Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 48. szám - Az israeliták öröködési joga, különösen keresztények után - végrendelet nélkül 1. [r.]

198 sőt magában a családi s házassági élet viszonyaiban is tör- i vényileg különálló, elkülönzött népelemet képeztek; minek természetes következménye volt, mik ép reájok nem alkalmaztathattak a közönséges, átalános törvéuyek, melyek a többi honpolgárok ily nemű viszonyaikat szabályozák. És ennek ismét szükségképi következménye volt, mikép az israeliták jogviszonyainak szabályozásában, megítélésében, az ő n e rn z e t i j o g u k,') nemzeti térvényeik váltak forrásokul, jogalapokul. A kivétele?, elkülönzött jogállapotjuknak természetes kifolyása lett nemzeti törvényeik érvényesi tése; éspedig úgyszólván összes magánjogi viszonyaikban, hová tartozik az öröködési jog is. Törvénykezésükben egy külön hatóság, a rabbik bíráskodása alá tartoztak. Családi, házassági viszonyaik ősi szokásaik szerint alakultak; honnan a sajátságos formaságok s ünnepélyességek egybekeléseiknél, mint azon sajátságos elválási formáik is, melyek a házassági frigy felbontásának rendkivül kedveztek.2) Ekkép alakultak öröködési jogviszonyaik is, kiválóan az első szülöttségi elvre fektetve; és a melyek közt foglal helyetazon ősi szabályuk is,mely egyenesen tiltja, hogy israeliták keresztények örökségét elfogadják, tehát hogy azok után öröködhessenek. Ezeket létezett tényeknek el kell ismernünk, melyek tehát fenmaradt maradványaikkal s emlékeikkel nagy befolyással lehetnek a fent kitűzött kérdés bebonyolitására, az a körüli téveszmék elterjesztésére, főkép azon szoros kapocsnál fogva, mely mint főleg minden keleti népnél jelenben is, ugy az israelitáknál is magán jogi szabályaik s intézményeik, és vallás törvényeik és szokásaik közt létezik, mely utóbbiaknak még korunkban is, és egyházukon kivül is sok befolyás engedtetik. Kétségtelen azonban, mikép mind ez a polgári társaságban kényszerülve elfoglalt állásuknak kifolyása volt. Csak ott s csak azért birhattak ezen sajátságos magánjogi szokásaik s intézményeik érvénynyel, mert kivételes helyzetük kizárta őket a közöuséges törvények hatálya alól. Tehát nemzeti jogelveik és szokásaik érvényének feltétele — a kivételes, a jogegyenlőséget teljesen kizáró jogállapotjuk volt; és azért azon nemzeti, vallásos s magánjogi törvényeik érvényének határai — csakis jogegyenlőtlenségen alapuló kivételes joghelyzetük határáig terjedhetett. Ez az, mit a jelen kérdés eldöntésénél különös figyelembe kell, hogy vegyünk. Büntető jogeset. Szülők bántalmazása. Id. Kovács Imre kecskeméti lakos panaszolja, miszerint gyermekei Imre és János őt folytonosan lopják és sértegetik: nevezetesen 1864. nov. 2-án mindketten Szabó György orgazdájuk kíséretében rajta menvén, őt örökségük kiadására kényszeriték, mit ő megtagadván, rut szidalmak közt leverték, két fia két lábánál fogva hurczolta 1857. Sie standén — mond ezen jeles tudós is — ausserhalb der Rechtsgenossenschaft, waren daher gegen Christen nicht des Eides, Zeugnisses und anderer Rechte der Freien — theilhaftig." II. $. 431. stb. — Eichorn: Staats u. Recbtsgesch. §. 297. sat. *) Ali ez, mint köztudomású Mózes törvényeiből és a szokásos jogból (Mishna - második törvény 219. évból) - későbbi commentárok hozzájárultával, melyek a régi s ujabban hozzá jött szokásos joggal képezik az u. n. Talmudot, mire átalános szokás hivatkozni. *) Az u. n. S c h e i d e b r i e f kézbesitése által. Bluntschli Deutsches Privatrecht. München 1853. I. B. $. 