Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 59. szám

242 ket a jurista s a törvénykezés terén haladni kivánó ismerje, és azoknak hódoljon, előre tudhatván, hogy a netáni ellenkező nézete a legfelsőbb törvényszéknél viszhangra nem találand. 2-szor. Ezt előre bocsájtva, az e lapok 1864. nov. Ildik számában a fentebbi czim alatt közlött esetből vont tanulmányok megszilárdítására, ezennel uj esetet közleni tartom szükségesnek, és pedig S. Francziskának, R. Károly s pertársai elleni, az e lapok 1864. nov. 11. számában közlött igényper esethez a tárgy értékén és felperes személyen kivül egyebekben hasonló igény perében, melynek tárgyát a keresetlevél tartalmához képest több mint 2000 frtot érő ingóságok képezik, a pozsonymegyei törvényszék az 1863. jun. 9-én 2503. sz- a. hozott végzésével az eljáró szolgabírónak 1863. apr. 20-kán 886. sz. a. hozott, és az igény keresetet fentérintett előbbi esetben hozott ítéletében előadott hasonló indokból illetőségétől elutasító végzését (most már) oda változtatta, miszerint a birói zár alá vett ingó tárgyakra vonatkozó igények eldöntése törvény szerint azon birót, ki a foganatosítással megbízva, illetőleg az iránt megkeresve lett, illetvén, jelen igénypereldöntésére a szolgabírói bíróság illetéke s n e k t al ál t a ti k, s ugyanaz további birói eljárásra utasitatik. Es ezen megyei törvényszéki végzés alpereseknek felfolyamodványa következtében valamint a tek. kir. ítélőtáblának 1864. apr. 27-én 11169. sz. a. — ugy a nmlt. kir. Hétszem. táblának 1864. szept. 29-én 12,496. sz. a. hozott végzése, illetőleg határozata által is helybenhagyatott. S ekkép az ezen lapok 1864. 96-ik számában az igénykeresetek illetőségéről előterjesztett azon theoria, miszerint a 210 frtot felülhaladó ingóságok iránti igénykeresetek nem sommás szóbeli eljárás utján végzés által, de rendes szóbeli per uton, rendes bíróság előtt ítélet által eldöntendők lennének, a legfőbb törvényszékünknél viszhangra nem talált, — miértis azon tanulmányok, melyek az ezen lapban 1864. nov. 11-iki számában e czim alatt általam előadattak, azon körben, a mely ugyanott körüliratott, ismét teljesen megerősítve lettek ; —mondom azon körben, a mely ugyanott körüliratott, mert az idézett czikkiró kir. táblai ülnök ur, az általam szem előtt tartott kör korlátait megtágítván, a közlött tanulmányoknak hatását a tőlem felállított korláton tul vitte. Én ugyanis ingatlanokról, váltói végrehajtásról, vagy városi területen eszközlött végrehajtásról nem szólván, a közlött tanulmányokat, hogy valaki ilyen körökre is alkalmazni fogja, nem is sejthettem, mert magától értetődik, hogy ezen körökbe tartozó igények a reájok törvény által világos szavakkal rendelt illetőség s eljáráshoz tartoznak. S igy az általam jelenleg, és e lapok 1864. nov. 11. számában közlött két esetben hozott legfőbb itélőszéki határozatokkal, a birói illetőség, és az eljárás neme az általam érintett körbe tartozó igényperekre nézve megalapítva lévén, — reménylem, hogy ezen közléseim által sok jövő esetre nézve az illetőknek csak jó szolgálatot teszek. Azonban ezen megalapított elvek mellett is, még hátra van azon kérdés megoldása, milyen legyen azon sommás szóbeli eljárás, mely az ezen lapok 1864. 88. számban közlött igény esetben megalapitatott? mert kétféle sommás eljárás lévén, és pedig az egyik az 1836. 20. t. cz. és a másik az 1840. 