Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)
1866 / 38. szám
151 kormányrendszer létesítését. Mily nagy felelőséget vonnak magokra, kik azt gátolva, oly sok jogbiztossági, nemzetgazdászati sat. érdekek kellő kifejlődésének elébe legyőzhetlen akadályokat gördítenek! Gróf Kreith Kálmán párviadali esete 1861-ben. (Folytatás.) Közli : FüzesséryGéza ügyvéd ur. A közvádló által a párviadal keletkeztére vonatkozó kői ül menyekről előadottakra nézve a védő azoktól minden bizonyerőt megtagad, mert még azt sem lehetett bebizonyítani, hogy Hodossy Imre a gróffal valaha együtt ebédelt volna. Már pedig az 1630: 40. még a Matricida, Uxoricida, infanticida ellen is világosan l'entartja: Ne ad leves aliquas suspitiones procedatur. Abban pedig mit elavultságánál fogva a jelenlegi tudomány s joggyakorlat már teljesen elvetett, t. i. hogy középkori törvényeink vagy szokásaink szellemében, az összetett bizonyítékok alapján bűnöst kimondani állítólag nem lehet — nagy súlyt, sőt szerencsét hisz előtüntethetni. Feltűnőnek találja védő, hogy jelen párbaj miatti perben törvény előtt csak maga vádlott áll, holott tudatik, mikép a vivók segédei négyen valának; s igy a vád maga bizonyítványt szolgáltat arra, hogy vádlott a kérdéses párbajban részi nem vett. Arra pedig épen nagy fontosságot hisz védőhelyheztetni. hogy vádlott az u. n. pesti nemzeti Kőinek tagja nem volt, pedig a párviadalra vonatkozólag majd minden nyomósabb Körülmények épen onnan látszanak kifolyni. A pinczér szerint a gróf déli 12 órakor bérelt ki szobát; és innét dr. Váry valloinásakint a nem. Körbe ment ebédelni : 3 óra előtt pedig már mind a helyszinén valának ; miből következik, hogy a párbajban résztvevők mindenike vagy legalább is a segédek a Kör látogatói voltak, s bizonyos, hogy az egész társaság ott együtt ebédelt; különben képtelenség, hogy a grófnak ideje lett volna őket a fegyverekkel ellátva összehozni, kik előlegesen a dili 12 órakor fölvett szóbárói mit sem tudhattak. — Mivel pedig vádlott nem volt a Kör tagja, a vád gyanúja alá nem is eshet, mert nem gondolható, hogy a Körbe nem járván, hogyan jöhetett volna idejekorán össze a többivel a helyszinén. — A fentebbi állitás az által is erősitetik, mikép mindazok, kik e párbajról valamit tudnak, mind a Körből valók, s mind ismert egyéniségek ; mig ellenben senki sem akadt, ki Hodossy Imrét akár név, akár személyében ismerte volna. Ezt igazolja azon körülmény, hogy dr. Kovács Sebestyén Fndre, dr Kovács József, dr. Navratil, Konecsni Károly, kik a párbaj vivók kai közvetlen érintkezésbe jöttek, legkiválóan dr. Váry Szabó, ki a gróf ellenének sebeit bekötötte, vádlottban a vivók egyikét sem ismerték fel. Végre áttér védő a párviadali vádtény büntető jogi minőségének s büntetésének kérdésére. Vádló a tényqualificatiója tekintetéből az 1808. XI. 11. törvényt idézi. Ennek czime ez: Leges disciplinares ad casum insurr e c t i o n is observandae ; tartalma pedig ez: §. 11. Duelluni, rixae, certamiua, verbera animadversione excessus et Delictis commensurato vindicabuntur Ebből következik: 1) hogy ezen törvény mint kivételesen a fölkelő seregre alkalmazott szabály átalános erővel nem bir. 2) Hogy a magyar törvény a párviadalt mint olyat bűntettnek nem vette, hanem animadversione excessus et delictis egyéb .rixa, certamen és verberum gyanánt kívánta tekintem'. Más törvényünk pedig nincs, miért itélőszékoink párvia.