követelésének *) Mit nyert ekkor a hitelező az által, hogy az előjegyzés igazoltnak nyilvánittatott ? M. 5) A 74. §. szerinti előjegyzés csak a hagyatéknak az adós részére lett átadása után lépvén hatályba, mindaddig, mig ezen feltétel be nem áll, telekkönyvi értelembeni előjegyzésnek nem tekintethetik, tehát addig mint előjegyzés nem létezik, a nem létező előjegyzést pedig igazolni nem kell, nem lehet, az igazolás szükségessége tehát csak az átadás után áll be. Ezen állításom Stubenrauch 1855 évben kiadott commentárjában, jelesen II. könyvének 813 lapján talál igazolást. Mind a mellett azon nézet ellen, hogy a hagyaték átadása előtt a 74 §. értelmében nyert előjegyzést elmarasztaló itélet alapján bekeblezéssé átváltoztatni lehet, nem volna észrevételem, ha az adóssági perben hozott Ítéletben a biró az előjegyzést csak a 74 § fentartása mellett igazoltnak kimondaná. Azonban, ha a biró az igazolást egyszerűen kimondaná, — a 74 § fentartásáról említést sem tévén, akkor, ugy tartom, a telekk. hatóság, miután ugyan ez az igazolási per birája is, kénytelen lesz a bekeblezést megengedni oly esetben is, hol időközben a hagyaték nem az adósnak, hanem más valakinek adatott át, mert a birói Ítéletek szó szerint hajtandók végre, és mert a biró, midőn az igazolást minden fentartás nélkül kimondja, egyszersmind azt is mondja ki, hogy az előjegyzés hatályba lépett. Én nem állitottam (L e. lap. 82. 83. sz.) hogy az igazolási perben a hagyatéknak az adós részére történt általadását csak azért kell bebizonyítani, hogy a felpe res hitelező marasztaló ítéletet nyerjen. Marasztaló ítéletet nyerhet a hitelező az átadás előtt is; de hogy a biró egyszersmind az igazolást minden feltétel nélkül kimondhassa, azt a fentebbiek szerint tagadom. — Egyébiránt figyelmeztetem a czáfoló urat az általam közlött esetre, melynek nem olyan igazolás volt tárgya, milyet a czáfoló ur emlit; hanem feltétlen, és melyben nem csak az adós által — noha ötet az előjegyzés nem illette — kimutattatott, hogy a hagyaték nem neki, hanem testvérjének adatott által, hanem ez utóbbi által tulajdoni jogának történt bekeblezése után benyújtott előjegyzési kitörlési folyamodmány elintézetlenül az igazolási perhez csatoltatni rendeltetett; melyben végre a biró kimondotta, hogy az alperes adós nem volt jogosítva a hitelező kárára örökségi jogairól lemondani. Már pedig hogy ez esetben nem csak a felperes hitelező, hanem a bíró is, nem a czáfoló által emiitett igazolást, melynek folytán a bekeblezés ismét csak a 74 §• fentartása mellett volna megengedhető, hanem olyant értett, melynek fonalán a bekeblezés feltétlenül megendendő, ez világos, és onnan is kitetszik, hogy a felperes az elmarasztaló, és 52