Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 83. szám

349 gelő illetménybe tudassanak be, holott a telekkönyv igazolása szerint Kőtelek határa 11317 holdat tevén, ebből az Ítélet szerint a jobbágyságnak csak 1721 h. szántóföld s legelő adatnék ki, a földesuraságnak pedig négyszer annyi maradna; mert jóllehet ők a nádiásnak folytonos haszonvételében voltak, mégis attól az alispáni Ítéletben elniozdittattak; mert ők eddig is folytonosan használtak kenderföldeket. Mire Hevesmegye törvszékén 1864. mart 24-én 297. sz. a. ítéltetett: „Miután a C. a. Mária-Teréziai urbárium szerint Kötelek község kétségtelenül a 3-ik osztályba tartozik, továbbá, miután a községi legelő XI. szerint 7591 -77; holdból áll, s e szerint Kőtelek község túlságos és felette bő legelővel bír, ennélfogva a volt jobbágy és kivételesek telki állományok holdjaiaz 183 \0 : X. t cz. szerint 1300 • ölével megállapittatnak, a volt jobbágyok birtokában megmaradandó maradék földek minden egy egész telki állomány után fizetendő kárpótlás az 1853. márt. 2-iki ny. par. 10. illetőleg 6. §. szerint 450 pfrt vagyis 472 frt 50 krra leszállittatik; legelő illetőségük pedig 20 osztályzatlan holdra felemeltetik sat." Ezen ítéletet mindkét fél felebbezte. Felperes felebbezte, mert az 183 % : V. t. cz. határozottan rendeli, hogy az 1-ső oszt föld 1100, a Il ik 1200, a Ill-ik pedig 1300 ölével mérettessék ki, s magukra a jobbágyokra nézve is igazságtalan lenne az, ha ugy a legjobb, mint a legroszabb minőségű föld 1300 • ölekkel osztatnék ki; mert a törvény a Békés, Csanád sat. megyei 60 holdas telki állomány után is a legelő maximumát csak 22 holdra határozta; ezen arány szerint tehát a kőtelki 30 holdas urb. állományt még 15 hold sem illethetné, e részben az alispányi ítélet jóváhagyását kéri. Alperes felebbezte, mert jóllehet a Teréziái urbérben világosan ki van az mondva, hogy a kőtelki úrbéreseknek telki állománya holdankint két pozsonyi mérőjével számítva adassék ki, két pozsonyi mérő gabona pedig csak 1600 • öles holdakba lenne bevethető, a törvényszék mégis a holdakat csak 1300 ölével rendelte kiméretni, mert jóllehet Kőtelek igen bő legelővel van ellátva, s a lakosok jövedelmének főágát a marhatenyésztés képezi, mégis csak 20 s nem 22 hold Ítéltetett; mert ők a felperesileg tervezett helyiségbe meg nem egyezhetnek, hanem az alperesi tervet azon kijelentéssel kérik megállapitatni, hogy a jobbágyi birtok az egyesek tetszése szerint egy vagy 3 tagban me(szettessék ki, sat. A kir. it. táblán ítéltetett: „Az Í836. évi V. t. czikknek 1. §-a által a községeknek osztályokba lett soroztatásával a telki illetmény kiegészítő részét képező szántó és kaszálló földeknek, holdszám, illetőleg kaszások szerinti mennyisége, nem pedig a kiadandó holdaknak • ölek szerinti kiterjedéseievén meghatározva ; — az ugyanezen t. czikknek bevezető pontja szerint pedig a telki illetmény fejébe kiadandó földek az ott kitett 1100, 1200 és 1300 • öles osztályzatú holdakban levén meghatározandók, ehezképest a megyei törvszéki Ítéletnek azon pontja, mely szerint a telki állománybeli földeknek kiadatása 1300 • öles holdakban állapittatik meg; — valamint a kiadandó legelő mennyiségének kérdését illetőleg is, tekintve, hogy az e. b. által megalapított telkenkinti 16 hold legelő az összes legelő kiterjedésének figyelembe vételével is, a volt úrbéreseket törvényszerűit megillető legelőbeli járandóságnak inkább megfelel — megváltoztatik, és ezen pontokra nézve az j alispányi