Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 57. szám

235 Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A hir. itélő táblán. 188. Groffy Istvánnak — Mandel Mór elleni perében ítéltetett: Az a miatt emelt semmiségi panasznak, hogy a birói szemle fölött a perben álló felek meghallgatása végett tárgyalás nem tartatott, azon oknál fogva, mivel szemle nem történt, hely nem adatván, a többi semmiségi pontok pedig semmiségi okot nem képezvén, az ügy érdemére nézve: 1) a haszonbéri hátralékot illetőleg, a bérbeadó földtulajdonos 1863. jun. 26-án, tehát két hónappal a csőd elrendelése előtt a bérjószághoz tartozó szőlőnek per utján lett elvesztése s az azon évi mostoha termés miatt a haszonbérből 550 frtot leengedni jogosítva lévén, s ezen jogában őt az E. alatti birói foglalás, mely a dolog természeténél fogva csak a földtulajdonos és bérlő között megállapított haszonbéri összegre terjedhet, nem korlátolhatván ; továbbá a felperes által felhozott D. alatti okirat szerint kétséget nem szenvedhetvén, hogy Esze Ferencz részére az 1861. decz. 22-én lejárandó haszonbér lefoglaltatott, az pedig, hogy ennek folytán alperes Esze Ferencznek 287 frfe 50 krt kifizetett, a 13/. alatti nyugta által tanúsíttatván : e két pontra nézve alp. felebbezésének hely adatik, s az eljáró városi törvényszék ítéletének 1-ső része akképen változtatik meg, hogy alperes csak 705 frtot tartozik mint hátralévő haszonbért felperesnek megfizetni; a többi pontokra nézve, — a nem felebbezett pontoknak érintetlenül hagyása mellett — a törvényszék ítéletének 1-ső része az abban felhozott okokon kívül még azértis helybenhagyatik, mert a -|. alatti nyugta, mely szerint a haszonbér a földtulajdonosának 1862. végéig kifizettetett, figyelembe részint azért nem vétethetik, mivel ezen nyugta 1862. nov. 18-án, tehát az E. a. foglalás után állíttatván ki, ekkor már alperes a földtulajdonosának haszonbért nem fizethetett, részint pedig azért, mivel magában ezen nyugtában is csak az foglaltatik, hogy alperes a föld tulajdonosa helyett marasztalási összegeket, birói eljárási dijakat és adót fizetett, igy tehát azon kérdés még e nyugta mellett is fönáll, váljon az E. alattihoz képest alperes a fizetéseket a biró utasítása szerint tette-e? — mert végre a 11/. alatti 567 frt 50 kra nézve a felebbezési irat mellett felhozott 15/. alatti nyugta e helyen figyelembe nem vétethetik. 2-or. A mi a haszonbéri szerződés lejártakor átadni kellett vetéseket illeti, miután felperes keresetlevelében alperest csak 30 hold majorsági őszi vetés és 12 x/t hold repczevetés árának megtérítésében kérte elmarasztaltatni, s ezen kérelmét válaszában fel nem emelhette; miután továbbá azt, hogy alperes a szerződós 5. pontjához képest 60 hold majorsági őszi és 50 hold repcze vetést a haszonbéri szerződés lejártakor a bérjószágon nem hagyott volna, felperes perbeszédeiben maga sem állította, —azon körülmény pedig, hogy az egész vetés a bérjószág azon felén volt, mely már 1862-ben Grerzon Zsigmond és Ödön testvéreknek tulajdonjoggal átadatott, s igy az egész vetés ezek által takaríttatott be, alperes ellen felperesnek kereseti jogot annál kevésbé adhat, mert a szerződés 13- pontja szerint alperes köteles lévén a szántóföldeket fordulatonkint mivelni, azon állítása, hogy az őszi vetési fordulat 1860-ban a Grerzon testvérek tulajdonát tevő birtokrészre esett, meg nem czáfoltatott; mert továbbá G-erzon Ferencz ellen a csőd 1863. aug. 29-én rendeltetvén el, akkor már az őszi vetéshez a földeket elkészíteni kellett s igy alperes a már elkészített földeket annálinkább bevethette, mivel azt, hogy az ellenkezőre utasíttatott volna, felperes ki nem mutatta: mindezeknél fogva a városi törvszék ítéletének 2. része egészben meg változtatik s felperas e pont alatti keresetétől el mozdíttatik, — fönhagyatván neki a termés felére nézve Gerzon testvérek elleni kereseti joga. Végre a perköltségek kölcsönösen megszüntetvén, a periratok további sat. (1865. jun. 17-én 7575. sz. a. Elő.: Babos.). 