Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 24. szám

95 az 1. az. szerint válópert kezdett, melyben az A. a. házassági szerződés érvénytelensége is kimondatni fog. Annak igazolására, hogy az elvitt tárgyak nem felperesnek tulajdonai voltak , előadja alperes, hogy felperesnek csekély tanári fizetésén kivül semmi jövedelme vagy vagyona nem volt, ez kitűnik a 4. sz. a. jegyzőkönyvből, mely szerint minden nagyobb összeg bevétele együtt lakásuk ideje alatt alp. és főleg kiskorú leánya Máriaházi osztat lan ingóságaiból és vagyonából folyt be, ezen jkönyvből kitűnik az is, hogy az egész háztartást alp. saját és gyermekei vagyonából kénytelen volt fedezni. A mit tehát alp. elvitt, az mind az övé és kiskorú leányáé volt. Igaz, hogy a készpénzt, váltókat és a melltűt, mely saját fülbevalóiból készíttetett, alp. elvitte, de az rágalom, hogy ő felperesnek 65 db aranyát, s elszámlált ágy. s fehérneműéiből elvitt volna, mert minden, sőt számtalan más tárgy, melyek különben alperes tulajdonai, felperesnél maradtak, s azokat a válóper befejezése után fogja visszakövetelni. A Montbach-féle 2000 frtos kötelezőt el nem vitte, — a levelekből a 2. és 3. sz. alattiakat vitte el, a 4. a.'jegyzőkönyvet okmányul eredetben becsomózandja, végre a tévedésből elvitt adóczédulát bármikor kész viszszaszolgáltatni. Ezekből kitűnik, hogy alp. készpénz és váltókban 3500 frtot hozottéi, a mi felét sem teszi azon 8724 frtnak, a mi együttlakásuk ideje alatt a 4. sz. a. jkönyv igazolása szerint alp. és kiskorú leánya vagyonából befolyt. Elvitte pedig ezen összeget azért, mert kiskorú Aana leánya illetőségét biztosítani, a gyámbirósággal kötött egyességnél fogva is kötelezte magát. Férjének pazarlásait, durva és tettleges bántalmazásait nem tűrhetvén, kénytelen volt tőle távozni, s minthogy a fentebbiek szerint semmit el nem vitt, mi felp. tulajdona lett volna, ugyanazért őt jogtalan keresetétől elmozditatni kéri. Válasz. 1856. april 29-ig felperessel a váló kereset nem közültetvén, tagadja, hogy alp. ellen váló pert indított volna, de ha való volna is a váló per megindítása, még abból a házasság felbontása egész bizonyossággal nem következtethető, s addig az A. a. szerződés teljes erejében fenn áll. Az elvitt tárgyakat illetőleg felp. továbbá is kereseti előadásához regaszkodik, s tagadja, hogy neki tanári fizetésén kivül egyéb .vagyona nem lett volna. A kérdés csak az lehet, ki tulajdonai voltak az elvitt tárgyak, mire a felelet nem lehet egyéb, minthogy azon tár gyak, mindaddig, mig az A. a. szerződés épségében fenn áll, felp. tulajdonának tartandók, melyeket, minthogy elvinni jogosítva nem volt, felperesnek a Montbach-féle kötvénynyel együtt, melynek elvitelét hasztalan tagadja, visszaadni köteleztetik. Miért is kereseti kérelmét ismétli. Viszonválaszában alp. az ellenbeszédében felhozottakhoz ragaszkodván 12. sz. a. felmutat egy hiteles bizonyítványt, mely szerint a válóper az Esztergomi szentszék előtt általa csakugyan meginditatott. Tagadja, hogy felperesnek a vagyonkezelést átengedte volna, mert azt, kiskorú leánya osztály illetőségének biztosítása előtt nem is tehette. Arra, hogy a Montbach-féle kötvényt el nem vitte, esküt tenni kész, sat. A periratok befejezése után az el járó bíróság 1858. decz. 14. 