bíróságnak ité.'ete az általa felhozott indokok- ; ból is helybenhagyatik, — a megyei ítéletnek felebbezett többi pontjai azonban, a maradék földek váltsági árának kiszámítását illetőleg azon kiegészítéssel, miszerint azok váltsági ára holdankint 11 frt 52^ kr. o. ért. állapittatik meg, az általa felhívott indokokból, de mégis oly hozzáadással hagyatnak helybe, miszerint a volt úrbéresek részére kijelölt birtoknak egy vagy több tagban leendő mikénti felosztása irán ti intézkedés, a birtokos lakosság többségének akaratától feltételeztetik. A tiszaszabályozási költségeknek kérdése pedig, miután az jelen pernek tárgyát nem is képezte, s igy Ítélet hozásnak sem lehetvén helye, ehelyütt mellőztetvén: az iratok illetőségükhöz visszaküldetnek. Mely pernek sat." (1864. jun. 30-án 342. urb. 342. sz. a.). Végeiválási jogeset. Kotton Lidia férje Pálffy Sándor ellen 1863. febr. 19. 7806. sz. a. Pestváros törvszékéhez beadott keresetlevelében előadja, hogy alperessel az 1851. nov. 17-én házasságra lépett, s több évi együttlakás ideje alatt azon meggyőződésre jutott, hogy férje irányában annak szeretetlen magaviselete miatt gyűlölettel viseltetiks kibékitésök szempontjából a lelkészi kibékitést is megkisérlette. De ennek semmi eredménye nem lőn, s alp. gyűlölete oly annyira nőtt, hogy tőle válni kénytelen. Az előlegesen szükségelt kibékítés a lelkész által 7- szerint megkísértetett. Ezen lépés után alperes kötelességei alól magát felbontva érezvén, felperest hűtlenül elhagyta, s tartózkodási helye ismeretlen. Kéri a házasságot a József-féle rendelet 55 és 56. §§-ai értelmében felbontatni, s pedig hűtlen elhagyás okából; szükség esetére tanúit az 5. és 6/. alattiakra kihallgattatni kéri. Alp. hirlapilag idéztetvén, a részére kinevezett gondnok előadja, hogy alperes hollétéről tudomása van, ki a válóper megkezdése előtt kenyérkeresés végett távozott volt el, időközben azonban visszajővén, a városnál mint pandúr szolgál ; tőle a B. a. nyilatkozatot kapta, mely szerint a végelválásba ő is teljesen beleegyezik, s ha neje meg nem indította volna a válópert, azt ő volna kénytelen megkezdeni, különben is családja nem levén, vagyoni tekintetben pedig semmi nehézség fen nem forog. Házasságvédő előadja: hogy az elválásra ok nincsen, minthogy alp. csak kenyérkereset végett hagyta oda nejét, — s most ismét megjelent, azért a kereset leszállítandó. Felp. előadja, hogy alp. nem nejénél, hanem a gondnoknál jelentette magát, mi a hűtlen elhagyáson niitsem változtat. Különben gyűlölet is forog fenn. Ezek után bíróságilag megkísértetett a felek között a barátságos egyesség, mely alkalommal azonban alperes meg nem jelenvén; gondnoka előadja, hogy alp. jelenlegi hollétét kinyomozni nem volt képes; —a város szolgálatából elbocsáttatván, eltávozott, s jelen tartózkodási helye nem tudatik. Ezek után Pestváros törvszéke által 1864. szept. 20. 22556. sz. a. Ítéltetett : „A perben álló ref. vallású felek között az 1851. nov. 17-én létesült házassági kötelék végkép felbontottnak bíróilag kijelentetik, mindegyik félnek uj, boldogabb házasságra lépés megengedtetvén; mert felp. keresetlevelében előadja, hogy férje goromba s hűtlen magaviselete következtében köztük engesztelhetetlen gyűlölség fejlődött ki, ugy hogy az illető lelkészi hivatalnak békéltetési kísérletei eredménytelenek maradtak, sőt az utóbbi békéltetési kísérlet után a férj magát mintegy teljesen feloldottnak képzelvén, Pestről | végképen eltávozott s nejét hűtlenül elhagyta. A hirla-