Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)
1865 / 2. szám
7 zülte, hogy ő az árva ellenzése daczára is gyámgondnoknak kineveztetett, és neki 1836 decz. 30-án az ingó és ingatlan vagyon átadatott, az iratok pedig két ládába zárva, határozat folytán megyei levéltárba letétettek, 1838 febr. 9-én Házy Eleonóra az erőszakkal feltolakodott gyám elmozdítása végett őFelségéhez folyamodott, s miután hallatszott, hogy e kérvény folytán Házy Miklós a gondnokságtól csakugyan el fog mozdittatni, titokban Házy Miklós, testvére Házy István és sógora Csapó Imre társaságában, a megye levéltárában letéteményezett két ládát a megye gyűlés engedélye nélkül, és legale testimonium mellőzésével, önhatalmilag kivette, és társaival együtt a hivatalos zárokat, és pecséteket feltörvén, a két ládából minden irományokat magukhoz vettek. Az alispány és szolgabíró tanúbizonysága szerint ezen irományok közt volt azon 7 db eredeti összesen 51G00 vfrt tőkéről szóló activ kötelezvény is, melyekkel legnagyobb részben Házy Miklós és társai voltak néh. Házy Frigyesnek, illetőleg az árvának adóssai. 1837 szept. 21. a Cancellária utján Házy Miklós gondnoksága cassaltatván,ésPetykóSámuel neveztetvén ki gondnokul; a megye által az átszámolás megrendeltetett. Ezen idő alatt az árva Pongrácz Turib hadnagyhoz férjhez ment, s a vagyon átadása 1838 máj. 4-én küldöttség jelenlétében eszközöltetett. Az átszámolás után Házy Miklós mint hűtlen és tolakodó gyámgondnok számadására megtétetvén az észrevételek, ugyancsak Házy Miklós felhivatott, hogy az észrevételekben kimutatott roppant károsodásért tegyen eleget, mit nem teljesítvén, megkezdetett a gyám számoltatási per 1851 évben a tiszán tuli kerületi tábla előtt, Házy Miklós, István és Csapó Imre ellen, hol a per az 18489 évi eseményekig, illetőleg a kerületi tábla feloszlatásáig folyamatban volt. Az ujabb törvénykezési rendszer beálltával a cs. k. debreczeni mtörvszék mint legfőbb törvszékileg delegált biróság előtt folytattatotte per Házv Miklós közbejött halála folytán ennek özvegye és érdektársai e. mely perben az e. b. 1858 jan. 28-án hozott ítéletében el nem ismerte, hogy Házy Miklós tolakodó gyám lelt volna, alpereseket a felp. kereset némely pontjai alól felmentette, más pontjaiban elmarasztalta, és a 7 db eredeti kötelezvényt nem Ítélte meg. Ellenben mind a másod mind a harmad biróság kimondván, hogy Házy Miklós erőszakos tolakodó gyám volt, a kártérítési perben kereset alá vett ingóságokat, a képek és fegyverek kivételével, és a 7 db eredeti kötelezvényt megítélte azzal a különbséggel, hogy a 2-od bír. a 7 db kötelezvény öl 600 vfrt tőke értékének és annak 1836 máj. 26-tól számítandó 6"/,, kamatjai készpénzbeni kifizetésébe marasztalta alp.-ket, mig a 3-adbir. a 7 db összesen 51600 vfrt értékű kötelezvények természetbeni kiadatását rendelte el, és csak azon esetre rendelte alpereseket a külön uton felszámitandó kár megtérítésében elmarasztatni, ha a kötelezvényeket és ingóságokat, beleértve aze helyen megítélt képeket és fegyvereket is, természetben ki nem adnák. Minthogy pedig alp. sem a kötelezvényeket, sem az ingóságokat természetben ki nem adták a megkísértett végrehajtás utján, azért ellenük kártérítési kereset inditatott a volt debreczeni mtörvszéken, de annak bírói illetősége a Hétszemélyes tábla által 1862 april 26-án leszállitatván, az a kerületi tábla illetőségéhez utasíttatott. Az ahhoz 1862 oct. 8. beadott folytatólagos szóbeli keresetében, felp a fentebb előadott tényállás ismétlése