7157. sz. a. végzéssel a további eljárást addig, mig a válóper be nem fejeztetik, az 1853. jun. 26-án kelt ministeri rendelet értelmében beállította. Időközben a válóper három egyenlő Ítélettel felp. javára befejeztetvén, ez a cs. kir. bíróságok feloszlatása után Pestvárosa törvszékéhez beadott s a váló perben hozott ítéletekkel támogatott kérvényében a becsomózott pert itéletileg befejeztetni kéri. Pestvárosa azonban magát jelen perben illetéktelennek tartván, az összes periratokat Pestmegye törvszékéhez tette át, mely által 1863. aug. 31-én 3841. sz. a. hozott Ítélettel alp. a Kozdon György-féle 1200 frtról szóló váltó kiadásában, vagy értékének 14 nap alatti visszafizetésében elmarasztaltatott, a többi elvitt tárgyak okiratok és készpénz visszaadása alól pedig felmentetett. Indokok: Mert az A. a. beperesitett, 1855. jtil. 2-án puszta Máriaházán kelt A. a. házassági egyezmény, melynek érvényessége az időközben lefolyt, abban felperesként állott és jelen perbeni alperesre kedvezőtlen eredménynyel bevégzett válópernek kimenetelétől feltételeztetett — nem ingattathatván meg, ugyanaz jogilag továbbá is fenállónak tekintendő volt, s miután annak 3-ik pontja szerint alp. aziránt, hogy összes hozománya felperesnek kétségtelen és valóságos tulajdona legyen és szabad tetszés szerinti kezelés végetti átadására magát feltétlenül kötelezte, ennélfogva alperest ezen váltónak felp. tulajdonába leendő visszaadására kötelezni kellett. Alp. az 1100 frt készpénz és a Bischitz-féle 1200 frtról szóló váltó vagy értékének visszaadása alól azért volt felmentendő, mert ugyancsak alp. az 5. sz. a. osztály egyesség szerint még 1855. máj. ll-én, tehát a házassági szerződés létrejötte előtt gyermekei örök részüknek kiadatását illetőleg oly kötelezettségeketvállalt, melyeknek teljesítésére a 6. sz. alattihoz képest különben is kötelezve volt, ugyanazért alperes a 9. szerint a fentemiitett öszszegeket is kiskorú Anna leánya apai örökségének biztosítására kötelességszerűen fordította. A 2000 pfrtos Montbach-féle kötvény és a 9445 frtról szóló nyugta kiadása alól azért volt felmentendő; mert az 5. a. osztályos egyesség szerint gyermekeinek kielégítését, illetőleg az apai örökség biztosítását alp. vállalván magára, önként következik, hogy csak ő és nem más tartozott ezen kötelezettségnek megfelelni, végre a kereset alá vett 65 db arany, ágy és fehérneműek elvitele alp. tagadása ellenében igazolva nem levén, azok visszaadása alól alp. a prtás 104. §. alapján volt felmentendő'. A perköltségek kölcsönösen megszüntetnek. Kelt mint fent. Ezen ítéletet alp. felebbezte, mert aKozdon-féle 1200 frt a Máriaházi jövedelemből folyt be; mert a váltó aKozdon ellen folyamatba tett perben becsomózva levén, azt az ítélethez képest 14 nap alatt vissza nem adhatja; mert végre a kérdéses 1200 frt felperesnek, mint az az ez iránt folyt perhez becsatolt felp. levéllel igazoltatik, már megfizettetett, s igy azt jelen perben nem is követelheti. A kir. táblán ítéltetett: ,,Az eljáró bíróság ítélete az abban felhozott okokból helybenhagyatik és a per további intézkedés végett illetőségéhez leküldetik." (1864. máj. 20-án 13387. sz.a.) Ezen ítéletet alp. ismét felebbezte, mert ő a perben kimutatta, hogy a kereseti Kozdon György-féle 1200 frt általa a Máriaházi puszta haszonvételeiből befolyt pénzből kölcsönöztetett, kimutatta, hogy abból felperest misem illetheti, mert azt felp. Kozdon Györgytől saját elismerő levele szerint már felvette. De felebbezi alp. az ítéletet azért is, mert felp. 1864. márt. 14-én meghalálozván, alp. ezen köz'úlményt a kir. táblának bejelentette, s ugyanazon alkalommal azon kérést terjesztette elő, hogy miután férje halála után nemcsak a kereseti 1200 frt, hanem annak egész vagyona az A. a. szerződés 4. pontja értelmében az ő tulajdona lett, s igy a keresetnek alapja megszűnt, szállitassék le azon kereset, még is a kir. tábla ezen bejelentést ítéletében érintetlenül hagyta. Mindezeknélfogva kéri a kir. táblai Ítéletet megváltoztatni.