Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 33. szám

Pest, 1805. péntek április 28. 33. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Lehet-e valakit, :iv;\£y valamely társulatot, sat. — Dfugejh — Van der Nath jogeset. (Vége). — Kur. ítéletek. — Hív, tudniv. Lehet e valakit, avagy valamely társulatot, egy másnak, a képviseletre sem törvényileg nem jogositottnak, sem szabályszerüleg fel nem hatalmazottnak személyében perbe vonni, és jogérvényessen elmarasztalni? Herczeg É. hitbizományhoz tartozó K. L. uradalmakat több bécsi, pesti és brüni nagy kereskedők és gyárosok számszerint tizen egyetemleges kötelezetség mellett kibélelvén, ezeknek élén F. A. bécsi nagykereskedő áll. — Ez van közvetve érintkezésben a lobérnökség részéről a hitbizományi igazgatósággal, ez vezeti a fÓbérnükség minden ügyeit, s habár az uradalmakban több tisztek és uradalmi szolgák is vannak, a kiknek élén ismét egy localis igazgató áll, mégis mindennemű, üzleti kötelezettségek | avagy más kezelési utasítások csak a nevezett F. A. által érvényesek; és csakugyan eddigelé több jogügyekben a főbérnökséget a biróságok előtt ez képviselte és képviseli. Ily körülmények között E. F. uradalmi papírgyári volt bérlő, a ki mind eme viszonyokat saját tapasztalásából tudta, mert gyári bérlete megszűnte miatt kénytelen volt F. A.-hoz közvetlenül Bécsbe fordulni, hogy az jogérvényessen megtörténhessék, eme saját tudomása ellenére B. J. F. helyi igazgatót az 1863. jan. 31-én 235. sz. a. a Szombathelyen székelő megyei törvényszék előtt, a főbérnökség helyett és részéről, bizonyos, a papírgyár helyiségeiben bentlévő és állítólag 1313 frt becsértékü ingóságainak kiszolgáltatása, avagy esetleg a becsárnak megtérítése miatt beperelte, keresete indokául azon ténykörülményre hivatkozván, hogy ő azon ingóságokat mint tulajdonait elhordatni kívánta, de ez a íőbérnökség által megakadályoztatott. A megidézett B. J. F. a tárgyalási határnapon megjelent, es idéztetése ellen kifogást tevén, határozottan kijelenté, hogy ő legkevésbé sincs feljogosítva a főbérnökségnek jogi képviseletére, azért a kereset érdemébe és az ügy érdemleges védelmezésébe jogszerűen nem is bocsátkozhatik, és megnevezé F. A. bécsi nagykereskedőt, mint a főbérnökség személyesitőjét, és magát, ezen a K. L. uradalmi főbérnökség helyett saját személye ellen helytelenül inditott kereset alól, felmentetni kérte. Ezen kifogás folytán felp. maga is bizonytalanságba jővén, a tárgyalást elhalasztatni kérte, mi meg is történt. Az ujabbi tárgyaláskor felp. inditott keresete mellett továbbra is megmaradván, becsatolt egy hivatalos bizonyítványt arról, hogy B. J. F. főbérnöki igazgató, és P. K. főbérnöki erdőmester az uradalmi úrbéri eljárásoknál jelen lenni szoktak, ezzel azt szándokolván bizonyítani, hogy B. J. F. a főbérnökséget más jogi ügyekben is biróságok előtt tényleg már képviselte, tehát így a jelen perben is jogszerűen lőn a főbérnökség helyett megidézve, nagyobb nyomatékul felhozván még azt is, hogy alperes e perben az uradalmi ügyész által képviselteti magát. Erre alperes a főbérnöki szerződés XIII. czikkét bemutatta, mely szerint a főbérnökség ninos is jogosítva az j uradalmi úrbéri ügyekben befolyást igényelni, következve ' itt jogi képviseletéről szó sem lehet, s ha még is a főbérnöki tisztviselők egyike vagy másika, a bíróság hozzájárulása nélkül, a tulajdonos hg. E. részéről meghivatik, és mint a felperesi csatolmány tárta1 mázza, ott megjelenik, C9ak mint szakértők localis felvilágosításul szolgálnak, ebből egyáltalán nem ki,vetkeztethető azonban az, hogy ezek most már a főbérnökség jogképviseletére is feljogositvák. Az uradalmi ügyvéd pedig még nem szűnt meg evvel magán ügyvédséget is gyakorolhatni, és ha bármely magán egyén által a képviseletre megkerestetik, ésaztelválalja, ebből koránt sem lehet azon magán egyént, és magánügyét az uradalmi érdekekkel és viszonyokkal öszveköttetésbe hozni. Az első b i róság 1381. sz. a. Ítéletével az alperesi kifogást azon főindokból elvété, mert az 1840. 18. t. cz. a társulatokat bizonyos helyhez kötött ügyleteikre saját ügynökeik által is megperelhetni megengedi, és alperest B. J. F.-t, mint a K. L. uradalmi főbérnökség igazgatóját és képviselőjét a felperesi keresetben elmarasztalta. Alperes B. J. F. semmiségi panaszt adott be, kiemelvén azt, hogy a főbérnökség jogszerűen megidézve nem lévén, kellőkép nem képviseltethetik, ő pedig annak képviseletére feljogosítva nincs; továbbá, hogy az ítélet a törvény hibás értelmezésére lón alapítva, mert az 1840. 18. t. cz. szabályai oly intézkedést nem tartalmaznak, minő az indokolásban foglaltatik, sőt ellenkezőleg a 17, 18, és 53. §§-ok értelme világosan oda irányul, hogy társulatok részéről vagy minden tag egyetemlegesen, avagy csak a társulati megbízott, például bejegyzett társulatoknál a czimvezctő, különben pedig a meghatalmazott pereltethetik be, — hogy az 1840.15. t. cz. 227. §-ból világosan érthető az: mikép a bíróság előtti képviseletre okvetlenül rendszeres meghatalmazás szükségeltetik, — hogy végre hazai törvénykezésünk alapjában gyökeredzik az, mikép senki másért feljogositatlanul nem felelhet, hogy a jogos képviselet egyáltalán felhatalmazást igényel, és a törvényen kivüli képviseletre terjedő felhatalmazás, például a gazdaság vagy ügylet vezetésére, nem jogosít egyúttal fel a törvény előtti képviseletre is sat. A kir. itélő tábla 13823. sz. alatti Ítéletével a semmiségi panaszt elvetette, és az első bírósági ítéletet, annak indokaiból azon hozzáadással helybenhagyta, hogy alperes B. J. F. a becsatolt A. szerződést is, mint a főbérnökség jogosított képviselője kötötte. Alperes B. J. F. most a harmad bírósághoz fel folyamodott, és semmiségi panaszt adott be, a másod bírósági pótindokolás ellen hivatkozva az A. szerződés világos tartalmára, mely sznrint ezen szerződést nem ő B. J. F., hanem a főbérnökség kötötte, hogy azt a főbérnökség mint egyik szerződő fél részéről Bécsben maga F. A. irta alá, | következve, hogy eme pótindokolás a periratok világos ' tartalmával ellenkezik. 33