Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 80. szám

337 alább, hogy ezen körülmény a perben védelinül fel nem hozattatott; mert annak lehetősége képzelhető ugyan, hogy telekkonyvileg szerzett jogok, annak igazolása folytán, mikép roszhiszemüleg szereztettek, megsemmisíttethetnek, — de az nem, hogy telekkönyvi jog egy harmadiknak odaitéltessék anélkül, hogy annak joga, a ki telekkonyvileg be van vezetve, sommisnek és kitörlendőnek, bíróilag ki ne mondatnék.1") Az ellenvélemény folyamában többször róvatik meg felperesnek a közlött jogesetbeli azon eljárása, mivel a kereseti javakra nézve, a szabályzó végrendeleten alapuló igényét, mint tulajdonjogit, és nem mint örökösödési igényt perelte be, azon nézetből indulván ki, mikép felp. a kereseti javak tulajdonjogát az által meg nem szerezte, mivel végrendeletileg örökösnek kineveztetett. Ezen megrovás ellenében azt jegyezzük meg, mikép az öröklési jog tula jdon képen nem egyéb, mint jog17) Azon körülmény, hogy Zalarnegyében a telekkönyvek még behozva nincsenek, neir. közönyös, és véleményemet nemcsak meg nem czáfolja, hanem megerősíti. Es itt van helye, hogy megmutassam a válaszolónak, miszerint állítása, hogy védencze Örökségi igényét nem tartozott bejelenteni, téves. Ugyanis azon jog, mely védenczét a végrendeletnél lógva megilleti, vagy tulajdoni, vagy örökségi jog; más valami jog nem lehet Az első esetben a telekkönyvnek bár mikor történendő behozatala alkalmával — mintán az özvegy, vagy ennek particularis utódja, azaz vevő mint tettleges birtokos beirandó a telekkönyvbe — tartozik védencze a telekk. rend. 3 §-ának 1. pontja szerint tulajdonjoga alapján telekkönyvi kiigazítást a kiszabott határidő alatt kérni; a második esetben pedig ugyan azon §. 2. pontja szerint kimutatni, hogy örökségi igényét a pátens értelmében érvényesítette, mely esetben ha az általa, a pátens által kitűzött határidő alatt meginditott per még függőben van, a per függése feljegyeztetnék, ha pedig már Ítéletet nyert, a neki oda itélt jog a telekkönyvbe átíratnék. Kérdem most a felperest, ha ő még most sem indította volna a pert, a mint nézete szerint várhatott volna is, és ha időközben a telekkönyvek behozattak, és ebbe az özvegy beigtattatott, és a reclamationalis idő alatt egy harmadikra a javakat telekkonyvileg átruházta volna, hiszi-e, hogy örökségi igényét a vevő ellenében a reclamationalis határ idő után is érvényesíthetné. Sőt azt is állítom, hogy ha a felperes mind a mellett, hogy szerencsés volt törvényellenes Ítéletet nyerni, a 3. §• szerint el nem jár, és időközben a másodrendű alperes a javakat tovább adná. nyert joga elveszne. A mit a válaszoló a roszhiszemben szerzett telekkönyvi jogok kitörléséről állit, midőn azok egy harmadiknak oda Ítéltettek, világosan tanusitja, hogy a telekk. rendeletet nem érti. Ugyanis, ha a telekkönyvi tulajdonos a nevére bekeblezett ingatlant eladja, vagy ha az egy harmadiknak itéletileg oda Ítéltetik, akkor az előbbeni tulajdonos ki nem törültetik, hanem csak a jogutód utána bekebleztetik, a kitörlés csak akkor történik, ha a bekeblezés eredetileg érvénytelen volt| vagy pedig valamely zálogjog fizetés által elenyészett. Felhozok egy példát: A. be van a telekkönyvbe igtatva mint tulajdonos. B. a ki A.-nak nevét bitorolja, eladja az ingatlant A. név alatt C.-nek, a ki vagy jó, vagy roszhiszemü lehet. A telekkönyvi hatóság megengedi C.-nek bekebleztetését, az ez iránti végzés kézbesittetik az igazi A-nak, ennek a fel folyamodvány mit sem használhat, mert a felső biró is szintúgy mint az alsó biró csak a szerződési oklevél megkivántatóságait birálja meg. A. teliát, ha jogait megmenteni akarja C. ellen indít kitörlési keresetet és a per függőségét feljegyezteti. Ha győztes lesz a perben, C.