Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 33. szám

135 setlevelökben a kereseti zálogot részint közvetlen elzálogosításból, részint engedményezésekből, és cserékből származódnak maguk is állítják, hogy továbbá az emiitett zálogpótléki levelekben a kereseti javaknak hol egy, hol más része említetik — ugyanazon 5 rendbeli okirat egyenkint vétetvén bírói mérlegre, minthogy a C 1-ső alatti még 1760. évben kelt szerződésben kikötött 15 és illetőleg 10 év már 1785. évben, s igy 29 évvel a per kezdete előtt lefolyt, következőleg ezen zálogpótlék — a mennyiben annak jogérvénye későbbi íélülfizetés által fen nem tartatott volna, — a folytatás alapjául — többénem szolgálhat; minthogy a C 3. alatti 177G. évben febr. 4-én kelt okirat értelmében az akkor adott zálogpótlék az előbb alperesek által bírt hazsinoi birtoknak felperesek elődje részére C. 2. alatti szerződés szerint 1775 aug. 10 én bizonyos idő meghatározása nélkül történt elcserélésénél oly formán hozatott kapcsolatba, hogy valamint alperes elődje részére járulandótt csere kiegyenlítéséről lemondott, ugy viszont felperesek elődje ezen csereszerződés minden feltételeit s igy azok közt azt is, miként azon csere mindkét részröli elállással leend feloldható, megerősítette; az pedig, hogy a csere tárgyát tevő hazsinai birtok felpereseknek — mint állítják — zálogos jogához tartozott volna, éppen otí nem említtetik, habár alperes elődjeHazsinát saját jószágának (tueam portionéin) nevezi; következésképen ezen okiratok oly csereszerződéseknek tekintendők, melyek az ösis. pát. 22. s 23. §-ai alá nem esnek, hanem inkább annak 16. s 26. §-ai értelmében többé fel nem bonthatók, ugyanazért az elősorolt C. 12. s 3. alatti 3 rendbeli okirat alapján jelen per folytatása a közbejött ősis. rendelvény ellenére meg nem engedhető. Ellenben a C. 4 alatti 1778. jul. 25-én gr. Van der Nath szül. gr. Zichy Teréz, és gróf Csáky szül. Zichy Mária Anna fiai által kiállított és gróf Barkóczy János által is aláirt felfizető levél, mely szerint az ott nevezett javak 32 évre újra elzálogositattak, minthogy az abban kikötött zálogévek csak 1810. évben multak el, a per pedig már 1814. évben lett indítva és ezen okirat tartalmából a zálogos jogczim is világosan kitűnik, az ősis. rend. 22. s 23. §-ai szerint a kiválthatásra megkívántató minden kellékekkel bírván; továbbá aC. 5 alatti 1803. jan. 10-én egyedül gr. Csáky István által kiállított okirat ellen alperes részéről felhozott abbeli kifogás, hogy az a kir. ítélő táblának 1846. márczius 26-án kelt ítélete szerint felperesek keresetbeli kérelmük folytán, mint törvényileg semmis félre tétetvén, a kiváltási kereset alapjául ! többé nem szolgálhat; tekintve, miszerint felperesek azt az alapperben csak ugy mint egyik atyafi által az osztatlan javakra nézve tett bezavarást, és mivel akkor a zálogévek még le nem folytak, mint a kiváltásnak ellentálló akadályt mellőzni, de egyszersmind az ott foglalt zálogos javakat maguknak már akkor is megitéltetni kérték, más részről pedig alperes az okirat valóságát maga is elismervén, s a zálogkibocsátását éppen csak az ott kikötött évek el nem telése indokából ellenezvén, a mennyire az ily értelemben vitatott félretételre nézve az alispáni bíróság illetősége ellen is tétetett kifogás, és azt a megye törvényszék is leszállította, felperesek felebbezésc folytán fentidézett kir. táblai Ítélet által, csak az eljáró alispáni bíróság illetősége állapíttatott meg, maga a félretételt illető kérdés pedig későbbi tárgyalásra hagyatott, alaptalan lévén; és tekintve továbbá, hogy az ott