Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 79. szám

333 Az özvegyi jog — végrendeletileg szabályozva. (Vonatkozva lapunk f. é. 25. 34. s 35. számaira). (Folytatás). Szerintünk, az ősis. ny. par. 11. §-ának hozatalával a, törvényhozó azon czélzatát nyilvánította; mikép a törvények alapján örökösödési javakat birtokló özvegyek birtoklási jogminőségére nézve a törvényeken alapuló bizonytalanság megsziintettessék. Az ellenvélemény igen tisztelt közlője szerint pedig a 11. §. hozatalával a birtok bizonytalansága olykép czéloztatott volna megszüntetni; hogy a ptkv. életbe lépte előtt elhalt férj által hátrahagyott javakat birtokló özvegy akár mily jogalap mellett jutott légyen a birtokláshoz, az általa birt javakra nézve semmiféle igény alapján többé meg ne támadtassék, ha ezen igény a 11. §. által megszabott határidő alatt be nem jelentetett, illetőleg az igény érvényesítése végetti. kereset az illető bírósághoz be nem adatott.9) Már most egybehasonlitván az ősiségi ny. par. 11. §. alkotásával a törvényhozó által kitüzütt czélzatára nézve vont,egymástól eltérő következtetéseket, — midőn az általunk vitatott felfogás mellett, nemcsak a 11. §. világos nyelvtani értelme, hanem azon körülmény is harczol, hogy perbeli eljáráson kívül szabályozott jogoknak perbeli eljárás utján történendő újólagos vitatását és megállapítását rendelő törvényes intézkedés, az általános jogi elvekkel összeütköző jogi kényszert képezne, nemkülönben, hogy akkor, ha a törvény valódi értelmén tulterjeszkedóleg történendő magyarázata folytán, más esetekre is, mint a melyeket a törvény megjelelt, a bejelentés és perinditás, az ezek elmulasztása esetére a 11. §. által megállapított jogvesztés következményével, kötelezőnek vétetnék, az ősis. ny. par. 11. §-a szerkezeténél fogva, az örökösödési javakat birtokló özvegyek részére roszhiszemü jogszerzés alapját, és az öröklési igénynyel birokra nézve kétségtelen jogukat veszélyeztető jogi hálót képezne; — ellenben az ellenvélemény felfogása mellett egyedül azon tekintet harczol, mikép annak alkalmazása mellett az özvegyek által birtokolt örökösödési javak azon részére nézve is, melyekre vonatkozólag az özvegy birtoklási jogminősége már szabályoztatott, a birtoklási jognak perbeli eljárás utjáni nyilvántartása eszközöltetnék, — de ennek keresztül vitele, az általános jogi elvek felforgatása, és az illetők által már szabályozott jogok önkényszerü megsemmisítése árán, érethetnék csak el. És ez után nézetünk szerint könnyű annak elhatározása, váljon általunk vagy az ellenvélemény által lett-e az ősis. ny. par. 11. §. alkotására okot szolgáltatott törvényhozói czélzat helyesen ki j el e l v e. Átmenve az ellenvélemény abbeli vitatására „m íszerint az esetre, ha azon körülménynél fogva, mivel a kérdésben forgó haszonélvezeti jog végrendeletileg hagyományoztatott, és az özvegy holta napjáig kiterjesztetett, azt tulaj donképe ni özvegyjogi bír tokiásnak nemlehetnetekinteni, akkor a végrendeletet, mint olyhalálesetérei rendelkezést kell tekinteni, mely által az öröklési rend felperesnek, mint utó örökösnek személyéig szabályoztatott, vagy pedig olyanmk, °) Pedig ugy van áru! de nemcsak a 11. §. hanem a 9-ik és a pátensnek egyéb SS ai szerint is, melyek általában nyert jogok érvényesítésére határidőt tűznek ki, mert ha az özvegy pékiául zálogjoggal birja a vagyont, akkor az örökös zálogváltási jogát szinte bizonyos határidő alatt érvényesíteni tartozik. melyben a felperes mint egyenes és egyedüli örökös neveztetett ki, a kinek örökségi joga az örökhagyó halála napján életbe