Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 44. szám

174 feltételeket, s újra járja a régi tánczot. A cseljáték abban áll, hogy az adós csak az álarczásai által letétetett bánatpénzzel fizeti ki hitelezőjét, s noha cselszövényének árát néhány százalékkal meg is fizeti, de birtokát megtartja, jövedelmeit beszedi, s a törvényt kijátszva, kétségbe esett hitelezőjén boszut áll. így aztán megérthető, hogy egy végrehajtás 6—7 évig elhuzódhatik, mialatt a végrehajtató fél, ha végét meg is éli, bele vénül. Ha a jelenlegi törvényhozás csakis ezen egy 117. §-t eltörli, már ez által is a végrehajtás menetén nagyot könnyitend. Továbbá a végrehajtás egész folyamában, mely alatt a megyei törvényszék a foglalás és becslés körül saját kiküldött tagja, vagy megbízott szolgabíró által elkövetett szabálytalanságot akár hivatalból, akár a fél panaszára maga hozhatná helyre; s melyben a kielégítési sorrend az árverés után meglenne állapítandó, csak egy, pedig nézetünk szerint az árverés megtörténtével közbevetendő felfolyamodásnak adassék hely, melyben a fél a végrehajtás körüli sérelmeit egyszerre panaszolja fel. E tekintetben ajánlkoznak azon szabályok, melyek a magyar földhitelintézet ügyeiben az 1863. szept. 16. kelt kir. leiratban megvannak állapítva, a niódositandók módosítása mellett. Legtöbb esetben, midőn az ingatlan javakat kevés adósság terheli, mindkét fél érdekében czélszerünek mutatkozik az ingatlan jószág végrehajtási haszonbérbe adása, miről az emiitett m. kir. leirat 1. s következő §§-ai intézkednek. A szintén boszantó igénykeresetekre nézve véleményünk szerint meg lenne szinte határozottan szabandó, hogy bár ingatlanra intézett, de nyilvánkönyvileg be nem jegyzett igény csak személyesnek tekintetik, mert a telekkönyvi intézmény szellemében be nem jegyzett tulajdonjogi igénynek értelme nincs, s minden esetre csupán a hitelezők már előbb jelzálogositott követeléseik kielégítésével fenmaradandó vételár többletére érvényesíthető, minélfogva a végrehajtás menetét meg nem akaszthatja. Az id. törv. szabályok már csak fenérintett módositványai addig is, mig a rendszeres codificatió bekövetkezhetik, meggyőződésünk szerint tetemes hasznot árasztana a közönségre. Ily törvényhozási pótintézkedésekkel többször találkozunk e század lefolyt három évtizedében. Az 1840: 15. törv. czikk már a legközelebbi 1844. évi diétán nyert pótvilágositást, illetőleg módosítást. Az 1840: 22. törv. czikk hasonlólag 1844: VII. törv. czikk által meg lett bővitve, s mindkét törvény még az orszbirói értekézlet részéről is megtoldatott. Nézetünk szerint fenn nem foroghat akadály, hogy az orszbirói szabályok az országgyűlés még jelen szaka alatt revideáltassanak, feltéve mindig, mint már mondottuk, hogy országgyűlésünk a közjogi kérdések tisztárahozatalával, alkotmányunk elvei szerint magát törvények hozatalára képesítettnek tekintheti. Válasz a zálogváltási jogeset felvilágosítására. (Lapunk f. é. 41. sz.) Ujszászy József ügyvéd úrtól. Nem lehet ugyan czélora a kérdéses zálogváltási esetet e téren újólag bővebben tárgyalás alá venni; de szó nélkül nem hagyhatom az ellenfél azon előadását, mely szerint a még 1856. jul. 15-én lefolyt záloglevél közlési perben a záloglevél létezése nem Ujváry hitestársak, hanem ezek ügyvéde által tagadtatván meg, ezen ügyvédi eljárás a megbízóknak be nem számithaló; miután t. i. ezek, az ügyvéd tévesztése tudtokra esvén, azonnal kellő jogorvoslattal