Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 97. szám

406 frt 35 krnyi fuvarbéri hátralék összeget, annak 1864. évi február 29-étöl mint a kereset megindításától, számítandó 6°/0 késedelmi kamatait, s mérsékelten 35 o. é. frtban megállapított perköltségeket 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett lefizetni, netaláni kártérítése iránti kereseti joga fennhagyatván. (1865. 14770. sz. a. Előadó Csernák k. t.titk.) 258. Hicke Ágostonnak — Hahn D. elleni perében ítéltetett: Alperes a C. alatti 1861-ki márcz. 13-án kelt iratában 484 frt 54 kr. tartozásából 40 "/0 vagy is 473 ft 813/5 kr. összegnek évi határ időkbeni lefizetésére magát ugy kötelezvén, hogy ha ennek teljesítését kibizonyitható vagvoni körülményei megengedik;—miután egyrészről a kihallgatott tanuk vallomásából sem jönne ki teljes bizonyossággal az, hogy alperes jelenleg annyira vagyontalan állapotban volna, hogy épen semmi fizetést teljesíteni képes nem lenne, más részről pedig a fizetési teljes képtelenség csak is a végrehajtás alkalmával lévén bizonyosan kitudható, alperes az itt érvénynyel biró p. t. k. 904 §-a értelmében a kereseti 473 frt813/5 kr megfizetésében elmarasztatik ugyan, azonban a nevezett § engedte bírói méltányosság alkalmazása mellett azon feltétellel, hogy ezen összegből jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számítva minden év multával a marasztalt összegnek csak */4 részét lesz köteles kamat nélkül felperesnek különben végrehajtás terhe mellett megfizetni. — És igy az eljáró bíróság Ítélete megváltoztatván, a perköltségek pedig kölcsönösen megszüntetvén, a per stb. (1865 sept 19-én 7047 sz. a 259. Érsek Annának — Kasznár Verona, férj. Papp Mihály né e. a kéméndi 144. sz telekjkönyvben A. I. 1, 23. sz. vezetett '/2 telki állomány és + 1 — 5 r. sz. jegyzett önálló birtoktestek tulajdona iránti ügyében Ítéltetett: Ujitó felp. keresetét egy 1840. évben állítólag Kasznár Jánossal kötött 5/. alatti egyesség és Érsek János özvegyének 8/. alatti végrendeletére alapitá, miután azonban keresetlevelében önmaga beismeri : miként az 1834 évben elhalálozott Érsek Józsefnek 3 leszármazó egyenes örököse, névszerint Anna, Verona és Ilona gyermekei maradtak, s hogy Érsek József özvegye a kereseti birtoknak csak haszonélvezője levén, arról mint nem sajátjáról nem is végrendelkezhetett, az 1840 évben kötött egyesség pedig, tekintve, hogy az nem az örökségre hivatolt alperes által, avagy ennek nevében gyámhatósági jóváhagyás mellett köttetett, s igy ezzel az alperes által •/. a. felmutatott felperes és alperes szülői névszerint Ilona között, mint az örökségre közvetlenül hivatottak által kötött 1837. évben kelt, a felek által aláirt egyességet meg nem semmisíthette, s végre a kifogás alá vont 5/. alatti egyesség szerint alperesnek a kereseti birtok 1/3-d& és az irtvány rétek termésének egy negyede kiköttetvén, azt, azonban hogy felperes alperesnek ezeket kiadta, s igy az által az '?. alatti 1837. évben kelt egyességet megszüntette volna, maga sem állítván, az első bírósági Ítélet ez indokból megváltoztatik, a felperes ujitott keresetével elutasittatik, és a perköltségek kölcsönös megszüntetése mellett az ügyiratok sat. (1865. szept. 