Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 56. szám

230 lágosan azt mondja, hogy ha erőszak miatt nem foganatositathatik a végrehajtás, a tárgyak lefoglaltaknak kinyilatkoztathatnak, világos, hogy ezen tettleges erőszak cathegoriájába egy ürügy, mely által valaki vagyonát eltitkolja, nem esik s nem is eshetik, mert egészen más az, ha valaki eltitkolás által tévedésbe hozatik, és más az, ha valaki erőszak kai jogai érvényesítésében gátoltatik; de különben, ha a végrehejtott hitelezőit hamis állításokkal a végrehajtási alap feltalálásában tévútra vezeti, ez csak morális sze mpontból roszalandó, de j jogi szempontból egészen máskép megbirálandó, miután senki arra jogilag nem köteleztetik, hogy hitelezőjének nyújtsa át vagyonát annak lefoglalása miatt; ha teszi, erkölcsi szempontból jól cselekszik, de jogilag nem volt arra kötelezve. Egészen máskép álla dolog az erőszak alkalmazásánál, mert ez esetben az adós tettleges gátot vet hitelezőjének jogai érvényesítése ellen, és újonnan hitelezőjének jogkörét sérti. Ha a jelen esetben azon ürügyet, mely szerint bukott könyveinek hollétét eltitkolta, az erőszak cathegoriájába sorozni lehetne, akkor az egész mostani végrehajtási eljárás felbomlana, mert akkor mindazon esetben, ha az adós vagyonát eltitkolja, vagy az felperes által fel nem talál tátik, a fel nem talált tárgyakat az 1844. VI. t cz. 15.§-aalapján lefoglaltaknak lehetne kinyilatkoztatni s annak majdani összeírását eszközölni. Csakhogy ezen esetben nem érthetni az 1844. VI. t. cz. 15. §. azon intézkedését, hogy hatalomkar közben jötte mellett összeirassék a v agy o n; hiszen minek a karhatalom, ha felperes maga sem talál vagyont; minek a karhatalom, ha alperes a végrehajtás foganatosítása ellen nem ellenszegül?! — Világos tehát, hogy felperesek afel nem talált könyveknek lefoglaltaknak kinyilatkoztatása által az 1844. VI. t. cz. 15. §• a alapján zálogjogot nem nyertek, mert erőszakkal nem gátoltattak a végrehajtás foganatosításában, s mert, a mit felperesek magok sem állítanak, az alperesi könyvek a kérdéses 53. tétel alatti pénzszekrényben nem léteztek; miből önkényt következik, hogy miután időközben alperes ellen a csőd kiütött, a váltótörvszék a csődtömeg ellen nem rendelhetett el üszszeirást, miután ez az 1844. VI. t. cz. 15. §-ában elészabott kellékekkel és az 1840. XXII. t. cz. 32. §-ával ellenkezik; minek következtében a két egyhangú végzés semmis és megsemmisítendő. Ezen igen érdekes jogeset most a nméltgu. Hétszem. tábla elé végleges eldöntés végett terjesztetik, s nem mulasztandjuk el, annak idején a Hétszem. tábla határozatát szaklapunk t. olvasóival közölni. Jogeset. Gondnok nevezés ismeretlen örökösök részére. Pollák Sándor Pestmegye törvszékéhez 1864. máj. 19-én 3199, sz. a. beadott rendes szóbeli keresetében elő adta, hogy az A. szerint Pózsa István az 1860. szept. 