Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 63. szám

258 legközelebb áll a bajorhoz, Censusul szinte 20 frt adót fogadván el. — A_z nj v ü r t e m b e rg i legtovább ment, képesítettnek vévén mindért 30 éves állampolgárt, ki valamely egyenes közadót fizet.*) Ez ugy látszik az uj napóléoni irányt fogadta el, mely öszhangzás­ban az átalános szavazati jog politikai rendszerével, rendesen min den szolgálati viszonyban nem álló s irni, olvasni tudó 30 éves francziát, jury képesnek nyilvánitott. Ez azonban utóbbinál csak ftajszinre szolgál, miután a prefektek teljes önkényük szerint válo­gathatják ki az esküdteket s alakithatják a listákat, mi az átalános jury jogosultságot is ilktsoriussa teszi; messze elesve ebben is az angol jogrendszertől, mely 10 font jövedelmet követel, de ezen Cen­sus mellett is a jury képességre igen terjedelmes alapot nyújt, és csakugyan gyakorlatilag is a juryhez igen nagy számot hiv meg. Ez azon elv, mely a juryt minél tágabb alapra kivánja fektetni, hogy a nemzetnek befolyása minél nagyobb mérvben létesitessék. Ha azonban áll az, mit a h e s s e n i törv. indokai kifejtenek, és a mit alig is lehet kétségbe vonni t. i. hogy azon kell lenni, raikép egészen a iehetségig értelmes és lelkiismeretes egyének hivattassa­nak a juryhez, s hogy e végett az osztályok műveltségi állapotja a legnagyobb figyelmet igényeli — akkor valóban csak a mellett le­hetünk, hogy az állam s nemzet viszonyaihoz alkalmazott Ctnsus okvetlenül hasznáttassék. Nem minden nyomaték nélküli azon ta­pasztalat V ü r t e ni b e r g b ő 1, mikép ott némely kerületben az esküdtszéki padokon igen sok paraszt jelenik meg, s e miatt az es­küdtszéki határozatokkal nincs nagy megelégedés. Az esküdtek összeirására, listájuk készitésére nézve a franozia rendszer, melyet a Porosz is magáévá tett, átalános ro­szalásban részesül, miután azt egészen a kormány közegeire bizván, a kormány érdekei szerinti kiválogatás ellen kellő biztosítékot nem nyújthat. — Ennek ellenében a német törvényhozások arra igen czélszerüen a községeknek s kerületi képviseleteknek adnak na­gyobb befolyást. — így az uj B aj o r-P f alz i községenként az ősliszták- készitéséhez 2 községi tanácsost rendel meghivatni, az egész községi képviselet határozván a 14 napig kitűzve volt liszta ellen emelt panaszok felett (art. 8990) a járási listák a polgármes­terek, s a követ választásnál legtöb szavazatot nyert 5 választó közbejöttével alakitatnak; (ar. 91.) s a kerületiek a kerületi elnök közbejöttével a landráth által készítetik, mely feléig, de soha 600 alól le nem szallithatja (92) a szolgálatra kellő 45 esküdt pedig a féltörvényszék elnöke által az ülnökök s államügyész jelenében a ládából kihúzott nevek szerint jelöltetnek ki (ar. 101 ) Az uj 1862-i vürtenbergi lényegesen ugyanezen szabályokat követi, a listák készítésénél szükségessé tevén mind a községi képviselet, mind a járási bizottmányok közreműködését (ar. 8—20.) A hesseni 1860-i s b a d e n i 1861-i kivételt tesz, ez a porosz franczia után a kormány hivatalokra bizza a listák készitését. További adatok törvénykezésünk jelen állapotjához. A Szentes és Selmecz városokból már közlött adatok­hoz jónak láttam egy némelyeket Zalamegye törv­székének eljárásából csatolni s közétenni, megjegyezve: hogy azokat saját tapasztalásomból közlöm. És ezek: 1) Hubázy György, br. Merode Lipót és neje ellen 1862. dec. 13-án rendes szóbeli pert indítván, 1863. febr. 3-án alperesek elmaradásával megtartott tárgyalás foly­tán azon évi maj. 7-én makacssági ítélet hozatott. — Ki­') „Das Elirenamt eines Geschworenen zu verselien, ist jeder Vürten­berger SlaatsLürger, welcher zur Zeit der Bildung d. UrlÍ3te das 30. 