Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 48. szám

190 államhatalomnak, s ez is magában, s az állam eszméjében benfoglaltatván: a sophisma, melyet ostromlunk, már azért is helytelen, mert kifent élét az állandóság ellen fordítja, s ingadékonnyá, bizonytalanná, niegtámadhatóvá teszi a legfenségesebb létesülést, valamint kétessé, veszélyezetté az ettől övedzett, s ebben élö fejleményeket. Már az előbbi ezikkben érintve volt, miként a feltűzött elv nemcsak nem foglalja magában a hatalom örökösségét, sőt ellenkezőleg minden rázkodtatást, s felforgatást joggá decretálván, tulajdonképen nem a létező hatalmat erősiti, melynek czége alatt keletkezett, melynek érdekében kiadva lett: hanem felhivást tartalmaz minden erőhöz, minden szenvedélyhez, minden ösztönhöz, minden érdekhez, s a jognak hamis csábjával kecsegteti azindividualismust, és mindazt, mi a helyzetteli elégedetlenségének, a létező viszonyok erőszakos felforgatása által é rvényt, és orvoslatot szerezni akar. Ezen felhívás semmi egyéb, mint a hatalom jogi dogmájának áthelyezése a tömegbe: a hatalom joga irtózatos logicájának véres alkalmazása — a tömegek által! A despotismus és az anarchia, bármily ellenkezők legyenek czéljaik: az alapelvre nézve teljesen egybeolvadnak. Mindkettő az erő jogára hivatkozik. Mindkettőnek joga — a hatalom. A társadalom e két legnagyobb szerencsétlensége között van még egyéb közösség is. Erről a következő ezikkben. Jogeset. Zsidó nyelven irt okmány érvénytelensége. Walirmatm A. S. Pestváros törvszékéhez 1863. decz. 15-én 56758. sz. a. beadott keresetében előadja, hogy Schönfeld Ignácz neki a •/. a. héber nyelven irt, 1839. jul. 2-án kelt s hitelesen lefordított eredeti okirat alapján 500 írttal tartozik, mely összeget mai napig sem fizette. Kéri tehát alperest a kereseti összeg, ennek a kereset beadásától számítandó 6 °/0 kamataiban és költségekben elmarasztaltatni. Alperes ellen beszédében tagadja, hogy a •/. a. okmányt valaha irta vagy aláirta volna,- tagadja, hogy felperest valaha ismerte volna, hogy tőle bármily csekély értéket bármi czim alatt átvett volna, s ennélfogva tagadja, hogy felperesnek tartozik ; miértis magát a kereset alól felmentetni s felperest költségeiben marasztaltatni kéri. A vál a s z ba n felperes előadja, hogy alperesnek puszta tagadása mellett a •/. a. aláírás valótlanságára nézve póthitét kellett volna ajánlani, alp. a zsidó betűkkel irt okirat bizonyító ereje ellen kifogást nem tevén, felp. az aláírás valódisága iránt póthitét ezentúl felajánlja, mi által alp. puszta tagadása magában megdől. Felemlíti még felp. hogy az 1844-iki törvény érvénytelennek mondja a zsidó nyelven irt okmányt, de miután a beperesitett okmány 1839. jul. 3. kelt, s a törvénynek visszaható ereje nincs, a beperesitett okmány teljes bizonyerejü. Kéri egyébiránt a -/.a. okmányon látható aláírást alperesnek az ügyvédi meghatalmazáson lévő aláírásával összehasonlitatni, s ha ebből a hasonlatosság ki nem tűnnék, nyomosabb érvek megszerzése végett a tárgyalást elhalasztatni. A viszo n válasz szerint a tagadás félpróba nem levén, alp. póthitet nem ajánlhatott. De felp. sem ajánlhat póthitet, mert ó alp. tagadásai ellenében a felmutatott okmány mellett legkisebb bizonyítékot sem mutatott fel. Alp. a •/. a. okmány valódiságát tagadván, tagadta annak bizonyerejét is. Nem a tagadó alperesnek, hanem az állitó felperesnek kell bizonyítékot felhozni; — a héber nyelven irt