Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 42. szám

171 Kúriai íteletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 28. Szuhányi Jánosnak, özv. gr. Erdődy szül.Mayer Erzsébet elleni nyugdij iránti ügyében ítéltetett: Ámbár az A. alatti okmány szerint nyugdíjazás iránti igényétől elmozditott felperesnek szolgálatai megjutalmaztatása iránti kereshetősége fenhagyatott, — miután azonban az ennek alapjául vett B. a. végrendeletben néh. gr. Erdődy József tisztei és szolgáinak ekkénti ellátását ugyanazon örökösei által kivánla teljesíttetni, — kik ama jószágoknak , — melyekhez azok a tett szolgálatok szerint kötvék, — birtokosai leendenek; — és így alperesnő — mint ki a most érintett javaknak csupán ideiglenes haszonélvezője volt, — s ezek a 2. sz. szerint, gr. Erdődy Cajetánnal 1855. máj. 27-én kötött szerződésnél fogva ez utóbbira szállottak, — ilyetén terhek viselésére annál kevésbé köteleztethetnék, — mivel egyrészről ezen birtok átruházási szerződés 7. és 8. pontjai értelmében, — az átvevő minden ilyetén az uradalomhoz kötött terhek kiszolgáltatására magát világosan lekötötte, — más részről ugyanakkor felp. ezen birtok örökös szolgálatába tettlegesen át is ment, — mindezért a perköltségek kölcsönös megszüntetése, — s a kir. itélő táblaitéletének megváltoztatása mellett alperesnő az irányába nem igazolt felperesi kereset alól felmentetik s jelen per törvényszerű intézkedés végett illetőséséhez visszaküldetik. (1865. mártias -21-én 17102. sz. a. Elő.: Nagy). A kir. itélő táblán. 143. Vizler József és Rist Mihálynak mint néh. Götz János árvái gyámapjának — Czundel Gergely ellen az erdődi 129. sz. telek, egy db szőlő s gazdasági eszközök visszaadása iránti perükben ítéltetett: A hagyatéki iratokhoz C. a. csatolt házassági szerződésből kitűnik, miszerint a Braun Magdolna halálával ennek hagyatékába felvett Erdődi község 129. sz. tjkönyvébe vezetett, ház és yt kültelek, továbbá a középhegyi szőlő, a gazdasághoz tartozott 4 ló, szekér szerszámok és egyéb gazdasági eszközök Götz János tulajdonát képezték, ezek tehát a ptk. életbe lépte előtt elhalt Götz János után az 1840.8. t. cz. értelme szerint annak kiskorú gyermekei GotzMária és Jánosra szállván, azok sem a hátrahagyott házastárs Braun Magdolna hagyatékába fel nem vétethettek, sem pedig azok fölött a csak haszonélvezeti joggal bíró özvegy kiskorú gyermekei kárára, valamint a házassági szerződésben, ugy végrendeletileg nem intézkedhetett, a menynyire tehát a hagyatékot tárgyaló biróság a javak természetére, és a magokat képviselni képtelen kiskorú örökösök érdekeire való tekintet nélkül a kereseti fekvőségeket, mint Braun Magdolna hagyatékát peruton kivül, a hasonló esetekben megkívántatott felsőbb gyámhatósági jóváhagyás mellőzésével, a törvényekben járatlan gyámok nyilatkozata alapján alperesnek átadta, törvényes erővel nem birván, s a peruton kivül tett hasonló törvényellenes intézkedések, a rendes per utján orvosolhatók lévén, a minthogy felperesek az 548. számú végzés által már rendes perutra utasíttattak ; és tekintetbe véve azon körülményeket, hogy a kiskorúak osztályrésze kielégitetésére alperes által kiállított 451 frt 19y3 krról szóló kötelező alperesnek visszaadatni rendeltetett, és igy az átadási okiratnak alperest kötelező része tettleg megszüntetvén, mind kötelezőjét, mind az arra fizetett összeget visszaveheti, tekintve továbbá, hogy a kereseti javak határozatian arányban már is Götz Mária és János neveikre kebeleztettek, ezeknél