28kán kötelezte magát, hogy az Altman Sámuel által kölcsön felvett 160 frtot kifizetendi, ha azt Altman Sámuel a fizetési határidőben nem teljesítené; mivel Altman kötelezettségének eleget nem tett, Pózsa István pedig a C. szerint meghalálozott, — és örökössei felp. előtt ismeretlenek: kéri felperes, hogy Pózsa István ismeretlen örökösei részére a törvényszék gonduokot nevezzen, s ez által az örökösöket a kereseti összegben és járulékaiban elmarasztalja. Pest megye iörvszéke azonban 1864. máj. 31-én 3199. sz. a. hozott végzésével a keresetet visszautasította; végzését következőleg indokolván: „A peres keresetbeli eljárást szabályzó 1840. XV. t. cz. n. R. 210 és 214. §§-ai szerint gondnok kinevezésének csak távol vagy szökés gyanújában levő és ismeretlen tartózkodásu, de nem ismeretlen nevü örökösök ellen levén helye, s az ugyan ezen t. cz. II. R. 7. §. szellemében i peres kereseteknél az alperesek szükségképen megnevezendők levén, az e tekintetbeni hiány folytán bírósági intézkedés tárgyául nem szolgálható jelen kereset példányai felperesi képviselő Barrach Benedek ügyvédnek jelen végzés közlésével visszaadatni rendeltetnek. Kelt sat." Felperes ezen végzés ellen a következő okokból felfolyamodott: 1) Hogy ha gondnok nevezendő, midőn az örökösöket ismerjük, csak lakásukat nem tudjuk, — annál inkább nevezendő, ha az örökösöknek nemcsak lakhelyét nem tudni, hanem még ismeretlenek is. 2) A törvény szerint senki sem akadályoztathatik jogai érvényesítésében, s mihelyt elhal valaki, s annak utóda van, és ha azt felperes nem tudja megnevezni, mivel nem ismeri, annak részére gondnok és képviselő rendelendő sat. A kir. táblán végeztetett: „Felfolyamodó azt, hogy néh. Pózsa István hagyatéka az id. törv. szab. 163. §-a értelmében tárgyaltatott, vagy pedig, hogy ezen hagyatéknak jelenleg kipuhatolható birtokossá nem volna, a kereset levélben nem igazolván, az eljáró biróság végzése heíybenhagyatik, saz ügyiratok további intézkedés végett visszaküldetnek." (1864. szept. 17-én 11847. P. sz. a.). Felperes ezen kir. táblai végzés ellen is felfolyamodott; mert jelen eset nem az ideig. törv. szab. 163. §. hanem az 1840. XV. t. cz. II. R. 200 és 210. §§-ai értelmében döntendő el; — hogy az osztrák törvény szerint hagyatéki vagyon képzelhető volt örökösük nélkül is, de a magyar törvény szerint hagyatéki vagyon örökös nélkül nem képzelhető; mert mihelyt az örökhagyó elhal, a törvényes vagy végrendeleti örökösök örökösödési joga tettleg életbe lép, és a mint a polg. törv. könyv 811. §. szerint a hitelezőnek nem kellett bevárni az örökösi nyilatkozat beadását, hanem a hagyatéki gondnokot beperelhette: annál inkább lehet a magyar törvény szerint a hitelezőnek a hagyatékot beperelni, tekintet nélkül arra, váljon jelentkeztek-e örökösök vagy sem ? járt-e hagyatéki biróság el vagy nem? Kéri tehát, hogy a néh. Pózsa István hátrahagyott vagyonára ismeretlen örökösei részére gondnok neveztessék, s a kir. táblai végzés megváltoztassák. A kir. Hétszemélyes táblán határoztatott: „Tekintve a váltótörv. könyv II. Rész 214. §-át, mely szerint,ha az idézendőnek tartózkodása nem tudatik, az idézés a tör vszék kapuira kiszegezendő és a hazai hírlapokban közzéteendő, meg nem jelenése esetében pedig számára gondnok rendelendő, és összevetve ezen §-t a váltótörv. könyv II. R. 47. §-a s az ideig. törv. szab. I. R 166. §-ával, hitelező állítólagos adóssá előtte ismeretlen örökösei megidéztetése végett a felhivott 214. §. alkalmazását a biróság előtt szorgalmazhatván, az eljáró bíróságok határozatainak feloldása mellett az első biróság a többször felhitt 214. §-ban megszabott eljárásra utasittatik, és az ügyiratok további intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek " (1865. máj. 8-án 18069. P. sz. a.).