Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 97. szám

404 magát a meggondolás hiányának kitételét, a nélkül, hogy | az affectusok, vagy azok külön nemeinek említésére kiterjeszkednének ;4) és mindkettő csak indokaiban fejezi ki, mikép azon átalános kitétel alatt mindazon affectusok értendők, melyek az előmegfontolást kizárják.5) Annak meghatározása, hogy asebesitések,az emberölésjogi fogalmának megalapítására, mikor tekintendők az előállt haláleset jogi forrásául; hogy a testi sértések halálossága mikor tekinthető megalapitottnak; hogy a közbeeső okoknak s körülményeknek, melyek közé soroltatik a megöletettnek test gyöngesége s sajátságos szerv alkata is, mily befolyás engedtessék a tény álladék megalapítására - inkább a tudomány körébe, a tankönyvekbe, mint a tevőleges jogi szabályokat, rendelkezéseket tartalmazó törvénykönyvekbe tartozik ; "miután azonban e kérdések felett még mindig mind a joggyakorlatban, mind a tudomány terén ellenkező nézetek is merülnek fel, a jogbiztosság érdekében a legújabb törvényhozások is czélszerünek találták6) azok felett határozott jogelveket felállítani codexeikben. És ezen jogszabályok a tudomány színvonalán állanak. Mind a b r é m a i, (§ 354.) mind a b a j o r (233. art.) ugyanis ily jogszabályt felvévén, azon elvet alapitották meg, hogy azon közbeeső okok s körülményeknek az emberölés tényálladékának megalapítására semmi] befolyásuk se legyen.1) — Azonban a nem szándokolt emberölésnél azokat mindkettő számításba vétetni rendeli a büntetés kimérésére nézve; ezt azon következményhez rendelvén alkalmaztatni, mely ama közbeeső körülmények nélkül előállt volna (b aj o r art. 238. brémai §. 334.) Az uj p o r t u g a 11 i is ily haladást tanúsít, a következő körülményeket szinte megengedi tekintetbe vétetni, mihelyt azok s az előidézett halál közt okozatos összefüggés volt. Ezen legújabb codiíicatiók nevezetes elöhaladást tanúsítanak az által is, hogy az u. n. kritikai napok rendszerét egészen elhagyták, az emberölési beszámitást csak azon okozatos öszfüggéstől tevén függővé, mely a sebesitési tény s az előállt életvesztés között forog fenn, de tekintet nélkül arra, hogy a halál mennyi idő. hány nap alatt következett be, mi biztos kiindulási alapul nem is szolgálhat, bár azt a franczia törvényben feltalálhatjuk.—Nem követik azt az ujabb törvényhozások a testi sérelmeknél sem többé, t. i. azok sulyosb minőségének kitüntetésére. Elhagyta azt már az ujabb porosz törvény is, mely pedig a franczia rendszer utánzásában sokat is szenved.— A brémai azt szinte elhagyta azon elvet alapítván meg, hogy kiindulási alapul a hoszszasban tartó betegség, vagy munkaképtelenség, továbbá az egész*) 1844-i Codex tervünk e tárgynál nem áll a tudomány színvonalán ; az emberölés tényálladékául azt állítván fel : A ki nem előre meggondolva, hanem indulatos felgerjedésben tökélte el magát az élettőli megfosztásra (112. §), miután a tudomány értelmében az előmeggondolás hiánya már az azt előidéző minden affectusok lételét tartalmazza, s így ezek külön megnevezését feleslegessé teszi j és miután ki van mutatva, mikép az indulatos fe'.gerjedés nein meriti ki minden itt számításba vehető affectusok nemeit, a felgerjedésen kivül még több más ide tartozó affectusok is létezvén. s) így » brémai. Motive : II. B. pag. 154. igy a bajor: Motive z. art. 228. A bajor azt jegyzi meg, mikép az affectusokból csak az önhaszon keresés vétetik ki — miután ez az önmeggondolás hiányának előidézésére képesítettnek épen nem tekintethetik. •) Motive d. Entwurfs eines Strafgesetz für Bremen. II. B. pag 174. ') Ezen §§-aik szószerint is teljes öszhangzásban igy szólnak : „Für die Feststellung des Thalbestandes einer rechtswürdigen Töiltung ist es unerhebheh, ob der tödtliehe Erfolg der Handlung durch zeitige zweekmas-ige Hüfe hatte abgewendet trerden können oder nicht — ob die Beschadigung un mittelbar, oder nur durch eine aus ihr entstandene Zwischenursache deu Tod bewirkt habe - ob dieselbe nur in Folge d. eigenthümlichen Leibes Beschaffenheitdes Beschádigten, oder d. zulalligen Umstande, unter welchen s.e ihm zugefügt wurde, den Tod herbeigeführt habe" — Így rendelkezik a porosz (§ 185), b r a u u s c h w e i g i (§. 