Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 23. szám

.m#;fIot i;i áHíaiaH .fliflxa. keresetet támasztani nem lehet; és végre a honi gyakorlatra is. Kéri tulajdonának sértetlenül hagyását. A fenyitő bírósági illetékességre vonatkozó kifogást illetőleg figyelembe veendő, hogy közönségesen és Magyarországban is elfogadott intézkedés az, miszerint a büntethető cselekvényekkel kapcsolatban levő magánjogi, kártérítési követelésekről is az eljáró törvényszék itél, a mennyiben azon követelések a bűnvádi vizsgálat által igazolhatók; mely esetekben a magánjogi követelések elintézését a hosszas polgári kereset útra utasítani, az illető magán követelők terhével kapcsolt, és a bírósági teendőket szaporító felesleges eljárás volna. Csak akkor utasítandó a fenyítő bíróság részéről a kártérítési követelés a magán, polgári p e r u t r a, ha az ily követelés valódisága és nagysága a bűnvádi vizsgálat által tisztára nem hozathatnék; vagy ha a magán követelő magának fentartja kártérítési követelését a magán polgári kereset uton szorgalmazni. Minthogy pedig a jelen bűnvádi esetben a kártérítési követelések mind azoknak valódiságára, mind pedig nagyságára nézve a bűnvádi vizsgálat alatt az esetek egyszerűségénél, saz illetők beismerő vallomásainál fogva is tisztára hozattak, és károsodottak a bűnvádi vizsgálat folyama alatt, sem az eljáró fenyítő bíróságnak illetékessége ellen kifogást nem tettek, sem pedig kárköveteléseikre nézve a magán polgári kereset utat maguknak fel nem tartották; helyesen történt, hogy a fenyítő törvényszék a magán kártérítési követelések felett is, a polgári kereset uton szükségelt tárgyalások s egyéb alakszerűségek mellőzésével, egyszersmind határozott. Az ügy érdemére nézve tett kifogásokat illetőleg figyelembe veendő, hogy a jelen, valamint minden hasonló esetekben, midőn a lopás, rablás, sikkasztás, vagy más büntethető cselek vény által, a tulajdonostól elidegenített jószág egy harmadiknak birtokában találtatik, a tulajdonjognak biztonsága, a közforgalomnak lehetséges előmozdításával jön összeütközésbe, a menyiben a t u1 aj donjognak biztonsága azt kívánja, hogy a tulajdonos a beleegyezése nélkül tőle elidegenített jószágot, az ehhezi tulajdonjogánál fogva akárkitől és minden megszorítás nélkül visszakövetelhesse, és pedig ingyen, ne hogy ha jószágának visszaszerezhetése végett a jelenlegi birtokosnak kártalanítás fejében valamit adni köteleztetnék, a tulajdonos saját jószágát mintegy megvenni kény tel enitessék. A közforgalomnak előmozdítása pedig azt kívánja, hogy a közforgalom utján szerzett vagyon annak háboritlan tulajdonává váljék, ki azt megszerezte. Minthogy azonban a tulajdonjognak sértetlen fentartása minden társadalom fenmaradhatásának mellőzhetlen feltétele, és a közforgalom, mint a tulajdon szerezhetésének egy módja, csak ugy helyeselhető, ha az, a már szerzett jogoknak sértethetlenségével összeegyeztethető; más részt pedig a közforgalom általi szerzésnél megtartandó óvatosságot nem lehet oly mértékben kívánni, hogy az által a közforgalom, mint a szükséges tárgyak megszerzésének nélkülözhetlen módja nagyon korlátoztassék, vagy végkép lehetlenitessék ; ennél fogva oly intézkedések szükségesek, melyek a közforgalom utjáni szerezhetést, a tulajdonjognak lehetséges legnagyobb mértékbeni sértetlensége mellett, lehetségessé tegyék. Ilyek