Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 47. szám

186 beli perben nem képes pénzéhez jutni, — mennyi panasz volna még akkor, ha az igazolási kereseteknek tárgya- ' lása is megengedtetnék? 3) Mert az igazolásnak nézetemhez képesti megengedhetősége ellen felhozható ama ok: a) hogy az akadály igazolására kivánt bizonyiték igen könnyen megszerezhető, és b) hogy a felébbvileli bíróság az igazolásnak helyt adhatna az elleniéi meghallgatása nélkül, — a nézetem mellett felhozott érveket nem gyengiti. Az első nem: mert ez felhozható az igazolásnak rendes tárgyalása ellenében is, és a mellett a felek mégsem érik el azon czélt, melyet elérni a gyors eljárásnál vártak, mint ha az igazolás helyadását vagy annak megtagadását a felsőbb birótól reménylik, mely esetben elérhető volna még azon közóhajtás is: hogy az igazolási esetek sommás szóbeli perben nem igen yyakran fordulnának elő. A másik nem: I mert az ideigl. törv. szab. 107. §-a szerint, kapcsában a 99. §-szal a semmiségi panasz ellenészrevételek végett az ellenféllel 8 napra úgyis közlendő. Zsámbokréthy József. II. Ha e kérdést oly értekezés (lap. 30. sz.) nem kisérné, melyben az állíttatik, mintha még arról sem volna törvényünk, váljon sommás szóbeli perekben van-e perújításnak helye? ugy a feltett kérdést bátran hallgatással mellőzhettük volna, mert mind a közölt igazolási keresetben hozott első bírósági végzés ellen közbevetett felfolyamodás indokaiból, mind pedig a niásodbiróság végzéséből azt látjuk, hogy a kérdés helyes megoldást nyert. De mivel azt látjuk, hogy ámbár ideigl. szabályaink öt év óta vannak hatályban, mégisoly zavarban vagyunk, hogy azt sem tudjuk, mily perorvoslatokat enged meg a törvény, minden elfoglaltságunk mellett is kötelességünknek tartjuk az értekezőnek válaszolni,egyedüli czélunk az lévén, hogy megmutassuk, miszerint ha arról van szó, van-e jogorvoslatnak helye, és mily jogorvoslatokkal élhetünk; ezen kérdésekre sem a józan ész sugallata után, sem a jogosság elveiből, sem a méltányosság érzetéből nem szabad felelnünk, hanem azt kell kutatni, van-e törvény? Lássuk már most hogyan állunk az igazolással. Az id. sz. III. fejezete a polgári peres ügyekben három különböző eljárást állapit meg, u. m. a sommás szóbeli eljárást, a rendes szóbeli eljárást, és a rendes írásbeli eljárást. Tudjuk, hogy ezen eljárások lényegesen különböznek egymástól formájukra nézve; innen van, hogy az idsz. minden egyes eljárás formáját a kereset beadásától egész a végrehajtási eljárás befejezéséig külön fejezetekben és különböző szabályok szerint állapította meg. így a IV. fejezet a sommás szóbeli perekről, az V. fejezet a rendes szóbeli perekről s a VI. fejezet a rendes Írásbeli perekről rendelkezik. De valamint tneghatároztattak. és külön fejezetekbe foglaltattak azon szabályok, melyek egyik vagy másik eljárásban követendők, ugy a felek képviselőinek és bíróságoknak is, csak ezen határok között szabad raozogniok, különben cselekedvén, ez által a perlekedés! eljárás formáiba ütköznek. Ugy, de ezen most elszámlált fejezetekben hasztalan kerestetik az igazolás, mer! arról a 95. §. rendelkezik. Ezen 95. §. a IX. fejezetben van, ennek felirata pedig következő: .,közös szabályok a rendes perek mindkét nemére nézve.fi Ezen fejezet tehát csak a rendes perelt két neméről ! intézkedik, de épen ez által zárja ki a 95. §. alkalmazha| tását a sommás szóbeii perekben, mert ha az országbírói bizottmány szándéka az lett volna, hogy igazolással sommás szóbeli perekben is lehessen élni, akkor a 95. §. rendeletére vagy alV fejezetben, hol a sommás szóbeli perekről van szó, történt volna hivatkozás, épen ugy5 mint a 47. és 49.