Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 66. szám

Pest, 1805. péntek auguszt. 25 66. szfrm. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : A rágalmi perekbeni birsag hováforditósáról. — Formágyi-JüUner s Vida közti ügyhöz. — Jogeset. — Kur. ítéletek — Hiv. tudniv. A rágalmi perekbeni bírság hovafordításáról. A közéletben felmerülő peres kérdések közt alig van egy gyakoribb, mint a becsületsértési vagy is rágalmi kereset; s bárha az ezen perekből befolyó birsági dijak mennyisége és hová forditása, hazai törvénykezésünkben elég szabatosan körvonalazva van, tekintve mégis magának a tényálladéknak minősités szerinti megalapítása, a büntetési dij öszletének meghatározása, és a megítélt dijnak hovaforditása iránt folytonosan felmerülő ellennézeteket: tétovázás nélkül lehet nyilvánitani, mikép nincs peres kérdés, mely a megítélés kérdésében határozatlanabb lenne, mint a becstelenitési kereset. A becsületsértés fogalma törvényeinkben szabatosan meghatározva nem lévén: ennek tulajdonitható, hogy folytonos vitatkozások merülnek fel az érdemben, váljon a kérdés táriryává tett roszakaratu kifejezés a becsületsértés tényáÜadékát megá lapitja-e vagy sem? Kívánni sem lehet, hogy minden egyes esetre positiv törvény hozassák, de igen is óhajtandó, hogy a sérelem megbirálásánál a tény minősége, s a sértett félnek miveltségi és társadalmi állása kellő figyelembe vétessék, azokon, mert a mivelt embernek, becsülete megsértetése sokkal érzékenyebben esik, minta mindennapi egyénnek, ki a becsületről korlátoltabb felfogással bir. — Szem elől nem tévesztetvén a sértő félnek is képzettségi helyezete, hogy megbiráltassék: az elkövetett rágalom annak mily mértékben tudható be, különben oly visszásság idéztetik elő, milyen már gyakorlatilag is történt, hogy az egyszerű földmives, ki meggondolatlan cselekményének mérvét és hatásátfelfogni sem volt képes, a birságban elmarasztatott; mig egy ügyvéd, ki a helyzetnek ura volt, azért, hogy ellenügyvéd társat aljas rosz lelkűnek és koholónak nyilvánította a felettes hatóság előtt megindított külön becstelenitési peruton felmentetett, egyhangú birói ítéletek által, az alapon, mert ezen kifejezésekben sérelem nem találtatott. De eltérők a nézetek a büntetési dij meghatározása kérdésében is. — A küz- és magánjogi életben időszakot képezett 1848-iki törvények előtt azon általános gyakorlat fogadtatott el a bíróságok részéről, hogy a nemes dija 100, a polgáré 40, és a nem nemesé 20 írtban állapíttatott meg, jóllehet erre nézve határozott törvény nem volt. És ezen gyakorlat mai napig is fenn áll, ellenére a jogegyenlőséget megállapította 1848. évi törvényeknek, daczára az id. törv. szab. II. 2.r.§-ában kimondott, a gyakorlati jogegyenlőséggel öszhangzó elvnek, mikép a nemes és nem nemes közt többé különbség nem lehet,éspedig nem a kiváltságos nemesi osztály lealacsonyitása, de sőt inkább a nem nemeseknek a nemesekhez lett felemeltetésük által. Ha már ezen törvényileg kimondott egyenlőségi elv fenn áll, — mit pedig kétségbe vonni nem lehet, — ha az osztályok közti különbség eltörültetvén, mindenki egyenjogú polgára lőn ehazának,becsületsértési kereseteknél miért vonatik ma is válaszfal a nemes és nem nemeskizt? miért kívántatik meg a dij kiszabására nézvea nemesség igazolási. ? miért a lényeges különbség a megállapított dijak közt? hiszen ma már — j°g''ag véve — nincsenek osztályok, — s miért hoz-ttik összeütközésbe a gyakorlat a felállított elvekkel és törvényekkel? ezek azon kérdések, melyek a külön nézetű egyének közt folytonosan felmerülnek, és fel is fognak merülni mindaddig, mig a várva várt alkotmányos codificatió terén ez ügy is eldöntve nem leend, és pedig reménylhetőlegaz 1848. évi törvények alapján. A mily külömbségek léteznek már a fenti két pontban elemezett elvi kérdések körül, nem kevesebb eltérés mutatkozik annak eldöntésénél i?, váljon a becsületsértési perekből befolyó birsági dijak hova forditandók ? mi szerintünk igen lényeges elvi kérdést képezvén, czélszerünek láttuk azt a jelen igénytelen értekezés vezér fonalául venni fel, és pedig az okon, mert a törvény rendeletétől e részben is.több rendbeli eltérések mutatkoznak. Ki szigorúan a törvény szavaihoz ragaszkodik, ki a magyar törvényeket a még mindig felettünk lebegő, s mondhatni köztünk élő ausztriai törvényekkel össze nem vegyiti: az előtt a feltett kérdés igen egyszerűnek, és könnyen megfejthetőnek mutatkozik, jóllehet a tétel és az alkalmazás közt némi kétely mindenkor marad fenn, mert hivatkozik a rágalmi keresetet szabályozó 1723. 57. t. cz. 4. §-a nz ezzel kapcsolatos h. t. k. II. 69. 72. cz. különösebben pedig a 69. cz. f jegyzetében felidézett: Zsigmond 6, Mátyás 6 és Ulászló 1. decr. rendeletére, mely is világosan mondja : „hujus poenaeduae partes obveniunt judici, tertia parti adversae'. — Igen, de a gyakorlati alkalmazás sokszor eltér ezen intézkedéstől. — Ujabb időben a biró részére törvényileg kimondott % rész az illető szegények javára szokott oda ítéltetni (kir. tábl. Ítélet 1864. márt. 7-ről 8419. s z.) ; de van eset arra is, hogy a kétharmad a törvény értelmébeni rendelkezésre fordíttatni határoztatott, tehát a bíróságnak Ítéltetett oda (kir. táblai ítélet 1865.jan. 24. 11032. sz.) ; valamint megtörtént az is, hogy a bíróságot illető 2/3 résznek, valamely jótékony czélra leendő forditása iránti intézkedés a biróságnak hagyatott fenn (k i r. táblai ítélet 1865. apr. 10-én 19226. sz.). És ezen esetek eléggé igazolják a fentebb kifejezett állítást. — Mindezen intézkedésekben azonban lényegesi eltérés nem történt, mert a sértett felet illető Va rész mindég sértetlenül megítéltetett. De legközelebbi időben oly eset merült fel, midőn a törvény világos intézkedése, a félnek járó '/3 rész elvonásával, egészen mellőztetett. (Vége követk) Észrevételek a Formágyi Jüttner s Vida közti ügyhöz.*) Alperesi képviselőtől. F or m ágy i-Jüt tne r Elenorának mint felperesnőnek, Vida István ugy is mint neje Kéry Anna végren*) Vonatkozva lapunk 58 -61. számaibani közlésre 66