Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 66. szám

277 bocsátkozhatik. Panaszkodik f'elp., hogy az eljáró bíróság ezen ügy megítélését minden törvényes ok nélkül emberiség és természeti igazság ellen oly hosszú időre halasztotta, s ekkép két vétlen gyermeket anyjokkal együtt hosszadalmas rettentő nyomorba, mely éhség és más szükségletek hiánya miatt halált hozó is lehetett volna, irgalmatlannl döntötte. Epen mintha némely birák felperesnőt gyermekeivel együtt kivégezni akarnák. Nem jó a szegényt nagyon elvetemült gazdagnak kedveért törvényellenesen elnyomni. A mely biró ezt teszi, önmagát méltóságától, s a népnek becsülésétől fosztja meg, s mint hitszegő ennek megvetését, átkát és gyűlöletét méltán vonja fejére! Ezen felebbezés folytán a városi törvszék által felebbező ügy véd Kaszaniczky József h. végzéssel azért, mert felebbezvényében azon illedelmet és tiszteletet, melylyel a fenálló törvények és esküje szerint is a törvényszéknek, mint felebbvaló bíróságnak tartozik, egészen félre tenni merészelte, a törvénvek értelmében : nevezetesen pedig a H. K. II. R. 72. §. és 1635. 89. t. cz. szerint nyelvváltságban t. i. 25 markának vagyis 105 o. frtnak 15 nap alatti megfizetésében elmarasztaltatott. Mely végzés e. a marasztalt ügyvéd hasonlóan felfolyamodván, a kir. táblán végeztetett : „Az atyaságnak elismerése iránti kereset jelen esetben a házasság Ígérete alapján is indíttatván, az illetéktelenség iránt hozott e. b. ítélet (helyesebben végzés) ezen és az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. A nyelvváltsági birságra nézve pedig a 213. sz. a. végzés megváltoztatása mellett felp. a nyelvváltsági birság fizetése alól ez úttal felmentetik ugyan, de a felebbezésben foglalt illetlen modora, különben sem igazolt, s a birói tekintélyt sértő kifejezések komolyan rosszaltatván, a per további intézkedés végett illetőségéhez visszaküldetik." (1864. jun. 25-én 3731. P. sz. a.). Felperesek ezen másodbirósági végzés e. felfolyamodván, a városi bíróságot érdemleges ítélethozatalra kérik utasíttatni, mert nem való, mintha a kereset a házassági ígéret alapján inditatott volna, miután felperesnő ezen alapon mitsem követel; de a házassági ígéretnek különben is kölcsönösnek kell lenni, felperesnő pedig nem is állította, hogy ezen állítólagos ígéretet valaha viszonozta volna. A szentszék a két gyermek tartási s nevelési költségek megítélésébe már azért sem bocsátkozkatik, mert a házassági ígéret teljesítése nem kéretik és aconcordatuuion alapuló 1856. oct. 8-án kelt, az egyházi törvszékek által szorosan megtartott és most is hatályban levő egyházi törvény szerint csak jegyváltásnak teljesítése és szorosan véve házassági perek tartoznak a szentszék elé. Nem lehet felperesnétól követelni, hogy perét negyedszer indítsa meg, mikor már gyermekeinek tartására képtelen, a B. a. bizonyítvány szerint adósságokba sülyedt, gyermekei az éhségnek vannak kitéve; és a tartási költségek az osztr. ptkv. 1418. §-a szerint előre lefizetendők, mihezmégazon körülmény is járul, hogy aggkoru tunui rövid idő alatt 1 elhalhatnak, és ő ezen bizonyítékát veszíthetné. A kir. Hétszem. táblán határoztatott: „Szentszéki birói hatósághoz tartozó törvényes eljegyzés érvényesítésének kérdése jelen esetben fennem forogván, az alsó bírósági, a keresetet birói illetéktelenség miatt leszállító végzések feloldatnak, s a periratok törvényszerű eljárás végett illetőségükhöz visszaküldetnek." (1865. jan. 18-án 13653. P. sz. a.). Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekeben. A kir. itélö táblán. 208. Hegedűs Imrének — Tottis Sámnel elleni sommás visszahelyezési perében ítéltetett: Az elsőbírósági hatósággal felruházott városi törvényszékek előtt folyamatba tett, s a személyes keresetekre vonatkozó sommás perekbeni eljárással nem azonosítható, sommás visszahelyeztetési perekben hozott ítéleteknek felülvizgálatára a megye törvényszéke hivatva nem lévén, s e szerint jelen ügy a másodbiróságilag eljárt megye törvszéke ítéletének mellőzésével, e helyütt másodbiróságilag vétetvén vizsgálat alá, — a városi törvényszéknek ítélete annyiban, mennyiben felperes a vasúti társaság által kisajátított, alperesnek bérbe adott telek határának meg nem tartása, és beépitetése folytán panaszolt foglalás iránt ezutoni keresetével elutasitatott, az alaptalan semmiségi panasz elvetése mellett, a felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik, — azon részében azonban, melyre nézve felperes alperest saját beltelkének jogtalan használatától eltiltatni, illetőleg annak használatába magát visszahelyeztetni kérelmezi, — tekintve, miként alperes felperesnek, a kérdéses telekhezi kétségtelen tulajdoni jogát önként beismeri, — azt pedig, hogy azon telket felperestől bérben tartván, a bérleti öszveget lefizette volna, puszta állításon kivül, felperes tagadása ellenében, mivel sem igazolta, az ennek bizonyítására felajánlott,sommás visszahelyeztetési ügyekben különben is helyt nem fogható főesküt pedig felperes el nem fogadta, — felperes keresetének hely adatik — s ugyanaz saját telkének szabad használatába visszahelyeztetik. — A városi törvényszékitélete eként részben helybenhagyatván, részben pedig megváltoztatván, a perköltségek a fenforgó körülményeknek tekintetbe vétele mellett, külcsönössen megszüntetendőknek nyilváníttatván, — a per további sat. (1865. aug. 2-án 7846. sz. a. Elő.: Gellén József ktb.). 209. Kristsory-Keresztury Lászlónak — Marczibáuyi Lőrincz ellen 7043 frt 75 kr. s járulékai iránti perében ítéltetett: Felperes a mészárszéki bolt és szeszégetési kizárólagos uri jogok megszüntetésére alapított kártérítési keresetét határozottan azon szerződési viszonyból származtatván, mely már 1857. oct. 3 l-én létezni megszűnt, miután keresetlevelét a bíróságnál csakis 1862. jan. 15-én, és igy ama szerződési viszony megszűnte utáni három éven tul nyújtotta be, és miután a GGr. a. jegyzőkönyv is tanúsítja, hogy felperesnek e részbeni állítólagos károsodásáról már a szerződés lejártakor tudomása vala, az osztr. ptkönyv 1489. §-a szerint pedig minden kártérítési kereset azon időponttól számitandó három év alatt elévül, melyben a károsult a kárról tudomást szerzett — ennélfogva felperes kártérítési keresetének ezen részére vonatkozólag az elévülés még az osztr. ptk. érvénye idejében beállván, ugyanaz alperes irányában többé nem érvényesíthető. Az állitólagos erdei károkat illetőleg pedig, jóllehet ezek irányában az elévülési kifogásnak helye az okból nincsen, mivel a persorán kihallgatott tanuk vallomása szerint felperes fakészleteihezi tulajdonjogát az emiitett szerződés megszűnte után is fentartotta, és alperes az elévülési időszak beálltát e részben nemcsak nem bizonyította, de sőt felperesnek az erdőben még meglevő fakészleteihezi tulajdonjogát a jelen perben is beismerte; de miután Deszpa Petru és Morár Nikolae felperesi tanuk, csak azt igazolták, hogy felperes fakészletei használatában egyedül annyiban gátoltatott, mennyiben alperes meg