Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 53. szám

Pest, 1865. kedd julins 11. 53. szám. Hetedik évfolyam. TORVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartnlom : Az e b. Ítélete feloldása mellett tanúkihallgatást rendelő sat. — Jogeset. — Kur. ítéletek. — Hiv. tudniv. — ! — 1 ' 1 1 Az e b. ítélete feloldása mellett tanúkihallgatást rendelő másodbirósági végzés ellen van-e helye felfolyamodásnak a harmadbirósághoz ? Hogy e kérdés iránt eltérő nézetek uralkodnak: arról legközelebb elismert szakavatottságu ügyvédek vitája győzött meg. s épen ez, s ezenkivül még egy fenforgó eset indokolhatja e kérdésbeni igénytelen nézetem nyilvánítását. Az id. t. cz. 101. §-a köztörvényi eljárásnál is az 1840. XV. t. cz. 134. §-át világosan életbe léptetvén, fentebbi kérdésre nézve e hivatok §. b) pontjából kell kiindulnunk. A váltótörvénykönyv X. fejezete már, melyben e 134. §. előfordul, egyes szakaszaiban — a helyett hogy általában b Íróságról szólana, — gondosan megkülönböztetve emliti fel mindenütt a váltótörvényszéket, — váltófeltörvényszéket, és hétszemélyes táblát, — a miből már a szószerinti törvény magyarázó okvetlen azt fogná állítani, hogy a fentebbi 134. §. b) pontja nem ok nélkül vagy történetesen fogalmaztatott akint a törvényhozás által, hogy abban világosan „váltótörvényszék" fordul elő, — s ennélfogva, hogy annak értelme világosan csak az elsőbirósági tanuzást rendelő végzés elleni folyamodásnak állja útját. E nézetet erositi meg a törvény szelleme és jogi követelménye is. — Ugyanis, midőn az első biróság az ügy et ítélettel befejezhetőnek találta s egyik fél részére kedvező ítéletet hozott, de ezen ítéletet felebbezés folytán a másod biróság feloldva tanuzást rendelt: akkor már két ellenkező birói nézet létezik az ügyről, mely maga követeli azt, hogy e tekintetben a két különböző birói felfogás harmad bírósági felülvizsgálat tárgyává tétethessék, — s a nyertes fél joga is csak akkor van megóva, ha az őt ítéletétől elmozdító tanuzás iránti végzés ellen a harmadbirósághoz folyamodhatik, — mely harmad bíróságtól ez uton még azt várhatja, hogy a talán elegendő alapnélküli vagy felesleges tanuhallgatást rendelő végzést feloldva, a másod bíróságot az ügy érdemi elintézésére utasitandja. A fejtegetésem tárgyául fentkitüzütt kérdésre ennélfogva bátorkodom „igen-"nel felelni s állítani azt, hogy a másodbiróság tanuzást rendelő végzése ellen f o ly a m o d ás t ó 1 i elzáratása a félnek, törvénybe ütköző jogsérelem lenne. És ez állításomat egy gyakorlati példával világositandom fel, mely ügy épen most Sz. város törvényszéke által 544. sz. a. felterjesztve a főmlt. hétszemélyes tábla elptt áll. B. Lajos halálával egy második házasságbeli özvegyet s első nejétől egy fiút B. Jánost hagyván hátra, a hagyatéki tárgyalás folytán 1860-ban afiu atyai öröksége iránt mostohája az özvegy ellen perre utasíttatott, anyai, illetőleg anyai nagyanyjáról álló vagyona biztosítva állván az által, hogy a telekkönyvbe neve is mint határozatlan részbeni közös tulajdonosé — atyja és mostohája neveivel együtt — bevezetve volt. — B. János ennélfogva az atyai hagyatékból őt illető rész iránti perét 1860-ban megkezdette, anyai vagyona elkülönítése iránt pedig későbben a telekkönyvnél fellépett. — Felp. perében 1861-ben ítéletet nyervén, alperes felebbezése folytán ez feloldatott s tanuhallgatás rendeltetett. — Ugyanazon tanukat ugyanazon kérdő pontok szerint kérte felperes kihallgattatni perében és telekkönyvi ügyében, s történetesen éoen egy nappal az előtt hallgattattak ki a tanuk a telekkönyvnél, midőn a következő napra a perbe ni kihallgatásra megjelenniük kellett volna, a minek az lett következésej hogy a tkönyvi hatóság és városi törvényszék ugyanazon hatóság lévén s e miatt a beidézett tanuk a kettős meghívást tévesztésnek vélvén: a második napon már meg riem jelentek. — E közben az eljárás felettébi lassúságánál fogva a másod bírósági tanuzási végzéstől több mint két év telvén el, időnyerés czéljából felperes tanúi vallomásának hitelesített másolatát a telekkönyvtől kivévén, azt a törvényszékhez benyújtotta s az iratok hoz csatoltatni kérte. A törvényszék ezekután végzést hozott, melynek világos kitétele szerint a feleket a felperesileg bemutatott fentebbi tanuzás és szintén az alperesi kivett tanúvallomások feletti észrevételezési tárgyalásra beidézte. — Megjelenvén a felek mindketten ügyvédeik által, jegyzőkönyvileg kijelentették, hogy minden észrevétel nélkül az ügyet befejezettnek tekintik s Ítéletet kérnek, melynek folytán az ügybiróság (miután a tanúvallomás mellékessége iránt az ellenfél kifogást nem tévén, az ítélet alapjául veendő kir. táblai döntvény az egri káptalan perében 1816. decz. 11 ről) felperes részére érdemleges ítéletet hozott. Ezen ítéletet alperes az okon felebbezte, hogy a tanuzás nem e perben foganatosíttatott, s hogy némely tanúi még ki nem hallgattattak, mely indokokat a t. kir. tábla méltányolván, a már második Ítéletet 17743 — 1864. sz. a. ismételve feloldotta s felperes tanúinak e perben leendő, ugy az alperesi tanuk kihallgatását megrendelte, daczára annak, hogy alperes midőn tanuzási észrevételei megtétele végett tárgyalásra idéztetett, semmi észrevételt sem tett, s az ügyben minden más intézkedés nélkül határozottan ítéletet kért. Ekként alperes ez ügyben saját ténye ellenében sikerrel felebbezett, miből világosan látszik, hogy midőn az ügyet ítélet alá bocsátotta, már a per tovább húzását s azt czélozta, hogy nem kifogásolt formahibák miatt semmiségi panaszszal élhessen, amire őt azon helyzet vezette, hogy férje hagyatékát eként 1858 óta folytonosan kezén tarthassa s használhassa, a mennyiben az eljáró biróság bár a peres hagyatékot gondnoki kezelés alá adatni többször megrendelte, ezt mégis soha sem foganatosította, s igy a hagyaték az özvegy használata alatt van ma is. Felperes ez ügyben a másod izben hozott első bírósági ítéletet feloldó s ujabb tanuhallgatást rendelő fentebbi t. kir. táblai végzés ellen íelfolyamodván, jelen ügy a fejtegetett kérdésben most 3-ad bírósági ítélet alatt áll. 53