péld ául: a nyilvános árverések* 92 .IS goituun bbíiá .SIM , tart a hites alkuszok közbejöttével eszközlendő adásvevések, kölcsönzések, a bizonyos áruknak ké-zitésére s eladására jogosított iparosok sat. Ily intézkedések annál inkább szükségesek, minthogy azok nélkül az embereknek kapzsisága, birtokvágya és ravaszsága mellett a tulajdonjog nagy bizonytalanságnak és veszélynek volna kitéve. (Vége k«v.) Jogeset. Árverés megsemmisítése. Végrendelet nélkül elhalt makói lakos Kis Antal hagyatéka felett a hátramaradt örökösök meg nem egyezhetvén, az örökhagyó özvegye a makói cs. kir. szolgabiróságnak 1860. nov. 22-kén kelt végzése által perutra utasíttatott, egyszersmind ezen végzés által a hagyatékhoz tartozó 2954. sz. a. ház az örökösök kérelme folytán önkéntes árverésen eladatni rendeltetett. Az árverésre kitűzött napon 1860. decz. 21-én az árverés valósággal meg is tartatván, a 168 frtra becsült ház Rácz István mint legtöbbet igérő által a becsáron felül 205 frton megvétetett. A vevő Rácz István folyamodására a makói volt cs. kir. szolgabiróság 1860. decz. 28. 4768. sz. a. végzésével megengedte, mikép az általa megvett háznak saját nevére való bekebeleztetését eszközöltethesse; mely végzés következtében a gyulai telekkönyvi hatóság 1861. jan. 19. 43. sz. a. kelt határozatával Rácz István vevőt a kérdéses házra nézve tulajdonosul bekebelezte. A kérdéses ház az időközben helyreállított alkotmányos viszonyok beálltával az örökösök kérelme folytán a makói járás főszolgabirája által ujolag árverésre kitétetetvén, az 1861. jan. 18-án tartott árverésen Nagy János mint legtöbbet igérő által 402 frton megvétetett. Minek folytán ez utóbbi vevő kérelmére a makói járás főszolgabírójának 1861. jun. 7-én 449. sz. végzése által az 1860. decz. 21-én eszközlött árverés, ugy az ennek alapján történt átíratás érvénytelennek nyilváníttatván, s megsemmisíttetvén, a kérdéses ház az utóbbi vevő Nagy János nevére telekkönyvileg átíratni rendeltetett, s a végzésnek foganatosítása végett a megye telekkönyvi hivatala értesíttetett. Azonban a gyulai telekkönyvi tanács 1861. oct. 5. 170. sz. a. kelt határozata szerint az átíratást nem eszközöltette, azon oknál fogva, mert a makói 2891. sz. telekjegyzőkönyvbe nem Kis Antal vagy annak örökössei, hanem Rácz István volt tulajdonosul bejegyezve, s mert a 449. sz. főbirói bekeblezési engedély bekeblezés alapjául csak akkor szolgálhatna, ha Rácz István nyilvánkönyvileg nyert tulajdoni jógától bírói Ítélet által elüttetett volna. A telekkönyvi tanács ezen végzését Nagy János a következő okokból kérte megváltoztatni; mert a kérdéses ház másod izben 1861. jan. 18 án árvereztetvén, ekkor Rácz István még a nyilvánkönyv szerint sem volt azon háznak tulajdonossá, ilyenül csak később, azaz jan. 28-án jegyeztetvén be, e bejegyzés törvénytelen és semmis adatokon alapszik, miről csak azért nem értesülhetett a telekkönyvi tanács, mivel a már akkor alkotmányos Csanádmegye főszolgabirája nem tehette magát érintkezésbe a nem alkotmányos gyulai telekkönyvi tanácscsal. Hogy a bejegyzés törvénytelen, kitűnik abból, hogy az árverést foganatosította egyénnek eljárása kiküldetéssel igazolva nincs ; — hogy az .árverés önkéntes levén, a 168. for. mely a leltár után vétetett föl, kikiáltási árul nem szolgálhatott volna, hanem a p.ü. k.elj. 277. §-a szerint az az