§§-ban az 1840. törvényre és 50. §-ban az id. sz. 117. §. rendeletére, vagy pedig a IX. fejezet rubrumában a sommás szóbeli per is előfordulna. Ezek azonban nem történvén, világos, hogy a törvény szoros magyarázata szerint a 95 §-ban előirt igazolásnak sommás ügyekben annál kevesbbé van helye, mivel annaK pártolói magok is bevallják, hogy arról sem a 183%. és 1840. t. czikkelyek, sem az id. szabályok egyéb szakaszai nem rendelkeznek. Ily esetben azután sem nyelvészeti, sem philosophiai, sem történettudományi törvény magyarázatnak nincs helye, mert hol a törvény közös szabályt állapit meg két per nemére, a harmadikra pedig ezen szabályt nem alkalmazza, ott a törvény oly világos, hogy ahhoz magyarázat nem fér. De nézetünk szerint, az igazolási kereset magával a sommás szóbeli eljárás fogalmával és czéljával sem volna megegyeztethető. Mint tudjuk ezen bíráskodásban rendes keresetlevél nem kívántatik, hanem akár szó akár írásbeli kérelemre nyolcz napnál tovább nem terjedhető határidő rendelendő, az ügy szóval tárgyalandó, ennek befejezésével ítélet hozandó, ez kihirdetendő, a felebbvitel és semmiségi panasz azonnal szóval kijelentendő, három nap alatt iiásban kifejtendő, és a felebbvitel birtokon kívül megengedendő. Ha már magában a főperben ily gyors eljárás rendeltetik, ugyan hogyan lehetne az igazolást a törvény czéljával megegyeztetni? hiszen az igazolási keresetlevél beadásával a per eredeti természetét és folyását megváltoztatná, mert az igazolási kereset a 95. §. szerint rendes szóbeli uton tárgyalandó; ily eljárás megengedése mellett oda jutnánk, hogy a makacs adós sorsa sokkal kedvezőbb volna, mint azon lel állapota, ki a törvény rendeletének hódolva megjelennék. Mert, mig ezen utóbbi bizonyos ítéletet és végrehajtást várhatna, az alatt a makacs adósra nézve a sommás per csak a tárgyalás elérkezéseig lenne sommás ügy, elég volna a tárgyalástól elmaradni, és ez után 15 nap alatt igazolási keresetet beadni, mi által a sommás ügy rendes perutra tereltetnék. Már, hogy a törvényhozó a törvénynek hódoló, és makacs adós közt ily különbséget akart volna tenni, megerőltetve sem tudjuk képzelni — azért mi is méltán fölkiáltunk, ugyan mi lenne a sommás szóbeli perek sorsa, ha az igazolás még itt is megengedtetnék? és mire való a per újítás, ha ítélet után is igazolással élhetnénk? A mi azon kérdést illeti: van-e helye perújításnak sommás szóbeli perekben? erre nézve a homályban lévőket az id. szabályok IV. fejezet 49. §. rendeletére utasítjuk Ezen szakasz az 1840: 15. t. ez. II. r. 143. §-át a sommás szóbeli eljárásra is kiterjeszti, azon szakaszban pedig ez foglaltatik: „ezen felebbvitelen és a II. rész 12. fejezetében körül irt perújításon kívül semmi egyéb bármi néven nevezendő perorvoslatnak nincs helye," tehát sommás szóbeli perekben a 49. §. rendelete szerint is perújításon és felebbvitelen kivül egyéb perorvoslat megengedve nem lévén, valamint világosan következik, hogy igazolásnak nincs helye, ugy az is elég világosan kifejeztetik, hogy a perújítás megvan engedve. Az idézett értekezés tehát nagyot, hibázott, midőn törvényeinkre azt fogta, mintha azok a 1840: 15. t. cz II. rész 194. §. intézkedését asommás szóbeli ügyekre ki nem terjesztették volna. Egy bíró.