Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 63. szám

261 nyek — a volt úrbéres érdeke az utóbbi törvényben csak annyiban érintetett, hogy a közös legelők, földesúri, és jobbágyi érdekekből kiindulva — nehogy ez által úgymond a marhatenyésztés csökkenjen, — feloszthatlanoknak mondattak ki. Ily határosztály elsőbirósági törvényszék gyanánt ;i megyei derék szék (törvényszék) öt tagot bocsátott ki, kik a helyszínére kimenvén, eljárásuk bevégzése után végitéletet hoztak. Igaz, hogy a derék szék, az említett elsőbirósági törvényszéknek kiküldetése alkalmával egyidejűleg a tiszti ügyészt is kirendelte, bogy az adózó községet védje. De alig szenvedhet kétséget, hogy a tiszti ügyésznek törvényes jogalap hiánya miatt, az adózók védelmében igen korlátolt köre volt. Volt kezemben hasonló határosztály ti lefolytatott per, és abból csak annyit észleltem, hogy minden közbirtokos antiquai után (több helyen ágazat szerint) kikapta a maga birtokilletőségét, és azután jobbágyának adott belőle annyi földet, mennyit akart. — A jobbágyok részéről törvényen alapitható követelésekről — úrbér és ennek folytán illetőségi mérték hiánya miatt —szó se lehetett; az ily határosztálykor a jobbágyi érdek mellékes kérdés volt: — és a tiszti ügyész legfeljebb oda terjeszthette ki a jobbágyok részéről követelését, hogy a földesúr által küvetelendó napszám öszhangzásba álljon az adni -zándékolt föld mennyiségével, és hogy legalább azon mennyiség, mely a jobbágy által adó alá mondatott be, (mely bemondás azonban többnyire hiányos és ideális volt) nála meg hagy assék. Nagyon természetes, hogy a földesúri tulajdon megsértése nélkül, a tiszti ügyésznek szerény követeléseit tulcsigázni nem is lehetett volna. De akár mint történt légyen, a határoszlályi per lefolytatott, és a felbiróságok véghatározatai után végrehajtatott, és igy valamint a földesúri birtok rendeztetett, ugy a jobbágynak is az előirt módon birtoka ugyanezen per-ügy uton kiadatott. És most ezen volt eljárás az, melyből több partiumbeli földesúr, és ügyvéd, mint már érintetett, azt következteti, hogy még ma is, valamint a földesúri biriokot rendező arányosító tagos itó — ugy az úrbéri birtokrendezési és elkülönözési perek ugyan •egy kereset alapján, ugyanegy bíróság előtt folytatandók le, és hajtandók végre. Ámde, ki nem tudja azon óriás változásokat, melyeket a volt jobbágyok birtokaira vonatkozólag az 1848-iki erdélyi országgyűlés, ugy az erdélyi nagyfejedelemség részére 1854. jun. 21-én kiadott birtokrendezési cs. nyílt par. előidézett. Az erdélyi jobbágy is, ura, tulajdonossá lett úrbéres földjének — az említett cs. nyílt par. pedig meghatározza, hogy mit kell úrbéri birtok alatt érteni, — meghatározza a legelói, erdei szolgálmány szabályozását, kimondja a volt jobbágyi birtoknak, a földesúri birtoktól való elk 11lönözését — szóval: vége lévén azon homogeneitásnak, mely Erdélyben a földesúri és jobbágyi birtok közt a határosztályos perek folytatása idejében létezett — önként következik, hogy ezen most már önálló jogi természetű jobbágyi birtok rendezé;e tekinteléből különnemű „úrbéri rendező pert" kelletik megindítani. Más oldalról ismét külön kereset által, és külön bíróság előtt — mi ugyan a lénálló törvényeknél fogva egy személyben is öszpontosulhat —kelletik a földes urak között, a közösségek arányosítást, ugy