Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)
1865 / 71. szám
H SI .Kpw bt vizsgálatot még egy bíróság sem kezdette meg, és a vádlott a határos bíróságok valamelyikének területén lakik, akkor az ily kétséges esetben figyelembe véve a vádlottnak lakását, nem leend czélszerütlen, ha ama bíróság jár el, melynek területén a vádlott lakik. A másik eset ez: megtörténhetik, hogy az egyik bíróságnak területén te rveze tt, vagy megkezdett büutett a másiknak területén vitetik végbe. Kérdés támadhat ily esetben az iránt: vájjon m ely bíróság a terület sze rinti illető bíróság? — Miután nem mondhatni, hogy a tervezett, vagy megkezdett büutett már bevégeztetett, végbevitetett; hanem ehhez a törvényben előadott káros eredmény bekövetkezése is szükséges, következik : hogy uem mondhatni azt sem, miszerint a bűntett ama bíróságnak területén vitetett végbe, melyen az terveztetett, vagy megkezdetett, hanem azén, melynek területén az valóban végbevitetett, bevégeztetett. így például: a gonoszok a lopás tervet Pest megyében készítik, a lopásnak elkövetésére szükséges eszközöket, mint hamis kulcsokat, feszitő vasakat, sat. Pest megyében szerzik meg, az ingó jószág eltulajdonítását pedig a megszerzett eszközök használatával Fehérmegyében követik el; itt a bűntett Fehérmegyében nyerte bevégzését, tehát azt kell mondani, hogy az itt követtetett el, és ez esetben a bűntett elkövetésének helye szerinti biróság a fehérmegyei; vagy a gyilkosság terve Budán készül, a szükséges eszközök, mint tőr, méreg sat. Budán szereztetnek meg, de az emberölés a megszerzett eszközök által Pesten vitetik végbe; ez esetben a gyilkossági bűntett Pesten fejeztetett be, és a bűntett elkövetési helye szerinti biróság a pesti biróság leend.1) (Folyt. kOvetk.) Az 1836: 14. szerinti osztoztató úgjekbeni semmiségi panaszok illetőségének kérdéséhez. Bizonyos esetben, melyben az osztoztató biróság Ítélete s egész eljárásnak megsemmisítése kéretett, kételyek merültek fel az ily panaszok illetősége iránt. A nmélt. kanczellaria azokat határozottan a bíróságok hatáskörébe tartozóknak nyilvánította,2) (1864. óv 17683, sz.) minek indokolásából helyesnek találjuk a következő nagyérdekü jogi fejtegetést közzé tenni. Az igy szól: Ha bár az előbbi magyar törvénykezési rendszer szerint az osztoztató küldöttségnak eljárása ellen emelt semmiségi panaszok elintézésére a m. kir. udv. kanczellária volt hivatva, miután azonban ezen küldöttségnek eljárása birói természetű, és a törvénykezési szabályok szelleme s iránya oda mutat, hogy minden birósági ügyek elintézésére, minden fokozaton keresztül a bíróságok legyenek hivatva, és miután a megsemmisítési jog gyakorlata a törv. szabályok 106. §-a értelmében kivétel nélkül a felebbviteli törvényszékekre lett ruházva, kétséget nem szenvedhet, hogy az osztoztató bíróságok eljárása ellen közben tett felfolyamodások, illetőleg megsemmisítési panaszok elintézése a I ') A büntető birósági illetőségre vonatkozólag figyelmet érdemelnek Mitterrueyernak következő állításai : Németországnak szétdarabolása kisebb államokra és az, hogy a törvényes gyakorlat három különböző kútfőből meritett (t. i. a romai, canoni, és a német jogból) volt oka , hogy három büntető birósági illetőség támadott, t. i. a bűntett elkövetési, az elfogatási és a lakási. Das Deutsche Strafver fa hren etc. 3-te Aufl. I.Th 290. I. 2) öszhangzásban a kir. curia határozataival 1364. nov. 24. 16751 sz. a. — 1862. decz 19. 