1 jahr zurückgelegt hat, und eine direkte staatssteuerahlt, zberechtigt und verpflich­tet, (art. 1.) — Kizárattak pedig, kik polgári jogaikat elvesztették, választó jogaik gyakorlata felfüggesztetett, csfiditéleí alá esettek, köz segélyezésben részesülők, gyám s gondnokság alattiak, cselédek, testileg, lelkileg képtele­nek, német nyelvet nem birók, papok, rendes birák, államúgyészek, segédeik, rendőr hivatalnokok, titkos tanács tagjai, közig, főnökök (art. 2 — 3) elégitési végrehajtásért a folyamodás 1863. jun. 15-én lön beadva, s a végzés oct. 24-én hozva. — Ennek foly­tán a zálogolás 1864. mart. 1-én teljesítetett; — a hite­lezők összehívására 1865. mart. 3-án hozott végzéssel ha­táridőül apr. 19 e tüzetett ki; a mely napon a végrehaj­tást szenvedettek, s a betáblázással biztosított hitelezők közösen abban egyeztek meg: hogy a lefoglalt birtok ár­verezési ideje jul. 19-én és aug. 23-án legyen. A tárgya­lásnál jelen volt ülnök ezen közös megállapodást bár jól hallotta, s a jegyzőkönyvnek lehető gyors elintézését bár megajánlotta, az csak jun. 17-én lőn még is elintézve. Ezen per folyama közben két sajátságos eset adta elő ma­gát. — Egyik: hogy az adósnő könyörgésére az illető előadó ülnök megajánlotta: miszerint a hitelezők össze­hívása iránti végzést, daczára a felperesi folytonos szor­golásnak, nem egy hamar hozza meg, mi meg is történt. — A másik: hogy jun. 17-én a törvényszéken jelenvolt 4 ülnök közül három az előadói fogai mazatot aláírván, a negyedik ülnök M. I. kiigazitás végett azt a perrel együtt lakására vitette, — és csak jul 29-én tehát egy teljes hó múlva adta a kiadó hivatalba, minek aztán következése lett a törvényszéken megállapított jul. 29. és aug. 29-i árverési napoknak M. I. ülnök által sept. 28. és oct. 28-ra tett átváltoztatása. 2) Angerer Ferencz 1842. évben Zala-Egerszegen el­halván, ennek özvegye, és kiskorú leánya Karolina Vas megyébe Szombathelyre tették át lakásukat; a kiskorú­nak atyai illetősége azonban a Zala-Egerszegi városi gyámhatóság kezelése alatt maradt. — Mivel ezen keze­lésből az árvának világos kára következett be; a kisko­rúnak lakásánál fogva illetékes szombathelyi árvaszékhez intézett folyamodás folytán hozott végzés-el ulasitattain a kötelező kivételére, a tőke behajtására, és Szombathe­lyen gyámi kezelés alá leendő helyezésére. — Ezen ere­deti végzés becsatolásával 1863. évi febr. 20-án folya­modtam a Zala megyei törvényszékhez, mint főgyámi ha­tósághoz a kötelező kiadásának megrendeléséért; a köte­lezőnek kiadatását időnkint leirhatlan sok fáradozással részint mngam szorgoltam; részint a Szombathelyről igen sokszor eljött özvegynő, ésazárvais szorgolták; de mind­hasztalan! M. I. türvényszéki ülnök a kötelező kiadatását nem véleményezte. Látva, hogy különben czélt nem ér­hetek, 1864. évi sept. 3-án kénytelen voltam a m. udvari cancelláriánál panaszt emelni; felhozván a többek közt: hogy az árva adósa ellen pazarlása miatt legközelebb csőd lesz kérve. — Ezen panaszom következtében a tör­vényszékhez még azon hóban szigorú meghagyás érke­zett, mit a törvényszék miben sem vévén, mivel időköz­ben 1864. nov. 17-én az adós ellen csakugyan csőd kére­tett; ezen körülménynek felhozása mellett azon hó 23-án a m. cancelláriához ismét folyamodtam. Mire aztán a tör­vényszék magát igazoló jelentés tételre határozta. A m. cancellaria a törvényszék jelentése mellett is kimondotta: miszerint a törvényszéknek vétkes tagjai a folyamodónöre netán háromlandó megkárosításért felelősökké tétetnek. Ámde ezen intézkedés még nem nyújt elég vigasztalást. Mert a törvényszék azon leszen; hogy az árva megkáro­sításának mennyisége egyhamar ki ne tudassák, mit mu­tat azon eljárása is, melylyel, bár a csőd az adós ellen még 1864. évi nov. 17-én kéretett, a követelések beje­lentésére csak f. máj. 22.23. és 24. napjait tűzte ki, s egyéb intézkedést az óta nem tett. És képesek-e a tszéki tagok kármentesítést adhatni? 3) Schvarzenberg Dávid, Könnyűd János ellen 1863. aug. 8-án rendes szóbeli pert kezdett, a kereset bár ren-

Next

/
Oldalképek
Tartalom