Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 21. szám

Pest, 1865. kedd martius 14. 21. szám. Hetedik évfolyam. TORVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : A dohány egyedaruság behozatalából keletkezett kárpótlási igény. — Jogeset : Végrendelet érvénytelenítése.— Kúriai Ítéletek. — Hiv, tudnivalók. IS^íT Az évnegyed e napokban lejárván, az illetők tisztelettel felkéretnek, hogy évnegyedes előfizetésüket mielőbb megnjitani szíveskedjenek, az előf. dij 2 frt a szerkesztőséghez (aldnnasor és kalaputcza szöglet 1. sz.) küldendő. i dohány egyedaruság behozatalából keletkezett kárpótlási igény. Az 1850. nov. 29-ki ny. parancs által — természetesen, alkotmányunk felfüggesztése folytán az arra is jogosult törvényhozásunk befolyása nélkül—a dohány egyedáruság hazánkba is behozattatott. Ennek folytán az összes dohányüzlet; tisztán pénzügyi haszon érdékében, a kincstár tulajdonává alakitatván, mindazon magánosok, számtalan családok, melyek azzal előbb törvényszerűen foglalkoztak, keresetüktől, nevezetes hasznú jövedelmeiktől megfosztattak. így a kincstár s a magánosok között fontos jogérdek-összeütközések keletkeztek , melyek — az egyedáruság tényleges behozatala után — mind csak a jogsérelmekkel kapcsolatosan járó kármentesités körüli kérdésekben öszpontosultak. Miután azonban a jogszabályoknak, vagy felsőbb rendeleteknek a magánjogokra viszható erejük nem lehet; miután a magánosok előbb törvényszerülegszerzett jogaiktól meg nem foszthatok ; az érintett kártéritési követelés a legvilágosabb, legigazságosabb jogigények közé tartozott. Ezt még az akkori kormány sem tagadhatta s ismerhette félre; miért maga az egyedáruságot megalapító cs. pátens is nyiltan kimondotta a kincstár általi kártalanítás kötelezettségét, mindazok irányában, kik az egyedáruság behozatalával üzletüktől elesvén, kárt szenvedtek. Ezen kártalanítási kötelezettség a cs. pátens által oly határozottan s világosan lőn megálapitva, mikép annak 1. 2. § vmég azon kellékeket is elősorolták, melyek mellett a kármentesités kieszközölhető sérvényesíthető. Ezen maga a pátens által igényelt kellékek között foglal helyet, hogy a dohányüzletbe fekíetett tőkét ki kell mutatni; hogy az 1846—1850 évek alatti tiszta hasznot elő kell tüntetni (2 §. 2. 3. pont). És ily kellékek mellett maga a kincstár részéről a magánosok kedvezményére azon feltétel ajánltatott, hogy a megkárosodottak élethosszanti életdij, vagy átalány (Pauschale) által fognak kármentesitetni. És e tekintetből kiemelendő, mikép a kárpótlási életdij a pátens 5. §. 2. pontja szerint már az egyedáruság behozatalától veszi kezdetét; 3. p. szerint pedig: az a hátrahagyott özvegyére is kitérje d. Ezekből következik, mikép maga a pátens rendelete szerint is, a kármentesités nem az eszközlendő egyesség napjától, hanem az egyedárúság behozatalától, tehát 1851 elejétől fizetendő, mi egyedül is igazságos, minthogy a magánüzlet, és ennek hasznai,keresete ugyanakkor lettek megszüntetve; és következik, hogy az nem csak a károsult felekre, hanem özvegyeikre is kiterjed Különösen figyelembeveendő azonban az, mikép maga a cs. pátens a kárpótlás alapjául egyenesen a magánüzlet megszűnte folytán elmaradt hasznokat fogadta el. ') Mert különben a 2. §. 3. pontjában nem kivánta volna, hogy 1846—1850. évi haszon kimutattapsék; de különben nem kellett volna a 2 pontban azt sem igényelnie, hogy az üzletbe fektetett tőke kiderítessék — mert ez csak az onnan nyert haszonnal lehet kapcsolatban. Ezen elvek maga a cs. pátens által legvilágosabban kimondatva és megálapitva levén,nagyon feltűnő, mikép még a felsőbb birói hatóságoktól is oly határozatokat olvasunk, melyek egyenesen az érintett irányelvek félreismerésére mutatnak. Ezt tanusitja különösen a velünk közlött Bruck-féle jogeset, melyet ez okból ismertetni el nem mulaszthattuk. Bruck Mór előbb pápai, később pesti dohán ygyárnok, mint ilyen szinte a dohány egyedáruság súlya alá esvén, dohány és szivar készletei 8888 frton beváltattak, de ezenfelül károsodásáért a kárpótlás megtagadtatott, de nem azért, mintha az egyedáruság folytán elmaradt hasznok megtérítése nem lenne követelhető, hanem, mert az üzleti hasznai megszűntéből eredt kárát üzleti könyvekkel nem igazolhatá, miután azok az 1849-ki bombázáskor, gyárhelye kiraboltatásakor, szétszaggattattak, elhordattak. A cs. pátens 2. §. zárpontjában az rendeltetik ugyan: hogy a kimutatás rendesen vezetett iparüzleti könyvek által teljesítendő. — Miután azonban e szavakban minden egyéb bizonyítékok használata egyenesen nincsen kizárva, el nincs tiltva; s miután oly esetekben, melyekben az üzleti könyvek megsemmisítése s ez okbóli nem léte igazoltatik, más bizonyítékok használata jogilag el sem is tiltható; természetes, mikép kivételes esetekben az üzlet állása, forgalma más uton is kimutatható. Ezt tette B. Mór is, a kellő kimutatást hivatalos nyomozások s vizsgálatok utján teljesítvén; melyek alapján szab. kii'. Pest város hatósága 1857. máj. 9. hivatalos bizonyítványt adott ki részére, melyben hivatalos nyomozások s bizonyok alapján erősitetik: hogy B. Mór, ki Pápáról Pestre átköltözött, mint szivargyárnok megadóztatott s 4000 frt biztosíték mellett szivargyár engedélyt kapott, itt Pesten gyárában rendesen 70—80 munkást foglalkoztattatott; évenként mintegy 12,000 frt értékű dohányt feldolgoztatott; ebből naponként átalag véve 400 db. szivart készítetett, miből 6 frt árt véve, 40—45 ezer frtnyi ') A mint ezen elmaradt hasznokért a kincstár csakugyan tettleg adott is kármentesítéseket, különböző categoriák szerint 300—600—1000, 1500, 3000 stb. forintokban — azonkívül, hogy a talált készletet is beváltotta. 21