okmányok mindenkor érvénytelenek voltak; — egyébiránt az okiratoknak formaságuk miatti érvénye nem a felek kifogásai, hanem a törvények szerint Ítélendő meg; alp. tehát a •/. a. okmány valódiságát egyáltalában tagadván, mitsem használ felperesnek, hogy ahébernyelveni szerkesztés miatt külön kifogás nem tétetett. A tárgyalás halasztását ellenzi, mert az okadatolva nincs- Kéri mint fentebb. A tárgyalás bevégezte vei Pestváros törv széke által 1864. febr. 9-én 1359. sz. a. hozott végzéssel a szakértők meghallgatása elrendeltetett az alp. aláirásconstatirozása végett. A kihallgatott hites szakértők vallomása szerint a két aláírás ugyanazon egy kéztől való. Az erre kitűzött észrevételek végetti tárgyaláskor alp. a szakértők képességét vonja kétségbe, de állításuk is alapnélküli, mert azt mondják, hogy a meghatalmazásom aláírás szándékosan változtatott meg, s hogy ez a vizsgálat félrevetése végett íratott más betűkkel, s azt következteti a szakértői vélemény, hogy miután a két aláírásban néhány betű egyforma, s miután a nem egyező betűk rosz szándékkal változtattak meg, azért a két aláírás egy, más szóval: mert a betűk nem egyenlők, az aláírás egyenlő. De kifogást tesz az ellen is, hogy noha szakértők kihallgatása nem kéretett, ha azok mégis szükségeseknek találtattak, a felek által lettek volna választandók. Felp. válaszolja, hogy a szakértők régi idők óta meghitelt törvszéki szakértők, s képességök ellen kifogás nem tehető. Az aláírások összehasonlítását felp. kérte, s így kérelmének adatott hely. Pest vár os törvényszéke 1864. szept. 1-én 24299. sz. a. hozott ítéletével felp. keresetével elmozdittatott, s 18 frt perköltség megfizetésére köteleztetett. In d o k o k: „Ámbár a szakértők a beperelt eredeti zsidó nyelven irt okmányon látható Schönfeld Ignácz aláírását valónak állítják, tekintetbe véve azonban, hogy mint a régi szokásos törvény szerint: ugyazl840: XXIX. t. cz. 4. §. értelmében az ily az országban nem divatozó nyelven irt okmányok bizonyítékul elfogadhatók nem voltak, és hogy alperes annak egész tartalmát és felperesseli összeköttetését tagadja, — ugy felp. azt sem képes igazolni, váljon a szerződés teljesítésére, illetőleg az áruk visszaadására mily határidő volt kitűzve, felperest a mivel sem igazolt keresetével elmozdítani, s mint pervesztes felet a költségekben marasztalni kellett." Felp. felebbezésében következetlennek mondja az e. b. ítéletet, midőn a beperesitett okmányt el nem fogadhatónak nyilvánítja, holott Schönfeld Ignácz aláírásának megvizsgálására szakértőket használt. Az 1840: XXIX. t. cz. nem alkalmazható, mert a beperesitett okmány zsidó betűkkel, de német nyelven van irva. Továbbá az okmány tartalmával s a felajánlott póthittel igazoltatik, hogy felp. alperesnek árukat adott, melyeknek 500 frtnyi árában alp. adós maradt. Alperesnek kell vala bebizonyítania, hogy felvállalt kötelezettségének eleget tett, mit azonban nem is állított. Hogy az áruk visszaadására határidő kitűzve nincs, nem változtat a dolgon, mert az adott határidő csak az adósra nézve engedmény, s ha ezen határidő kikötve nincs, a kötelezettség haladék nélkül teljesítendő. Ha ezen elv nem állana, akkor az adós hasonló esetben soha sem lenne köteles fizetni. Kéri az e. b. ítéletet megváltoztatni. Az ellenészrevételekben alp. előadja, hogy az irás a nyelv kiegészítő része levén, az illető törvény csak ugy értendő, hogy az élő nyelven szerkesztett okiratok az élő