Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 34. szám

Pest, 1865. kedd május 2. 34. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Áll-e az: hogy azon özvegyi jog irányában sat. — Drugelh — Van der Nath jogeset. (Vége). — Kur. Ítéletek. — Hiv. tudniv. Áll-e az: hogy azon özvegyi jog irányában, melyet végrendelet szabály zott, az örökös öröklési jogát az ősis. pát. 11. §. szerint bejelenteni nem tartozott ? Mihailovics Miklós udvari tanácsos úrtól ') E lapok 25. számában egy jogeset közöltetik, melyben annak közlője azon, a hétszem. tábla ítéletében is kimondott elvet védi: hogy oly özvegy ellenében, kiférje vagyonát nem a törvényes özvegyi jogozimén, hanem vég rendeletileg hagyományozott haszonélvezeti jogon birja, a végrendeleti örökös öröklési jogát az ősis. pát. ll.§-a értelmében bejelenteni nem tartozott. Ezen jogeset — nézetein szerint legalább — nem azért érdekes, mivel az alapjául szolgáló jogi kérdés — előttem — kétes, hanem mivel a két alsó bíróságnak, és a hétszem. táblának ítéletei egymástól eltérők, mi azt tanúsítja, hogy a mint ezt magam tapasztalásából is tudom, a szőnyegen lévő jogkérdés iránt kétféle, egymással ellenkező nézet uralkodik. És épen ez okból felteszem a hétszemélyes táblának azon előttem ismeretlen tisztelt tagjairól, kik szavazatukkal a közlött esetben hozott ítéletbe befolytak, hogy az ítéletben kimondott nagy horderejű elvvel ellenkező nézetemnek e lapok utjáni közlését nem fogják a legfőbb bíróság ítéletei iránti tiszteletlenségnek tekinteni, sót azt készséggel fogadandják, és ha nem is teendik magukévá, de legalább azt némi figyelemre méltatandják. Azon okok, melyeknél fogva Zalamegye 2)törvszéke,és a kir. tábla a felperest elmozdították, közölve nincsenek, ') Szabad legyen hálás köszönetünket kifejezni e czikk mélyen tisztelt Írójának, kiben legjelesb jogtudósaink egyikét tiszteljük, hogy ujabb kitűnő hiv. állásában, melyre nagy tudománya s kitűnő jelleme folytán oly méltán emeltetett, teendői halmaza által sem hagyja magát gátoltatni, mikép nagy szakavatottságu ismereteivel szakirodalmunkat gazdagítsa. Szerk. a) Ezen Ítéletet csak utólagosan szerezhetvén meg, annak indokait egész lényegökben most adjuk mint következik : Felperes keresetétarra alapítja, mertnéh. Mayer B. 1827. évi oct. 28-án Sümegen kelt, 1833. aug. 31-én közhírré tett végrendelete 5. pontjában felperest, minden hátrahagyot t ingó és ingatlan vagyonában átalános örökösének nevezte ki akkép, hogy az ingatlan vagyon haszonélvezete a hátrahagyott özvegyet Kisfaludy Annát özvegységének ideje avagy életfogytáig illetendi; — utóbbi azonban a vagyon haszonélvezetébe lépvén, azt tulajdonjogilag unokaöcscse K. Mórnak szerződésileg eladta. Ezek ellenében alperesek azt hozzák fel, hogy alperesek az 1852. n o v. 29- ő s i s. n y. par. rend. folytán azon ingatlanok tulajdonossává váltak; mert a felhívott ősis-pát. 11, S-ához képest az özvegy' j°gga' terhelt vagyont illető örökségi igény, 1853. május 1-tŐli egy év alatt bejelentendő sat. volt, felp. pedig a kérdéses özvegyi joggal terhelt vagyon iránt igényét annak idejében be nem jelentette. — Ezen ügy megbirálása tehát a mit csak sajnálni lehet. Meglehet tehát, hogy azok vagy könnyen megczáfolhatók voltak, vagy az enyéimnél nyomatékosakbak; de én minden esetre a két alsó bíróságnak Ítéletét tartom a dolog érdemére nézve az ősis. pát. rendeleteivel, ésszellemével megegyezőnek. Félreismerhetlen ugyanis az ősis. pátensnek — egész szövegén vörös fonalként áthúzódó — azon czélzata, hogy a birtoknak bizonytalansága megszüntessék, miértis annak a pátens előtt érvényben volt törvények alapján nyert jogok érvényesítése általi megtámadására záridők tűzettek ki, melyeken belül a jogérvényesítés elmulasztása jogverzteséget vont maga után. Ezen czélzatnak kifolyása volt a 11. §-beli rendelet is. Az ősis. pát. ezen, és hasonló rende'eteiből világos, hogy midőn a törvényhozó akkor, midőn a birtok megtámadását bizonyos időre szorította, és az öröklési jognak az örökségi javakat birtokló özvegy ellenében bejelentését elrendelte, nem az örökös jogának az özvegy irányában, hanem egy harmadik jogainak, a ki az özvegygyei a javak iránti jogügyletre lépni kívánna, az örökösnek megtámadásai elleni biztosítását tartotta szem előtt; tekintet nélkül arra, váljon az örökösnek joga kétségtelen-e vagy sem; mert az örökösnek előbbi törvényeken, vagy végrendeleten alapuló jogát újból megerősíteni nem volt szükség, miután a törvénynek visszaható ereje nincs. Az ősis. pátensnek tárgyát tehát nem a már nyert, vagy érvényre jutott jogok újbóli megállapítása és biztosítása — hanem azoknak az ősiség megszüntetése, és a régi birtokviszonyoknak az egy idejüleg behozott uj törvényekhezi idomítása által szükségessé lett csak azon körülmény megállapításán alapszik, váljon az özvegy általi birtoklás annak özvegyijogaalapján történt-e? tekintőleg, hogy néh. Mayer B.-nek özvegye részére tett intézkedése, aztözvegyijogánál megillető özvegyi tartása iránti rende 1kezésne k a vagy k ö z önséges végrendeleti h a gy o m á n y o z ás n a k tekintendő? A felp. részről felhozatik ugyan, hogy a kérdéses ingatlan javak néh. Mayer B-nek alperesek beismerése szerint is szerzeménybeli javai voltak, melyekről ő a hazai törvények értelmében is szabadon rendelkezhetett, és végrendeletileg rendelkezvén, azokban általános örökössévé felperest nevezte ki, ekképen felp. levén az örökös, a végrendeleti egyéb részesítések, hagyományozáaok, és ennek folytán az özvegyi birtoklás, a végrendeleti hagyomány alapján történt; — de a kérdéses végrendeleti hagyományozás felperes szerint, egyébkint is az özvegyi jog alapjáni követelhetéseknek meg nem felel, mert a törvény szerint az özvegyet özvegyi illetményeiben a hitbér, nőhozomány és jegyajándék tulajdon jogon kivül a férjnek minden ingó s ingatlan ősi javaiból, nemkülönben a férj által saját nevére szerzett ingatlan vagyonból is polgári állásához és a vagyonhoz aránylag illő tartás, lakás és újólagos férjhezmenetele esetében kiházasitás illeti, — a végrendeleti hagyományozás pedig mind ezen járandóságoknak megfelelő intézkedést nem tartalmaz; — végre pedig, hogy a néh. Mayer B. által hátrahagyott vagyon34