25-én 6038. sz. a. Elő.: Bernolák ktb.) 260. Tauber Earuch felperesnek, Ocskay Ignácz s neje p'.léni átkebelezési ügyében ítéltetett: Az átkebelezési kérvényben kijelölt s az ehez A. a. a tárgyalási jegyzőkönyvhöz pedig 3. sz. a. csatolt okiratokban elsorolt birtokok, jelesen: 1) Az A. alatti kivonat 1 — 5 és 3. sz. a. küldöttségi jelentés 43 — 46. lapjain megnevezett Szeptencz-Ujfalusi birtokok, a Gr. és H. alatti mellékletek szerint Szerdahelyi Victor, ugy azonban mint néhai neje gróf Pongrácz Eleonórától származott gyermekei gyámja által és azok részére, nevezett neje hozományi pénzén, részben 1842. febr. 1-én Justh Antaltól, részben pedig azon évi nov. 10-én Szerdahelyi Györgytől összesen 5000 frt vételárért vásároltatván, s ezen birtokok a szerint adás-vevés idejében a kiskorú gyermekek birtokába által it adatván ; továbbá 2) Az A. alatti kivonat 6 —9 és a 3. sz. a. küldöttségi jelentés 4 — 22 lapján elsorolt, ugyancsak Szeptencz-Ujfaíusi és belleszi birtokok, a B. alatt mellékelt végrehajtási okirat szerint Szerdahelyi Viktor ellen, Porgesz Mózes hitelezőnek kielégítése végett végrehajtási foglalás alá vétetvén, s ugyanazon birtokok Szerdahelyi Viktorné gróf Pongrácz Eleonóra által 1838. jul. 11-én a bírói zálogból saját hozományi pénzén 51179 frt krért kiváltatván, és nevezett grófnőnek ugyanakkor tettleg által is adatván, és igy ezen 1-sőés 2-ik pont alatt érintett Szeptencz-Uj falusi és belleszi birtokok mint nem Szerdahelyi Viktor, hanem neje gróf Pongrácz Eleonóra és ennek gyermekei birtokában talált vagyonok, az 1842. decz. 21-én Szerdahelyi Viktor ellen teljesített zárlatnak s biztositásnak tárgyát nem képezhetvén, hanem csak elkülönítetvén; végre 3) Az A. alatti okirat 10. és a 3. sz. a. küldöttségi jelentés 28—36. lapjain elsorolt lipovnoki birtokok az E. alatti okirat szerint 7733 frt 7% krért 1839. jan. 3-án az A. alatti kivonat és 3. sz. a. küldöttségi jelentés 37—42. lapjain megnevezett nagy-rippényi birtokok az D. alatti melléklet szerint 5182 frt 15 V2 krért 1840. jun. 23-án br. Jeszenák Jánostól, — nem különben az A. alatti kivonat 15 és a 3. sz. a. küldöttségi jelentés 47. lapján elsorolt vezékenyi javak a 4. sz. a. végrehajtási okirat szerint 1838. márcz. 15-én 16400 irtokért Aringer Józseftől, Szerdahelyi Viktor által neje gr. Pongrácz Eleonóra hozományi pénzén, birói zálogból váltatván ki, s ezek a sarluskai birtok részszel együtt, az A. és K. alatt c?atolt felperesi és 3. sz. a. alperesi okiratok szerint Szerdahelyi Viktor által 1842. decz. 21-én néh. nejétől származott leányainak általadatván, s ezen átadással magát azokból önkényt kivetkeztetvén, s azokhoz lehetendett minden igényéről önként lemondván; ezek szerint tehát a fentebbi 3 pontok alatt foglalt s Szerdahelyi Viktor tulajdonához többé nem tartozott ingatlanokra a C. D. E. F. a. felmutatott s Szerdahelyi Viktort terhelő adóslevelek 1843. jun. 19. illetőleg azon évi decz. 4. betáblázhatok nem lévén, s az ugyanakkor Szerdahelyi Viktor e. eszközlött általános betáblázás érvénye a fentelsorolt SzeptenczUjfalusi, belleszi, lipovnoki, n.-rippényi, vezekényi és sarluskai birtokokra,mint az átalános betáblázás idejekor nem a Szerdahelyi Viktor birtokában volt vagyonokra ki nem terjedhetvén, és igy ezekre nézve felperest átkeblezési jog sem illetvén; az I. és K. a. felmutatott s Appel Gusztáv által Szerdahelyi Viktor részére kiadott, s ez által felperesre átruházott 2 rendbeli 3000 pfrtokróli szóló kötelezvények pedig felp. részéről 1-ső sz. a. mellékelt j könyvi kivonat szerint 1842. június 13-án nem Szerdahelyi Viktor, hanem Appel Gusztáv e. tábláztatván be, és igy azok Szerdahelyi Viktornak különben is ki nem mutatott vagyonaira átkeblezhetők sem lévén; mindezen okoknál fogva felp. az e. b. ítéletének megváltoztatása mellett — átkeblezési kérelmétől elmozdittatik, a költségek azonban kölcsönösen megszüntetnek,— és az ügyiratok sat. (1865. szept. 13-án 13446. sz. a. Elő.: Szalay Zsigmond ktb.). Felelős szerkesztő es kiado-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN Kvomatett Pesten, Í865. Kocsi Sándor állal. (Krköty, Galgóczij és Kocsi nyomdájában). Ilal-piaci és al-dunasor sarkán, 9. »*. a.