lépett, — az első esetben felperes, mint utóörükös vagy várományos a végrendeleten alapuló jogát már az ösiséginy. par. 5. §-a szerintelvesztette, a második esetben pedig felp. jogát a 9. §. szerint egy év alatt érvényesiteni tartozott volna"10) ezen vitatás folytán hivatkozván a közlött jogesetben és Hétszem. táblai döntvényben kiemelt azon körülményre, mikép a szabályozó végrendelet a kereseti javakra nézve az özvegynek holta napjáig tartó haszonélvezetet biztosított, ellenben azoknak örökösévé felperest nevezte ki, — mindenek előtt azt mutatjuk ki, hogy felperes mint egyedüli örökös tekintendő, tehát az utóörökös ellen felhozott érvek ő ellene nem alkalmaztathatnak. Egyébiránt az ellenvélemény azon jogi föltevését, hogy azon esetre, ha felperes utóörökös volna, a végrendeleten alapuló jogát már az ősis. ny. 5. §-a szerint vesztette volna el, sem oszthatjuk, miután az idézett 5. §. tartalma ily következtetésre alapot nem nyújt.n) Sőt az ellenvélemény által közlött azon nézetet sem oszthatjuk, hogy az utóürökösnek, az ősis. ny. par. 9. §-a szerint kell öröklési igényét érvényesiteni; mivel a felhivott 9. §. egész szerkezetéből, de különösen a magyarázatul abban idézett I pernemekből következtetni kell, mikép az csak oly örökj lési igényekről intézkedik, melyek már foganatosíthatók de nem olyanokról is, melyeknek foganatba vétele az öröklésijavak jelenlegi birtokosa halálakor fog csak bekövetkezhetni. A mi a közlött jogesetre vonatkozó azon ellenvéleményben vitatott jogi nézetet illeti, hogy felp. végrendeleti örökös,ha az 1-ső rendű alperesnő birtoklása,özvegyjogi birtoklásnak nem tekintethetnék, és így arra a 11. §. által megállapított intézkedések zsinórmértékülszolgálókj nak nem vétetnének, öröklési igényét az ősis. ny. par. 9. I §-a rendelete szerint érvényesiteni tartozott volna; — arra J egyszerűen csak azt válaszolom: mikép felp. a végrende| léten alapuló jogát az ősis. ny. par. 9. §-a rendelete értel| mében azért nem érvényesíthette, mivel akkor a haszoni 10) A czáfolatban nem állítottam, hogy a kérdéses eset az 5. és 9. §. alá esik, hanem ez következik a válaszoló állításából, miután ő azt hiszi, hogy örökségi jogát az özvegy, sőt — a mi merész állítás — egy harmadik ellenében bármikor is érvényesítheti, én pedig — mint már mondám — azt állítom, hogy oly örökségi jogok, melyeket a pátens után is — ha a határidő alatt be nem jelentettek, vagy érvényesítettek, érvényesiteni lehessen, nem léteznek. n) A válaszoló abbeli nézetemet, hogy azon esetre, ha az özvegy mint egyenes, a felperes pedig mint utóörökös tekintetnék, ez utóbbinak örökségi joga az 5. S- szerint elenyészettnek tekintendő volna, nem osztja. Ezt elhiszem, mert e tekintetben a válaszoló, fájdalom! nem egyedül áll Magyarországban. Több olyan jogtudósaink vannak, a kik ezt nem fogják fel, mint olyanok, a kik véleményemet osztják Az elsőbbeknek azonban be kell ismerniük, miszerint az öröklött és szerzett javak közötti különbség megszűnt, hogy tehát, az öröklött javakról mindenki szabadon rendelkezhetik, és hogy a 6 §. a régi végrendeleteket, melyekben az öröklés az utókorra nézve szabályoztatott, csak érvényességre, nem hatályosságra nézve is a magyar törvények szerint megítéltetni rendeli, miből az 5. §. kapcsában következik, hogy az olyan végrendeletek 1853. máj. 1-én hatályosságukat elvesztették. A 9. § ra vonatkozó állítására nézve kérdezem a válaszolót, miért tartotta magát jogosítottnak örökségi jogát az özvegy halála előtt érvényesiteni? ha ezt most teheti, tehette volna 1853. máj. 1-ső utáni egy év alatt is.