29. s szétszaggatással fenyegették, Szabó pedig ujjait csavargatá. Ifj. Kovács Imre 28 éves ref. nőtlen tagadja, hogy atyja vagyonát lopta, s őt fenyegette volna, előadja, hogy gyámjával Szabó Györgygyei és testvérével atyjához mentek az örökség felől értekezendők, kit is a mesgyén találtak, és ki szóba sem állt velők, de Szabót lepökte, mire ez annak állát felüté, ekkor id. Kovács Imre Szabótól egy vesszőt kikapván, vele arczára ütött, mire vádlott testvérek atyjukat megfogák, hogy ne verekedhessék, midőn ez a földre esett; igaz, hogy ekkor atyja lábát megfogá, de csak egy lépésre húzta s azután elereszté. Kovács János 26 éves mindenekben ugy vall mint testvére. Szabó György 42 éves, ref. nős tagadja, hogy o vádlottak orgazdája lenne,egyebekben ugy vall, mint fentebbiek. Búzás Imre 51 éves, ref. tanú vallja, hogy őt id. Kovács Imre kihívta, nézné meg a földjét, melyből Szabó elszántott, mikor oda értek, a vádlottak oda jővén, Szabó oda kiáltott: „te vén akasztófára való, kiverjük a földből Cseh Jánost, kinek azt eladtad," mire Szabónak ez azt feleié : „Gyura nem te rád van az bizva," mire az a két testvér vádlottat atyjoknak uszitá, ezek atyjukat földre veték, Szabó pedig kiabálva, folytonosan üté egy pálczával, mig a tanuk meg nem szabaditák. Bakó József 41 éves, ref. tanú épen ugy vall, mint az előbbi. Ezekután Kecskemét város fenyítő törvszéke 1864. decz. 13-án 1804. sz. a. következőleg itélt : „1) ifj. Kovács Imre 28 éves sat. 2) Kovács János 26 éves, 3) Szabó György 42 éves, 4) Paréj József 42 éves, — egyrészről a két első vádlottakra a 2. és y. a. meghitelesitett önvallomásuk, valamint a 6/. a. kihallgatott tanubizonylatok által teljesen bebizonyíttatván, hogy e. f. évi nov. 2-án Szabó Györgynek társaságában édes atryukon rajta mentek, s azt rut szidalmak közt örökségbeli illetőségük kiadására önhatalmúlag erőszakolva, egymásnak közreműködése mellett a földre teritették, s élemedett édes attyukat lábainál fogva bűnös kezekkel a földön meghurczolták s rajta a 8/. a. látlelet szerint látható testi sértéseket ejtettek; Szabó György 3. vádlott, a ki ugy látszik, hogy az apa és fiu közt létező viszonyokba, köztük viszszavonást gerjesztő viszketegből, minden törvényes megbízás nélkül avatkozott bele, — miután a fennebb hivatkozott tanubizonylatok szerint ő volt a kezdő, ingerlő és biztatója a két előbbi vádlottaknak, azokkal egyetemben id. Kovács Imre bántalmazásában egyaránt bűnösnek kimondatik, — ellenben 4. r. vádlott Paréj József ellen feladott orgazdasági vád, ennek tagadása ellenében, mivel sem bizonyittatván, az egyszerűen a vád alól felmentetik. A három előbbi vádlottaknak büntetésöket illetőleg, egyforma bűnösöknek tekintetvén, külön külön 3 havi fogságra ítéltetnek, egyszersmind élelmezési költségekben fejenkint, id. Kovács Imre részére pedig szenvedés, utánjárás által okozott munkamulasztás, valamint a folyamodvány s látleletért kiadott költségei fejében összesen fizetendő 10 frtban egyetemlegesen elmarasztaltatnak, — jelen Ítélet végrehajtásával a tiszti ügyészi hivatal megbízatván." Ezen ítélet ugy a tiszti ügyész mint vádlottak által is felebbcztetett, és pedig ez utóbbiak panaszló tanúit mint érdekeltteket, s felperes lekötelezettéit kérik tekintetni. A kir. táblán ítéltetett: „Az eljáró városi fenyítő törvényszék Ítélete az általa