majorsági birtokaiknak tagosítását, az úgynevezett „arányositó-tagositó per" utján eszközölni. — Mert ismételve kimondom, hogy az úrbéri bíróság, nem bírája egyszersmind a közbirtokosok között behozandó birtok-arány és tagosítás keresztülvitelének. Meg kell azonban jegyeznem azon egyéni nézetemet is, hogy oly helyeken, hol az említett határ-osztály a felhítt erdélyi törvények rendeletéhez képest végrehajtatott, és az úrbéri birtok kiosztása megtörtént, — a cs. nyílt parancs 56. §. szerint az úrbéri birtok mennyisége felett többé vitás kérdés nem lámasztathatik, és jelenleg a határosztálykor nyert úrbéri birtok csakis elkülonözós és tagosítás tárgya lehet, mennyiben az természetesen meg nem történt volna. Továbbá azért is, hogy a volt úrbéresek földbirtoka tulajdoni tekintetben hasonló lett a földesúri birtokhoz — a szó alatti két per neme, nem egyesithető; — mert ez elvben ugyan áll — de törvényes valósággá majdan csak akkor válik, midőn az úrbéri bíróság annak mennyiségét és helyiségét itéletesen kimondani és kijelelni fogja ; e részben a végitélet előtt a volt földesúr és jobbágy közt vita támadhat, s ha bár a volt úrbéres a földesúrhoz hasonló tulajdonossá is lett birtokának, mégis az iránt az úrbéri, nem pedig a földesúri birtokot rendező arányosító bírónak kell határozni, e két bíróság teendőit tehát annál kevésbé lehet egy keresetbe összehalmozni, — mert A szó alatti két nemű pernek egészen külün jog alapja vau. Az úrbéri perben t. i. minden volt földesúr valamennyi jobbágygyal — az arányosító tagositó perben pedig valamennyi közbirtokos egymással áll szemben, az utóbbihoz az úrbéreseknek semmi közök sem lévén. Külön-külön kell továbbá folytatni a két pert azértis, mert az ellenkezőt a birtokrendezési cs. nyilt par. nem rendeli, a fenálló törvény pedig világosan .parancsolja. Nem rendeli a cs. nyilt parancs, mert egyedül a volt úrbéresek birtokainak rendezését tárgyalja — és csakis a 63. §. folytán avatkozhatik az úrbéri bíróság — a bőven előadott esetben a közbirtokosok közti viszonyokba, ideiglenes intézkedés tétellel; de ezen esetben is a földesurak között fenforgó kérdések érdemleges elintézését a rendes törvényre utasitni köteles. A rendes törvény utja pedig az arányosító tagositó per lévén, önként következik, hogy a pátensnek nem czélja a földesúri birtokot az úrbéri birtokkal egyidejűleg rendezni. Nem rendelte s nem is rendelhette mindkétnemü pernek egy kereset alapján való folytatását, — de ez nem is lenne kivihető; mert előbb az úrbéri bírónak kell az úrbéresek részére az úrbéri birtok mennyiséget, legelő ós erdő illetőséget kimondani, meghatározni és csak azután lehet az arányosító bíróságnak a határ fenmaradó részét a közbirtokosok közt felosztani, illetőleg minden egyes közbirtokosnak birtok menynyiségét megállapitni. De továbbá a fenálló törvények is a földesúri birtokra nézve egyik, és a volt úrbéresekére nézve másik I ügy utat rendelnek követni. (Vége követk.). Kúriai ítéletek. Magánjogi tigyekebn A kir. itélő táblán. 204. Konti Zsuzsanna özv. Keresztesi Pálnénak — ifj. Hevessi János és Hevessi Erzsébet özvegy Varga Ferenezné ellen 340 frt s járulékai iránti perében ítéltetett: Alperesek azt, hogy felperes Hevessi János atyjuk mellett 17 évig volt, tagadásba nem vévén, de ezt ugy a felperesi mint alperesi tanuk is igazolván, Kovács