154.), hannovérai (226 ), w ti rte m b e rg i (235. art.). — E? ugyanezen jogelvek alnpitatlak meg 1814-i codexünk 116 § ban is séget vagy test épséget sújtó állandó rosz — szolgáljon, különösen pedig, ha valaki megcsonkitatott, szólási, hallási, látási s nemzési képességétől megfosztatott, vagy lelki bajba döntetett (355 356. $§.) ámbár utóbbiak részletes elősorolása hibául tekinthető, miután az állandó rosz és testi csonkítás azokat is magában foglalja, s igy azzal csak felesleges s kétségekre vezethető casuistica állitatik elő. — A portugalli a kritikai napok rendszerét szinte teljesen elhagyta.— Ellenben abajorCodexterv helyeselhető ugyan, midőnate8ti sérvek s csonkítások részletes elösorolását mellőzi; de annál inkább roszalható a miatt, hogy a testi sértések sulyosb beszámítására nézve tekintetbe rendeli vétetni, hogyha azok (a b ad e n i 225. §. után) 60 napnál tovább tartó betegséget idéztek-e elő, mi a halál előidézésével azonositatik, és a legsúlyosb testi sértésnek vétetik (art. 234. 1.) kevésbé sulyosbnak véteti pedig, ha a betegség 5 napnál tovább, de nem 60 napon tul tartott; és ekkép mérlegezteti a vigyázatlanságból elkövetett testi sértések beszámítását is (art 239). Hogy a kritikai napok használata által, csak a mindenféle változó, számításba nem is vehető körülményektől függő véletlennek szereztetik érvény, hogy igy azzal a beszámításnál a legingadozóbb bizonytalanság alnpitatik meg, s az önkénynek veszélyes tér nyittatik, már átalában el van ismerve.8) Észrevételek a Zsiga Mihály-féle gyilkossági esetre s Hétszem. táblai Ítéletre. Lapunk 94. 95. számaiban közlött Zsiga M i h á 1 y-féle gyilkossági esetre nézve egyik a büntető jogterén legkitűnőbb capacitásunktúl észrevételeket s megjegyzéseket vettünk, melyeket van szerencsénk következőkben előadni: A „Törvényszéki Csarnok." legközelebbi számaiban közlött gyilkossági esetből a tanúság következő: 1) Hogy az eljáró első bíróságok, mint ez esetben, különösen Szegedvárosa törvényszéke, a legfontosabb ügyekben sem járnak el kívánatos pontossággal, és kimentéssel a bizonyítékok előállítása körül. 2) Hogy az első biróságok hajlandók összetett (közvetett) bizonyíték alapján még halál ítéletet is hozni; tehát oly esetben is, midőn a vádlottnak vallomása, vagy a tanuknak közvetlen tanúsága hiányzik, mit azonban még az osztr. bünt prtás sem enged meg (a 284. §-ban); az ideigl. törv. szabály II. 9-ik § ában pedig kivan mondva, hogy a magyar büntető törvények és törvényes gyakorlat, az osztrák büntető törvényeknél szelídebbek. 3) Hogy a kir. itéló tábla vádlottat általában a vád alól bizonyítékok elégtelenségéből felmentette; mert a vádlott ellen fenforgott gyanuokokat nem látta elegendőknek a bűnösség kimoudására. 4) Hogy a kir. Hétszem. tábla ellenben oly gyanuokokat talált vádlott irányában bizonyítottaknak, miszerint őt a gyilkosságban bűnösnek kimondotta ugyan, de minthogy a vádlottnak beismerése, vagy közvetlen elegendő tanuk nincsenek, vádlottat nem halál, hanem csak ideiglenes büntetésre Ítélte. Érdekes jelen esetben a kir. itélő és a Hétszemélyes táblai ítéleteknek indokolását összehasonlítva mérle8) 1844 - i k i C o d e x tervünk mindamellett a kritikai napok rendszerét elfogadta, és pedig nemcsak a testi sérelmeknél, hanem még az emberölés tényénél is, mely utöbbit bevégzett bűntettnek csak akkor tekinti, ha a sértett halála 30 nap alatt bekövetkezik (116. § ), mi e tannak nagyobb átalánosahb terjemet szerez még a franczia rendszernél is, melynek kifolyásául vehetni főleg a kritikai napok tanát, melyeta p r o s z is d<j csak » testi -értéseknél (191-§.) át kölcsö iöiött. Azujibb törvényhozások (nassaui, hanovérai, thüringi, wurtembergi is) azt már elhagytak.