Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 42. szám

170 annak kimutatása, hogy komoly, határozott és eltökéllett akaratját a szerződés ezen pontjára, s illetőleg annak szoros teljesítésére nézve tettek által kinyilatkoztatta, és igy a maga részéről hatékonyan közreműködött arra, hogy az érvényesen megkötött szerződés mindenesetre hatályában megmaradjon. De különben az a körülmény, hogy felperes még az 1864. márt. 7-én eszközlé ki a zálogjog előjegyzését, melynek igazolása iránt már folyamodott is, és mely tekintetben a grófné javára eszközlött biztosítás megszilárdításáról ez által eléggé gondoskodott, — az alperes ebbeli kifogásait teljesen megerőtleníti. — Akárhogy magyaráztassék egyébkint a kérdéses szerződésnek idevonatkozó feltétele, az mindig kétségtelenné válik, hogy ezen feltétel oda czéloz, miképen a grófné javára lekötött óvadékra nézve kellő biztosilék szereztessék; ezen biztosifás — szerzés itt az egyedül lényeges fődolog, mig ellenben a mód, vagy az eszközök, melyekkel a czél eléretik, csak alárendelt jelentőségű mellék-dolognak tűnik fol; már pedig a mondottakból kivilágosul, hogy ezen czél az által is eléretett, miképen a grófné javára lekötött óvadék biztosítására nézve — a joghatály világos megőrzése mellett — a zálogjog előjegyzése még 1864. márt. 7-én kieszközöltetett, mikoron még a szerződési feltételek teljesítése a felperesre nézve lehetséges, és idejekorai volt. Az ügy tárgyalása befejeztetvén, a kir. kerületi tábla 1864. nov. 29-én 1547. sz. a. ítéletében a kérdéses Kohn — Erdődy-féle haszonbéri szerződést egész hatályában fentartatni, a fentelősorolt haszonbéri tárgyakat felperesnek 1865. jan. 1-től átadatni, kimondotta s megalapította. Ezen ítélet indokai következők : ,,A kereset, tekintetbe véve, alperesnőnek B a felmondását s azon körülményt, hogy alperesnő ugyancsak a kereseti tárgy iránt más haszonbérlőkkel 9. sz. szerint már is szerződött, s ezen tárgyakat azoknak önnön állítása szerint bíróilag is már általadattaj időelőttinek nem tekintethetvén, s az A. a. maga eredetében a perhez mellékelt okmány, annak béltartalmánál s szavainál, valamint külforraájánál fogva csakugyan másnak mint formaszerinti haszonbéri szerződésnek nem tartathatván, alperesnő annak hatálybani fentartására s teljesítésére kötelezendő volt, mert hazánk törvényei különösen Mátyás király VI. Decr. 17. cz., Ulászló király I. Decr. 38. cz. 1723. 31. cz. szerint a szerződések szoros magyarázatuak, s ugy a mint köttettek, teljesitendők; már pedig alperesnő maga sem tagadja, a B. a felmondásával is beismerte, miszerint felperessel akkép szerződött, hogy annak a tulajdonához tartozó nagy-tapolcsányi kissebb királyi haszonvételeket, jelesül a nagytapolcsányl 41. számú korona czimü vendéglőt, hozzátartozó 1fi kültelekkel, valamint e vendéglővel egybekötött italmérési joggal, továbbá ugyancsak nagy-tapolcsáni 44 számú „a Szarvashoz czimzett fogadót, hozzátartozó J/4 úrbéri telekkel s az ezen vendéglővel egybekapcsolt italmérési joggal 1865. jan. 1-től kezdve 1870. év végéig 9200 frt évi haszonbér mellett haszonbérbe adta-, arról pedig, hogy ezen szerződés, általadása előtt még alperesnő rendes ügyvédjével vélemény adás végett közlendő, felperesnek haszonbérlő társai által aláírandó, s csak igy felperesnek kiadandó lettvolna, a szerződésben magában nyoma nem lévén, de részben nem is lehetvén, minthogy felp. haszonbérlő társai a szerződésben megnevezve nincsenek, e tekintetbeni alperesi kifogások annálkevésbé vétethettek tekintetbe, minthogy imga alperes részéről sem állíttatik, hogy ezen megszorítások felp. irányában C9ak szóval is kikötve lettek volna- Az pedig, hogy felp. a szerződés kötésekor alperesnőt félrevezette, a szerződést megszegte, avagy attól önnön maga elállott, s