7101. sz. a. felebbviteli bíróságok hatásköréhez tartozik. Egyébiránt nem leheí czél és alkaloinszemtlen az 1836. évi 14. törv. czikkben szabályzóit és az orsz. bír. ért. 170. §-ában is megérintett sommás eljárásra vonatkozó nézetet kifejteni, a mennyiben erre azon megjegyzés nyújt alkalmat, hogy t. i. ha a kir. tábla az osztoztató bíróságok határozatai elleni fel folyamodások esetében mint rendes felebbviteli biróság járna el, a sommás osztályú ügyekre nézve is a rendes perut állana be. Ugyanis az 1836. 14. türv. czikknek és az orsz. bír. ért. 170, 171 és 172. Éj-ának szövegét összehasonlítva azon eset között, midőn egy örökös a nélkül, hogy az öröklés körül az orsz. bir. ért. 14-ik fejezetében szabályzott eljárás folyama alattaz eljáró biróság által a 165.166. §. értelmében a per útjára utasitatott volna, az 1836. 14. t. czikkbeli sommás utat választja, és azon eset között, midőn az örökösök egyike az öröklés körüli eljárás folyama alatt per útjára utasittatik és a 170 §. értelmében rendes per helvett a fentebbi 14-ik czikkben előirt sommás utat választja, lényeges külömbség forog fenn. Az első esetben az osztoztató választmány az 1836. 14. t. cz. világos tartalma szerint csak világos örökösödési esetekben vagyis ott, ahol az örökségi jog kétségtelen, működhetik s hatásköre csak az örökségi részek mennyiségének és minőségének meghatározására szorítkozik, de az 1836. évi 14. t. cz. 8. §-ának jogi kérdés tárgyát szorosan véve amúgy sem képezhető esetét kivéve — az örökség körül felmerülő kérdések megvitatására és eldöntésére ki nem terjed, a választmány végzésével meg nem elégedő félnek a törvény rendes utja fenhagyatván. A második esetben ellenben az 1836. 14. t. czikkbeli sommás eljárás a per útját helyettesíti, mert az ország, bir. ért. 170. §. szerint azon örökösnek, ki a törvény rendes útjára utasíttatott, szabadságában áll a fenforgó vita eldöntése végett a perut helyett, melyre utasitatott, az 1836. 14. t. czikkbeli sommás eljárást választani, a 171. §. szerint pedig az osztoztató bíróságok, az öröklési jog körüli kérdések eldöntésére hivatvák, a vesztes félnek csak a telekkönyvi előjegyzés biztositéka maradván fenn. Hogy tehát a mondott két eset között mind az osztoztató választmány hatáskörét, mind pedig a jogorvoslatot illetőleg külömbség van, ezt a fentebbi törvények szövege és azon körülmény mutatja, hogy az orsz. bir. ért. 170. §-a nem hivatkozik csak egyszerűen az 1836. 14. t. czikkre, hanem a választmány hatáskörét (171. §.) kiterjeszti és a vesztes félnek az 1836. évi 14. t. czikkben érintett jogorvoslatoktól különböző t. i. telekkönyvi előjegyzést enged. Az érintett törvények szövege mutatja továbbá, hogy a fentebbi két eset elsejében az 1S36. 14. t. cz. 12. § ában érintett perutat, másodikában pedig a 170 §. érintett előjegyzést kivéve, minden más jogorvoslat kizárva van. Mind ez kitűnik ugyan az idézett törvények szavaiból, azonban tekintve azt, hogy az osztoztató választmánynak habár ideiglenes, de mindaddig, mig a vesztes fél által megindítandó per el nem döntetik, érvényben maradó intézkedései által érdekletteknek gyakran érzékeny és ki nem pótolható kár okoztatik ; tekintve továbbá azt, hogy a 170. §. említett telekkönyvi előjegyzés ott, a hol az örökség tárgyát ingóságok képezik, nem is jöhet alkalmazásba, nem látszik kétséget szenvedni, hogy a törvényhozó akkor, midőn az örökségi jog érvényesítésére a feleknek a hosszú per ut helyett a sommás eljárást megengedte, egyszersmind a jogaiban sértett félnek a fentebbi két eset elsejében a per utján kívül ha nem is a felebbviteli, de legalább ujabb törvényeinkben szabályzott oly jogorvoslatot — mint milyen a semmiségi panasz, mely által az osztoztató választmány