fogva a fentebb számlált összes fekvőségek és ingóságok, mint néh. Götz János után hátrahagyott örökség a felperesek által képviselt kiskorú Götz Mária és Jánosnak megítéltetnek, s alperes azoknak- 15 nap alatti végrehajtás terhe melletti kiadására köteleztetik. A haszonvételek mindazért, mivel alperes a javak bírásába birói határozat folytán jutott, mind pedig azért, mivel az, hogy a kiskorúakat nem táplálta volna, nem is állíttatik, a perköltségek pedig azért, mivel a helytelen hagyatéki eljárásnak és jelen pernek felperesek is okai voltak, meg nem Ítéltetnek, — az e. b. ítélete eként megváltoztatván, a per sat. (1865. apr. 28-án 2443. sz. a. Elő.: Németh). 144. Esser Johannának, Esser Teréz és érdektársai ellen 1055 frt és járulékai iránti perében Ítéltetett: Az, hogy néhai Esser Károly, felperesnő és testvére által a Fischer Anna hagyományának felvételére meghatalmazva volt, ás hogy ezen hagyományt a nevezettek közt leendő felosztás végett valósággal fel is vette, az •/. és •//. a. okmányokkal teljesen begyőzve lévén, s ugyanezt alperesek magok is beismervén, — azt pedig, hogy az emiitett Esser Károly által eként felvett hagyományi összegből, a felperesnőt illető rész általa kifizettetett volna, alperesek mivel sem igazolván, sőt alpereseknek a kérdéses összegnek Esser Károly által lett kifizetése iránt tett egyszerű állításuk is, Nyári Lajos és Hausinger Ignácz tanuknak hittel megerősített vallomásaikkal megczáfoltatván, — miután alperesek azt, hogy ők néh. Esser Károlynak örökösei legyenek, kétségbe nem vonták, — ennélfogva alperesek Örökségük erejéig az 1055 frt kereseti összegnek, ugy ennek 1855. jun 5-től 186 1. jul. 23-ig 5°/„, ,azon innen pedig 6°/0 kamatainak megfizetésében elmarasztaltatnak, — a perköltségek kölcsönösen megszüntetvén, az eljáró megyei törvszéknek ítélete eképen megváltoztatván, a per sat. (1865. máj. 9-én 5286. sz. a. Elő.: Ferenczy). 145. Schwarz Ignácznak — Olasz Dienesné ellen 20 köböl buza vagy annak 117 frt 65 kr. ára iránt Ítéltetett: A jogviszonyosság törvényes elvénél fogva felperes az A. a. kezes levélnek alperestöli elfogadása által ugyanannak irányában kötelezettséget is vállalván — miután főadós Bélyei Imre az általa felperes részére szállítani kötelezett 20 köböl búzát, mint a hogy ez akihallgatott tanuknak esküvel erősitett vallomásával igazoltatik, nemcsak beszállította, hanem a midőn felperes annak kellő tisztasága tekintetében ellenvetést tett, ugyanazt mégis rostáltatta, érdeklett felperes azon búzát vagy általvenni, vagy áivehetetlen voltát hatóság közbejöttével minden kétségen felül emeltetni, mindenesetre pedig alperes kezest a dologról értesíteni tartozott— minthogy azonban mind ezt tenni elmulasztotta, és e szerint ama jogviszonyosság, sőt a kereseti cselekvény keletkezésekor hatályban volt, és annálfogva itt alkalmazni kellető átal. polg. törv. kön}'v. 1364. §-ban is előirt kötelezettségének meg nem felelt, ugyanazért ebbeli saját C. D.E.F. H. J. a. mellékelt okmányaival egyaránt támogatott mulasztásának következményeit viselni szintén maga köteles — a miért is az e b. ítélet megváltoztatik s felp. az alp. kezes ellenébeni keresetétől elmozditatik, a perköltségek mindazonáltal az ítéleteknek egymástóli eltérésénél fogva kölcsönösen megszüntettetvén, az ügyiratok sat. (1865. évi 13798. sz. a. Elő.: Blaskovits). 146. Karabinos Mihálynő szül. Intur Annának — Bajusz János elleni 4|8 telek kibocsájtása iránti ügyében ítéltetett: A kereseti telken maradt özvegynek