azáltal alperesnőt a felmondásra s visszalépésre feljogositotta volna, felperes tagadása ellenében bebizonyítva sehogy sincsen, minthogy a szerződésben sem a behelyezendő vendégfogadós bemutatására, sem a betáblázás kieszközlésére, sem a szerződésnek a bélyegilleték megszabása végetti bemutatására határidő kitűzve nincsen, a szerződés pedig csak jövő évi jan. 1-én hatályba lépendvén, felperest ezekre nézve mulasztással vádolni még nem lehet, annál kevésbé, hogy a szerződést s ahhoz tartozó cautionalis levelet csakugyan még f. évi mártius 7-én telekkönyvi bekeblezés végett beterjesztette, s ezeket f évi aug. 9 én elő is jegyeztette ; — tévutrai vezetésről pedig alperesnő nem panaszolkodhatik, a szerződés 11. pontjában csakis Nágl Márknak 59. számú, a nagy-tapolcsányi telekkönyvben 76, sz. alatt bevezetett háza hypothékaul leiévén kötve, s alperesnő, a kinek a telekkönyv betekintése szabadságában állott, ezen bypothekában a szerződés megkötésekor megnyugodott; elvégre felperesnek 5. sz. a. leveléből sem lehetvén következtetni, hogy a szerződéstől önnön maga elállott volna, minthogy ennak csak egyik pontját megváltoztatni kérte, anélkül, hogy kéretének megtagadása esetére a szerződésről lemondana, sőt az abhozi ragaszkodását azzal tettleg tanúsította, hogy az A. a. szerződést alperesi ügyvédnek felszóllitására sem adta ki kezéből, s ezen szándékát későbben C. a. nyilván is kifejezte, alperesnő tehát feljogosítva nem lehetett ezeknek daczára, s daczára a szerződésekről szóló 9. curiai döntvénynek, mely szerint az ugyan egy tárgyról kötött szerződések közt, a későbben kötöttek semmiseknek mondatnak, a szerződéstől önhatalmilag viszszalépni s másokkal szerződni." (1864. nov. 29. 1547. sz. a.). A királyi tábla ugyaezen Ítéletet alperes elmarasztalásával helybenhagyta, 1865. márt. 6. 971. sz. a. ítélete következőleg szólván: „A mindkét perbeli fél által hivatkozott tanuk, a bemellékelt kérdőpontok és ellenkérdések nyomán a per érdemére lényeges befolyással és döntő erővel nem birván, ennélfogva azoknak kihallgatása e helyen is mellőzendőnek találtatván, —. az eljáró bíróságnak ítélete, az abban felhozott indokokból, — az A. a. szerződés 11. pontjából merített alperesi kifogásra vonatkozólag pedig azon okból hagyatik helyben, mert az ezen pontban minden bizonyos határidő kitűzése nélkül kikötött azon kötelezetségnek, hogy a kereseti szerződés Nágel Márk házára bekebleztes9ék, felp. a haszonbér valóságos megkezdése előtt, nemcsak eleget tehetett, de mihelyt a bekeblezésre vonatkozó, s az uradalmi tisztviselőségnél volt okiratokat visszakapta a bekeblezés végett azonnal intézkedvén, az előjegyzést ki is eszközölte, annálfogva a biztosíték elégtelensége miatti kifogás, jelen a szerződés betöltésére irányzott keresetnek ellent nem állhat," sat. A két fórum, mely ezen perben ekkoráig itélt, majdnem egészen a felperes által vitatott álláspontot fogadta el indokaiban, melyek közül kiemelem azt, hogy a kir. it. tábla az óvadéki összeg betáblázására vonatkozó szerződési feltételt ugyancsak a felperes által kifejtett módon magyarázta, és az Ítélet indokaiban nyomatékosan kiemelte, hogy alperesi részről a biztosítás elégtelenségének ellenvetett kifogása ez esetben helyt nem foghat. Alperes a pert a hétszem. táblához fölvitte, és fölülvizsgálati kérelmében csupán arra szorítkozik, hogy mindazt terjedelmesen ismétli, mit a perbeszédekben és felebbezvényében felhozott — Feszült érdeklődéssel várhatjuk tehát a legfőbb bíróság ítéletét, mely ezen perben kiváló fontossággal bir, a mennyiben becses adalékot fog majd szolgáltatni kötelmi jogunk azon részéhez, mely nálunk ekkoráig szabatosan körvonalozva nem lévén, épen ezért sok félreértésre, számos balmagyarázatra és perlekedésre kedvező alkalmul látszik szolgálni.