mellett Házy Miklósnéts Házy Mihályt mint Házy Miklós örökösseit és Házy Istvánt nyug. századost, ki a kötvényeket tartalmazó ládákat Házy Miklóssal erőszakosan elvitte (H.) szóbeli tárgyalásra megidéztetni, s őket az ingóságíknak a (D. a.) mérsékelten kitett, szükség esetén becslő esküvel igazolandó 1774 frt 81 kr. továbbá az eltulajdonított 7 db kötvény 21672 frtnyi értékében összesen tehát 23446 frt 81 krban s ez összegnek 1836 évi máj. 26-tól, mint édes atyja halálával megnyílt örökösödése napjától számítandó 6°/0 kamataiban és a költségekben egyetemlegesen elmarasztaltatni kéri. A ker. tábla 1864 febr. 14-én 122 sz. a. hozott Ítéletével alpereseket a keresetlevél értelmében elmarasztalta. Felp. fellebbezésében az ügy érdemére nézve az Ítéletben megnyugszik s csak annyiban felebbez, a mennyiben alperesekre a konok perlekedés s több büntetésre méltó cselekményekért kért törvényes büntetések nem alkalmaztattak. — Alp. semmiséggel kapcsolt fölebbezésükben előadják, hogy nem all az ítélet azon indoka, hogy a kereseti ingóságok, kötelezvények létezése és elsikkasztása már jogérvényesen ki legyen mondva, ez a jelen perben többé a vita tárgyát nem képezheti, mert a legfőbb tszéki ítélet az állítólagos elsikkasztásból származott kárt bebizonyithatónak, de nem bizonyítottnak találta, tehát felp. által jelen perben használandó bizonyítékaitól tette függővé; mert Házy Miklós leveleinek nem lehetett oly nagy súlyt tulajdonítani, mint az Ítélet tulajdonit; mert az abból emelt vádat felp. már az alapperben vitatta, de bíróilag elejtetett, s igy azt a jelen perben sem lehet többre méltatni; mert felp. kárának igazolására semmi ujabb bizonyítékkal nem él, holott a legfőbb tszéki ítélet csak kereseti jogát alapitotta meg, tehát alp. bizonyítékai és kifogásai ellenében uj bizonyítékokkal tartozott volna élni; mert azon Ítéletből kára mennyiségére nézve következtetést vonni nem lehet; mert végre a kamatoknak a követelés minőségét tekintve, helye nem lehet, s az igazsággal össze nem egyeztethető azért, mivel az ingóknak természetbeni visszaadatása lön kimondva, legjobb esetben is csak a megkisérlett végrehajtás napjától járhatnak a kötelezvényekre nézve, miután fenlétük s összegeik igazolva nincsenek; kamatot tehát épen nem, vagy csak 1853 máj. 1-től 4"/H-val lehetett volna megítélni. (Vége követk.) Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 1. Makula Francziskának Makula Mária elleni örökösödési perében ítéltetett: Felperesnő kereseti jogát a C. és F. a. okiratokkal igazolván, s alperesnőnek az 1-ső sz. a. csak másolatban csatolt, eredetbeu saját beismerése szerint is fel nem található, de különben is az aláirt tanuk közül még életben levő Pozsár János községbirónak vallomása által érvényében megingatott végrendeletre alapitott védelme, bírói figyelembe nem vétethetvén; a kir. itélő táblának közosztályt rendelő Ítélete, a néhai idősb Makula János után maradt kettős házak egyikére nézve helybenhagyatik, a másik ház azonban az 1841-ik évben elhalt idősb Makula János özvegye által 1843-ik évig birtokoltatván, s azon évi június 20-án a 2 sz. a. okirat szerint általa földesúri jóváhagyás mellett Miszet Józsefnek eladatván; erre nézve alperesnő a kir. Ítélőtábla ítéletének megváltoztatása mellett, a felperesi keresetalul felmentetik, s a perköltségek kölcsönösen megszűnteit etvén, a felterjesztett periratok stb. (1864 decz. 10-én 14,085 P. sz. a. Elő.: Szalay.) A kir. itélő táblán. 5. Papanek Ignáczuak Baranyai János alperes ellen