-nek bekebleztetése kitöröltetik, A, pedig nem vezettetik be újra a telekkönyvbe, hanem az előbbeni bekeblezése megmarad. R tárgyról többet kellene még a válaszoló ur irányában Írnom, ha válaszára ellenválaszt adni akarnék, azért inkább felhagyok vele. czim, és csak fictione juris képez jogot, a mennyiben az elhunyt jogai folytatólag létezőknek képzelteinek, midőn azonban az illető örökösnek az örökségi javakra nézve, örökösödés folytán szerzett és a zsinórmórtékül szolgáló törvények értelmében kellően igazolt jogairól van szó, ezek azon jogi mivoltuk szerint jönnek tekintetbe, a mint az örökösödési jogezim alapján az örökösnek igénye az öröklési javakat illetőleg kiterjed; következőleg miután a közlött esetben a szabályozó végrendelet az özvegynek a kereseti javak holta napjáig tartó haszonvételét hagyományozta, azoknak örökösévé pedig felperest rendelte ki, és ezen szabályozó végrendelet a magyar törvények szellemében kihirdetés utján foganatba vétetett,18) a kei eseti javak tulajdonosává felperes és annak haszonélvezőjévé az özvegy lett. A miértis, midőn felperes tudomására jutott, mikép az özvegy a felperes tulajdonjogának sérelmével, az általa csak haszonvételi joggal birt javakat, egy harmadikra tulajdonjogilag átruházni megkisérlette, felperes örökösödési jogezimen nyugvó tulajdoni jogát helyesen kérte bíróilag megállapittatni. Pfendeszak Károly. Bátorkodunk a jelen fontos kérdés vitatásához mi is csekély véleményünkkel járulni A kérdés lényege abban öszpontosul, váljon özvegyi jognak tekintendőe, liaazözvegy özvegyjogi javadalmai iránt végrendeleti szabályozás fordultelő? És erre nézve nézetünk az, mikép ha állaua azon elv, melyet az idézett uj Hétszeui. táblai Ítélet tartalmaz, akkor az özvegyi jogra nézve egy oly uj tan alapíttatnék meg, melynek nyomaira ősi — ma is érvényes — jogrendszerünkben sehol sem találhatunk. Egy uj tan keletkeznék, mely az özvegyi jogot törvényire és végrendeletire osztaná; egy uj tan továbbá, mely az özvegyi jog m e g szü n t e t és i o k a i közé a végrendeleti szabályozást is bevinné Ezek lennének következményei azon Hétszem. táblai elvnek, mely szerint a végrendeletileg szabályozott Özvegyi jog többé a törvényeinkben megalapított ozvegjd jognak nem lenne tekinthető ; mely szerint tehát a végrendeleti szabályozás a törvénybeli özvegyi jogot megszüntetné. — Régi juristáink az özvegyeket kérdéses javadalmaikra nézve dotalistáknak is nevezték; és a dos ősi jogunkban csakugyan kétféle volt: legális és s cr i p t a. De, hogy az özvegyi jognak különböző nemei lettek volna; hogy ez is legális vagy irott, azaz végrendeleti lehetett volna; hogy a végrendeleti szabályozás egy külön neinü özvegyi jogot képezett s alakított volna — ennek törvényeinkben s joggyakorlatunkban semmi nyoma. Megkérdhetjük régi jogunk tekintélyeit a Kelement, Husztot, Kövit, Frankot stb. és ők semmit sem tudnak oly elkülönzött özvegyi jogról, melyet a végrendeleti szabályozás állítana elő. Ók mind csak ugyanazon s egy özvegyi jogot ismernek, mely minden más aziránti külön intézkedéseket p. o. szerződések, végrendeletek stb. által — magában foglalja. — Hasonlóan mit sem tudnak e források az özvegyi jognak végrendeleti szabályozás általi megszüntetéséről sem. Törvényeinkben, joggyakorlatunkban világosan kijelölvék azon esetek p. o. ujabb férjezés, elhalálozás sat. melyekben az özvegyi jog megszűnik. De ezek közt sehol sem ,8J Ez még a legtévesebb állítás, egy magyar jurista sem foghatja azt állítani, hogy a végrendelet kihirdetés utján foganatba vétetik. M. Ezen kezdő betűje a tisztelt czáfoló urnák — a többi jegyzékek alól kimaradt. Szerk.