15. t. cz. által megalapítva, — kérdésül merül fel: melyik alkalmazandó ezekből az ilyetén igénypereknél? Már pedig ez elvitázhatlanul igen fontos kérdés, miután a jogorvoslatok használatánál zavart, bizonytalanságot, és veszélyt okozhat a különbféle alkalmazás. Jogeset. Végrendelet megsemmisítése bárgyúság miatt. (Folytatás) Alperes Vida István, mint időközben elholt neje Kéry Annának is jogutódja s általános örököse a fentebbi érvek ellen következő kifogásokat tesz. Tagadja alperes, hogy az L. a. közös végrendelet Jüttnert későbbi rendelkezhetésében gátolta volna, de általában tagadja alperes azt is, hogy ezen végrendelet való, s minden kül s bel kellékekkel ellátott volna ; nevezetesen állítja, hogy Jüttner Károly abban unokáját örökösnek nem nevezte, ennek javára vagyonáról nem rendelkezett, és azon kitétel, hogy ha felperesnő a 23 évet meghaladta, összes vagyona birtokába lépend, ily intézkedésnek nem tekinthető; végre tagadja, hogy a végrendelet az 1853. nov. l-ig bírósághoz letétetett volna. Ezután párhuzamba teszi alperes a két oldalú szerződéseket s a végrendeleteket, s ez utolsóknál megkülönbözteti a közös és kölcsönös végrendeletet (simultaneum, reciprocum testamentum), s miután sem törvény sem decisió nem mondja, sem a törvényes szokás nem mutat fel példát arra, hogy különösen a közös végrendelet visszavonható ne lenne, ellenkezőleg a természeti jogból, a végrendeletek fogalmából, s az osztrák törvények analógiájából azok visszavonhatóságakövetkezik,— tagadja, hogy Jüttner Károly az L. a. közös végrendeletet megmásítva, később javairól ne intézkedhetett volna. Közös és nem kölcsönös az L a. végrendelet azért, mert abban a rendelkezők csak örökösről, de egymás irányában nem intézkedtek, egymás irányában kötelezettséget nem vállaltak, s az által csakis pazarló fiukat Jüttner Victort kívánták korlátozni, s miután ennek időközbeni halála által ezen indok is megszűnt, semmi sem gátolhatta Jüttnert abban, hogy saját vagyonáról az L. a. végrendeletben foglalt intézkedését, mely még senkinek jogot nem adott, az ő részéről visszavonva, ugyancsak saját vagyonáról máskép ne intézkedhessék, különösen, midőn ezen későbbi intézkedése által nejének saját vagyonáróli az L. alattiban foglalt intézkedése épségben hagyatott, s igy senkinek jogsérelem nem okoztatott. A felperesileg A3. a. becsatolt decisióra megjegyzi, hogy miután az nem közös, hanem atényállás igazolása szerint kölcsönös végrendeleti esetre vonatkozik, s miután nem is a királyi és a Hétszemélyes tábla, hanem a tárnoki szék — mely pedig a curia kiegészítő része soha sem volt és a hétszemélyes tábla egybehangzó határozata, annálfogva séma jelen közös végrendeleti esetre nem alkalmazható, sem törvényes erővel nem bir, azért sem, mert usus által nem szentesittetett. Azon esetre mégis, ha az L. a. közös végrendelet Jüttner Károlynak későbbi végrendelkezhetési jogosultságára nézve bíróilag is gátnak tekintetnék, megjegyzi alperes, hogy Jüttner és neje 1847-ben L. a. csakis addig szerzett és addig birt javaikról (über unser durch beiderseitigen Fleis und Sorgen erworbenes Vermögen) intézkedhettek, s intézkedtek, s ennélfogva ezen végrendelet nem gátolhatja Jüttnert abban, hogy azon javairól, melyeket ezen végrendelet alkotása s neje halála után 12 év alatt egyedül szerzett, később szabadon s máskép ne intézkedhessék. Az 1859. jun. 30-án alkotott J. a. végrendeletnek tehát legalább ezen része mindenesetre megáll. Tesz