189. Deutsch Mórnak — br. Majthényi Izidor elleni 335 frt s járulékai iránti ügyében ítéltetett: Tekintve, hogy alperes azt, miszerint a beperesitett kötelezvény aláírásakor még kiskorú volt, a felperes által is kétségbe nem vont 2. sz. a. anyakönyvi kivonattal igazolta ; s tekintve továbbá, hogy a felperes által szintén kétségbe nem vont 3. sz. a. bizonyítvány szerint alperes a kiskorúsága alatt vállalt minden terhes szerződéseit s kötelezettségeit az illető törvényszék előtt visszavonta; egyébiránt pedig, miután a kiskorúság ideje alatt vállalt kötelezettségek az 1792. 17 és 1802. 21. t. cz. értelmében semmiseknek és érvényteleneknek nyilvánitatnak; s miután továbbá a kiskorúság! kötelezettségek visszahuzása a H. T. K. I. r. 128 czimje szerint a hiteles helyeken kivülmás bíróságok előtt is érvényesen történhetett: alperes a felperesi kereset alól felmentetik; s eképen a megyei törvényszék felebbezett Ítélete megváltoztatván, a periratok sat. (1865. máj. 31-én 3122. sz. a. Előadó : Beöthy Zsigmond ktb.). 190. Sidó Lajosnak — Stern Mór elleni becsület sértési perében ítéltetett: Alp. szóváltólag önmaga is beismervén azt, hogy a közte és neje közt feuforgó czivódás alkalmával a jelen sem volt felperes ellen a panaszolt kifejezésekkel élt légyen, miután ezen kifejezések felp. becsületébe vágnak, s nejének, mint harmadik személynek viszonzásai által kiegyenlítetteknek nem tekintethetnének, egyúttal pedig felperes nemesi állása alperes puszta tagadása ellenében, a 11/. alatti keresetlevél kitétele által elegendőnek igazoltatnék: alperes a becsület sértés 100 frt dijának 2/3. részben a bíróság, Í/a részben pedig felperes részére 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett leendő fizetésére köteleztetik. Ilykép az eljáró törvszék ítélete érdemileg megváltoztattatván, a perköltségekre nézve pedig helybenhagyatván, az ügyiratok sat. (1865. jun. 20-án 8656. sz. a. Elő.: Haris.). 191. Pap Katalin és Lídiának — Pap József és István elleni örökösödési perükben ítéltetett: Minthogy a jelen ügynek jogalapja t. i. az örökösödés az auszt. ált. polg. törv. könyv hatálya alatt nyílt meg, s minthogy továbbá a felperesek által Gr. a. hivatkozott s 1850, jul. 10kén kelt végrendelet, a vagyon nemesi vagy nem nemesi minőségének különbsége nélkül szabályul szolgáló ősis. ny. par. 6. §. értelmében az ált. polg. törv. könyv hatályba lépte előtt az illető bíróságnál le nem tétetett, s igy ugyanannak érvényessége az ált. polg. törv. könyv határozatai szerint volna megítélendő, e határozatok értelmében pedig az egyenes leszármazók törvényes ok nélkül kitagadhatók nem volnának, a minthogy magában a Gr. alatti végrendeletben a felperesek mint egyenes és egyedüli leszármazók kitagadására nézve semmi ok fel sem is hozatott, annálfogva felperesek keresetbe vett öröksége, a C. a. összeírás szerint az örökhagyó Pap János hátramaradt egész vagyonára megállapíttatik s annak kiadatása elrendeltetik; mivel azonban a hagyatéki vagyounak az alperesek és örökhagyó által már hosszabb idő óta élvezett közös használatából s a végrendeleti igények alapján az alperesek időleges birtoklásáuak jóhiszeműsége tűnnék ki, ugyanazért alperesek a haszonvételek megtérítése alól