kikötött zálogévek időközben eltelvén, felperesek a félretételre vonatkozó kérelmüktől önként elállottak : mindezeknél fogva jelen per, az 1778. jul. 25-én kelt C. 4, s az 1803. ang. 20-án kelt C. 5. alatti felfizető levelek alapján folytatható lévén, az pedig, váljon a g/. alatti csere, ugyszinte az -|. alatti külön keresetre vonatkozó 2 •/. s 3 •/. alatti Ítéletek a kiváltást mennyire akadályozhatják ? valamint a kiváltandó birtok mennyiség, miség és fekvőségének vitatása a per érdemére tartozván, ily értelemben az e. b. ítélet a menynyiben a per folytathatása az 1777. és 1803. évi felfizeto levelek alapján megengedtetett , helybenhagyatik; az egyes javak elősorolására nézve azonban módosíttatván, azoknak kijelölése és meghatározása iránti kérdés a per érdemére utasittatik; s miután felperesek e részletességekre nézve keresetüket mindeddig a per rendszabályaihoz nem idomították, annak kijavítására s illetőleg részletezésére jelen ítélet jögerőrei emelkedésétől számítandó 3 havi határidő kitüzetik." (Vége köv.) Illíriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. ítélő táblán. 124. Pingitzer Andrásnak — Pingitzer Mátyás elleni 479 frt 24ö/(6. kr. s járulékait követelő perében ítéltetett: Tekintve azt, hogy alperes az általa perbeszódileg fölszámitott, s a felperesi követelésbe betudatni kívánt törlesztési tételek valóságát puszta állitáson, és részben főeskü ajánlatán kivül, felperes határozott tagadása ellenében semmivel sem igazolta; ugyanazért a felperes által válasziratának végpontjában 937 frt 7yi6 kr. pénzösszegben, a természetben is fizethetőnek elfogadott 18 mérő búzában megállapított követeléséből 269 frt 86 y,6 kr. összegnek, 12 mérő búzának felperes részére leendő megfizetésében alperes feltétlenül elmarasztatik. —Ellenben, miután alperes állítása szerint az anyai hagyatékot terhelő Schmikl János és társai-féle 300 vfrt követelésből i felperesre esett 42. o. é. frtnak, továbbá felperes kiházasitásakor állítólag fizetett 40 vfrt vagyis 16 frtSOkrnak,— és végre 1849-ben egy ágyruhában fizetett 20 vfrt, vagyis 8 frt 40 krnak és 6 véka búzának megtörtént lefizetésére alperes viszonválaszában felperest tagadó főesküvel kínálta meg, ezen tagadó főeskü e helyen is megítélendőnek találtatik, — ugyanazért ha felperes arra, hogy tudtára az anyai hagyatéki tömeg Schmikl János, Nitsch Márton és János levéli lakosoknak 300 vírttal nem tartozott, és hogy tudtára ezen követelést alperes ki nem fizette, — a tagadó főesküt leteendi, — alperes ezen összegből reá esett egy harmadot vagyis 42 irtot o. é. lefizetni tartozik, ugyszinte ha felperes arra: hogy kiházasitáskor neki adott 52 vfrtot, ruházaton, pap- és mesterdíjon fölül, örökségi követelése fejében 40 vfrtot alperes nem fizetett, a tagadó főesküt leteendi, alperes ezen 40 vfrt vagyis 16 frt 80 kr. o. é. öszszeget is megfizetni köteleztetik, — valamint végre, ha felperes arra: hogy követelése fejében 1849-ben alperestől 6 mérő búzát, és 20 vfrtnyi kölcsönösen megállapított ár szerint egy egész ágyi ruhát nem kapott, szinte a tagadó főesküt leteendi, — alperes ezen 6. mérő búzát és 20 vfrtot, vagyis 8 frt 40 krt o. é. hasonlólag megfizetni köteleztetik. Ellenkezőleg ezen három tételekből mind annak megfizetése alól, melyre felperes a főesküt letenni nem fogja — alp. felmentetik. — Ennyiben a megyei törvszéknek ítélete megváltoztatván, egyebekben pedig, valamint a kamatok és költségekre nézve is helybenhagyatván— a per további sat. (1865. febr. 21-én 12338 sz. a. Előadó: Lendvay). 125. Csada Jánosnak — Nagy Péter elleni perében