éltek. A dolog pedig nem igy áll. A volt cs. kir. kecskeméti megyetörvszéknek fentórintett keletű, és a feleknek 1856. aug. 10-én kézbesitett Ítélete ugy hangzik, hogy alp. Ujváry L. és neje köteleztetnek hitet tenni az iránt, hogy a peres zálogszerződést sem nem birják, sem szándékosan meg nem semmisittették, s hol létezését nem tudják; s 3 nap alatt az eskü letétel végett tartoznak határnapot kérni, s az esküt letenni; ellenkező esetben pedig a zálogszerződést felperessel 14 nap alatt közölni. U. hitestársak az eskü letételére kértek is határnapot; s arra ki is tüzetett nekik 1856. szept. 24-ke. De sem az esküt le nem tették, sem a záloglevelet 14 nap alatt nem közölték, így tehát azon jogkörülméuy — hogy zálogszerződés nincs — itélvénynyé vált. S ezen az alapon a zálogbirtok kiadatása legfőbb törvényszékileg is elrendeltetett. —Tegyük fel már most, hogy U. hitestársak nem magok, hanem ügyvédjök ön fejétől tagadta volna meg a záloglevél létezését; midőn nekik a zálog váltási ujabb keresetlevél összes mellékleteivel, ezek között a fentebbi ítélet — és eskü kérvénynyel kézbesittetett, s 1857. jan. 26-kára beidéztettek : szükségképen tudtokra kellett esni a záloglevél megtagadásának. Továbbá, midőn ők magok 1860. jul. 13-án „zál og eltelésének bevárására valóköteleztetés iránti keresetűket megindították:" még inkább megkellett ismerkedniük a zálog-ügy minden főbb körülményeivel. Ezek ellenére mégis az osztr. prtás 361. §-hoz képest sem 90 nap, sem egy év alatt, sőt soha, azon állítólagos ügyvédvétség ellen, miszerint ügyvédjök önfejétől tagadta volna meg a záloglevél létezését, föl nem léptek. Tehát, hogy jogilag záloglevél nem létezik, többé meg nem orvosolható itélvény. Nem állhat meg annálfogva ellenfél azon állítása, hogy TJ. hitestársak, mihelyt az ügyvéd tévesztése tudtokra esett, kellő jogorvoslattal éltek. Hasonlóan nem állhat meg azon állítás sem, mihez képest ellenfelem a meghatalmazó fél — és meghatalmazott ügyvédben két külön jogi személyt különböztet meg ; s azt mondja, hogy hiba volt tőlem a záloglevél megtagadását U. hitestársaknak — nem pedig ügyvédjüknek tulajdonítani. Ily elemi jogkérdés felett kár lenne sok szót vesztegetni. Egyszerűen utalok az itt alkalmazandó osztr. ügyvédi s polgári prtás, és az ált. ptk. XXII. fejezetére, s magára az ellenfélnek a periratoknáli ügyvédi meghatalmazására, melynek sorai szerint magát kötelezte, hogy ügyvéde előadását és tetteit magáévá teszi. Ha ügyvéde másként tett: ótalmat és orvoslást kereshetett magának a volt prtás 360—4; sőt a kártéritést is elrendelő 365. §§-ban. Végül vissza kell utasítanom ellenfelem azon vádját, hogy a volt cs. bíróságokat ezen peres ügy megbirálásában valóban szoraoritó (?) felületesség terhelné. Minden elfogulatlan jogász a legalaposabb, s hazai törvényeinknek is, melyek t. i. a zálogról szólnak, s a per körébe vonhatók, lelkiismeretes és pontos,sőt tanulságos alkalmazásáról fog meggyőződni, ha a fő és legfőbb törvszéki ítéleteket figyelemmel megolvassa. (L. elap 16. 17. számát). Ha újítók a két egyenlő ítéletnek harmadbiróságilag is leendő helybenhagyásáról megvannak győződve : ezen fél is jogos reménynyel várja, hogy a Hétszem. tábla oly bírói határozat jóváhagyásához nem járuland, melybirói itélvény folytán jogilag nem létező záloglevelet törvényes alapjául fogad el az ujitott keresetnek ; s birói figyelembe veendi, hogy egy tárgy felett egy időben két rendes írás-