Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 79. szám

Pest, 1805. kedd oct. 10. 79. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Egy megseuimisitett váltó iránti per. — Az özvegyi jog — végrendeletileg szabályozva. (Folyt.) —Kur. Ítéletek. — Hiv. tudniv. Egy megsemmisített váltó iránti per. Külley Ede váltótörvényszéki ülnök úrtól. Váljon mit kelljeajtennie a váltótulajdonosnak azon esetben, ha az eredeti váltó elveszett, ez iránt a váltótörvénynek csak három szakasza rendelkezik, t. i. a vtk- I. r. 190. 191. és 192. §§. s ezek is csak az elveszett váltó megsemmisítését tárgyazzák, érintetlenül hagyván a váltótörvény azon kérdést, mely uton kelljen az elveszett váltó k i í'i z e t é sé t szorgalmazni ? A törvénynek ezen hézaga különösen kétséget támaszthat a birói illetőség, t. i. az iránt, váljon rnegindittathatik-e ilyen per a váltótörvényszéknél, melynek a birói illetőség megállapítása tekintetéből köztudomás szerint első teendője minden váltóperben megvizsgálni azt, váljon a beperlett váltó a törvényes kellékekkel el van-e látva, s igy váltójogi viszonyok alapjául szolgálhat-e? Mit pedig egyeiveszett váltó iránti keresetnél tennie a dolog természeténél fogva nem lehetséges. Érdekesnek tartjuk tehát egy, a pesti e. b, váltótövvényszékuél indított hasonló pernek mikénti elintézését a fentebbieken kivül még azért is közölni, mert látván abból, mily szük korlátok közé van a bizonylati eljárás a perbeli főokmány hiánya miatt szoritva, ezt minden váltótulajdonos ily eshetőséget szem előtt tartva, intésül fogja vehetni arra, hogy a törvénynek csak jogai biztosítására czélzó bölcs rendeleteit figyelmen kivül ne hagyja. Az eset következő: Fuchs Ádám helybeli olajgyáros egy 1862. oct. 8-án ugyanő általa Ungár Gyula rendeletére 1030 írtról kibocsátott, 1863. márt. 31-én lejárt, Győri István orosházi lakos állal elfogadott, és Uugar Gyula által Figdor Zsigmondra, ez utóbbi által pedig reá ruházott, Pesten fizetendő váltót elvesztvén, 1863. apr. 7-én a pesti váltótörvényszéknél beadott folyamodványában azt megsemmisíttetni kérte, s miután arra a kitűzött 45 nap alatt senki igényt be nem jelentett, az nevezett váltótulajdonosnak 1865. márt. 28-án beadott ujabbi kérvénye folytán márt. 30 án érvénytelennek és semmisnek nyilváníttatott. Megjegyzendő itt, hogy mind a megsemmisítési eljárást megengedő, mind a megsemmisítést kimondó végzés a váltóadós Győri Istvánnal közöltetett. Még a fentebbi napon beadván Fuchs Ádám a pesti váltótörvényszéknél a megsemmisítési eljárást igazoló okiratok és a kérdéses váltó másolatával ellátott váltó keresetlevelét, abban a váltóadós Győri Istvánt az 1030frtnyi váltótőke, annak a lejárattól, t. i. 1863. márt. 31-től számítandó 6°/0 kamatjai s az okozott perköltségek megfizetésében elmarasztaltatni, kérte. Első kifogásként tárgyaláskor előhozta alperes, hogy azon kereseti kérelem: „hogy alperesnek itéletileg meghagyassák, miszerint ő tartozik felperesnek az 1030 frtnyi váltótőkét, ennek a lejárattól, azaz 1863. márt. 31-től számitandó 6/. kamatjait, s a felszámítandó költségeket 24 óra alatt különbeni váltójogi végrehajtás terhemellett" érthetetlen és határozatlan, mert ki nem vehető, miféle tartozást hagyjon meg neki a törvényszék, váljon ő az emiitett összegeket 24 óra alatt kifizetni, letenni, vagy biztosítani tartozik-e? Pedig a kereseti kérelemnek jelen esetben annyival határozottabnak kellene lennie, mert a kereset egy elveszett váltóra alapittatik, melyre nézve a vtk. I. r. 191. §-a a váltóösszegnek 1 e t é tel é t;- nem pedig kifizetését rendeli, s a letételt is attól feltételezi, ha az elvesztő az elfogadást egyéb próbák által bebizonyítani képes lenne. Ezen kivül az eljárásnak a 192. §. szerint a váltótörvényszék előtt ugyan, de nem a váltójogi szokott rend szerint van helye. Ebből pedig következik, hogy a felperesi határozatlan kérelem azon részének: „24 óra alatt különbeni végrehajtás terhe mellett..." a már hivatkozott 192. §-a alapján sem adható hely, mert a köztörvény, mely szerint hasonló perek tárgyalandók, 24 óra alatti fizetési meghagyást és váltójogi végrehajtást nem ismer. Az ügy érdemére nézve tagadja alperes, hogy az A. a. váltó másolattal megegyező tartalmú, Fuchs Ádám által Ungar Gyula rendeletére Pesten 1862. oct. 8-án kibocsátott, 1863. márt. 31-én lejárt, Pesten Ungar Gyulánál fizetendő 1030 frtos váltót elfogadott volna, és az ezen váltóbankitett 1030 írttal felperesnek tartoznék ; tagadja továbbá az Ungar Gyula rendeletére szóló kérdéses váltón lévő forgatmányok valódiságát, illetőleg azt, hogy felperes ezen váltónak jogszerű tulajdonosa volna ; tagadja, hogy lejárati napul 1863. márt. 31 -ke, nem pedig egy korábbi nap íratott légyen a váltóra, mely esetben pedig az már elévült, mert a kereset csak 1865. márt. 30-án adatott be; tagadja végre, hogy a kérdéses váltó alperesnek fizetés végett be lett mutatva, s igy azon esetben, ha az valódi volna is, mi különben tagadtatik, a késedelmi kamatok csak a kereset beadása napjától volnának számithatók ; — s mindezekhez képest alp. magát a kereset terhe alól felmentetni kéri. Felperesi válasz: A kereseti kérelem nem határozatlan, mert az első példánynak végszava „lefizetni' csak tollhibából maradt ki a másodlat ból. Hogy pedig ezen szó már a keresetlevél beadásakor volt az első példányba irva, erre nézve felperes magára az alperesi képviselőre hivatkozik, ki ezen körülményt az első tárgyalásnál tudomásul vette. Téves alperesnek azon okoskodása, hogy felperes csak a váltóösszeg letételét, nem pedig annak kifizetését követelhetné, hogy továbbá az ez ügybeni eljárásnak a váltótörvényszék előtt ugyan, de nem a váltójogi szokott rend szerint volna helye Az előbbenit illetőleg elégségesnek tartja felp. a vtk. I. r. 191. §-ára hivatkozni, mely ugyanis csak azon esetre vonatkozik, midőn a kérdéses váltó még megsemmisítve nincs; az utóbbira nézve pedig felp. több türvszéki határozatokra hivatkozik, melyekben ki van mondva, hogy a 192. §. csak a megsemmisítési eljárásra, de nem magára a váltóperre vonatkozik. 79