//t/Tfl YAJOtfOX* dalért senkit sem büntettek. Törvény nem létében pedig a párbajvivókat mint olyanokat, azaz magát a párbajt büntetni nem lehet. Mind a mellett ha a tvszék a küzvádló által idézett törvényt analógia utján alkalmazhatónak találna; akkor jelen vádesetet czivakodás, veszekedés közbeni emberölésnek kellend qualificalni. És ekkor tekintettel arra, hogy a gróf volt kihívó, ellenét Verbőczy III. 21. 23. cz. értelmében üldözni nem lehet, mert ez csak vétlen önvédelemmel élt. Védő nem akarja a vétlen védelmet azon ismeretes okokkal támogatni, hogy a párbajra kihívott el nem fogadás esetén magát mindennemű gyalázatnak kiteszi; hanem a törvényből, melynek mély bölcsességét akkor vagyunk képesek látni, mikor az életben alkalmazását találja. Verbőczy III. 21. cz. 7. §. elvül állítja: „Culpa in illum redundat, qui alterum ad contentionem provocavit." Mit a commentatorok a két czikk értelmét összefogva értelmesebben igy fejeztek ki: ,,Ad arma provocans, est eriminis reus." A párbaj szerzője pedig csak a kihívó. Léteznék-e párviadal, ha kihívó nem lenne, lehet-e józanul az üldözöttet üldözni, ki a dolognak nem oka, nem okozója? De czéltalan is, mert a törvény oka nemhogy turné a kihívott üldöztetését, sőt inkább pártolását kívánja, minthogy ennek oktalan üldöztetése által, mennyiben netán sikerülne helylyel közzel egyet meghiúsítani, tized mertékben fogná szaporítani az által, hggy a könnyelmű kihívónak még nagyobb ösztön adatnék, mig ellenben, ha akihivott elég bátor felhivójának szolgálni; legalább egy időre nem történik könnyelmű kihívás. Látható ebből, hogy a törvény súlya már czéljánál fogva is egyedül a kihívóra nehezedik ; de lássuk az idézett törvényeket közelebbről. Verbőczy III. 22. az önvédelmet nemcsak pro corporis ; de —jól megkülünböztetendő — pro p e r s o n a e t u t el a is megengedi, és pedig nemcsak in continenti, hanem ante consummatam injuriam; és hogy hol légyen határa ezen önvédelemnek, kitűnik a 21. czim 4. §-ból: ,secus est, foro conscientiae, quia si aggressus cum honore et salvatione personae suae aggressorem evadere poterit, tunc evadere. Föltéve tehát, hogy Hodossy Imre a gróf kihívását elfogadta, miután nincs igazolva, hogy cum honore, et salvatione personae visszavonulhatott volna, őt nemcsak in foro fori, hanem in foro conscientiae sem lehet kárhoztatni. Maga a köz vádló a keresetlevélben mind e védveket eléggé kifejezte, midőn előadja, hogy a gróf mint becsületében megbántott fél Hodossy Imrét párbajra hivni kényszerült. Tehát kényszerült, — s védő elismeri, de nem a tényt, hanem az elvet, mikint lehetnek esetek, melyekben az ember párviadalra kényszerül, legkiválóan akkor, ha kihívást kap, s ím ebben rejlik a vétlen védelem, mert a kényszer a szabad akaratot kizárja, törvényt állani pedig csak szabad cselekvényeinkért köteleztethetünk. Valótlan azonban, azon különben is csak képzeleti föltevésen alapuló körülmény, mintha Hodossy Imre a grófot becsületében sérelmezte volna: komolyabban épen nem; mit tanúsít Kalmár Bertalan, kinek a megboldogult közvetlen a párbaj előtt ezeket mondotta: „egy emberrel, ki több izben fölingerelte, s azért vele ebédközben összekotszant, ma lesz hetze." Ez szerint a gróf ueni komoly becsületsértésből, hanem pusztán összekotszanás miatt hetzből keverte ellenfelét párviadalba. De a szerencsétlen kimenetel sem terhelheti a gróf ellenfelét, mert a tudva levő adatok igazolják, hogy a sebzés nem szándékosan és nem támadás, hanem védelem következtében követtetett el, ugy hooy a boldogta-