Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 22. szám

89 követelés megadásában, s költségek megtérítésében elmarasztalni, vagy ha ez már ezúttal nem eszközölhető, ez ügyet a követelt kárpótlás mennyiségének bővebb megvitatása s elbirálása végett az eljáró első bírósághoz viszszaküldeni méltóztassék. Jogeset: Végrendelet érvénytelenítése. (Vége). A tárgyalás további folyama alatt, a viszonválaszban alperes ismétli, hogy telekkönyvi jogát csak a telekkönyvi törvényszék előtti keresettel lehet megtámadni. Áll, hogy az ősiségi pátens értelmében többé végrendelet érvénytelenítési per nem folytatható, de örökséget sem lehet ez uton többé keresni, mert az a magyar törvények szerint választott bíróság elébe tartozik. Felperes tanukkal akarja bizonyítani, hogy a telket Kovács András szerzetté, de ne feledjük, hogy Kovács András 1856-ban halt meg, mikor már a hagyatéki törvény életbe lépett, tehát hol van a hagyatéki tárgyalás? a javaknak összeírássá? s a birói intézkedés? ezek nem léte azt mutatja,hogy Kovács Andrásnak semmi vagyona nem volt, s a 3. sz. a. is bizonyítja, hogy Tóth Eszter a házat már első férje halála után szerezte sat. A tanuk kihallgatása után az eljáró bíróság által 1863. mart. 11.789.sz. a ítéltetett: ,.A perbeli keresetlevélhez C. betű alatt mellékelt, s 1861. april 11-kón kelt végrendelet érvénytelennek nyilvánitatván, a B. a. öszszeirásban foglalt, s annak tárgyát képező ingó s ingatlan javak, a 14. sz. a. szőilő kivételével, felperes gyámsága alatt lévő kiskorú Kovács Erzsébet árva részére akként Ítéltetnek meg, miszerint a végrendelet főtárgyát képző beregszászi 263. sz. a. telken Debreczeni Sándor által tett építkezési javításoknak a végrehajtáskor kiszámítandó fele részbeni becsára alp. Debreczeni Sándornak felp. által megtérítendő lesz; ellenben alperesnek a 4. sz. a. nyilatkozat nyomán követelt 110 frt hagyománya, és a C. a. végrendeletben felemiitett 115 o. é. frtok meg nem Ítéltethettek, a perbeli költségek kölcsönösen megszüntettek, végre az alp. 2.sz.a. telekkönyvi eredetileg, érvénytelen bejegyzés elleni reclamatio felperes árva érdekében hivatalból megtétetni elrendeltetvén, ezen lényeges kérdésnek a telekkönyvi törvények szerinti eldöntése végett a telekkönyvi hatóság megkerestetni határoztatott." Ezen ítélet ellen alp. által beadott fölebbezésben előadatik, hogy az ősiségi nyílt par. értelmében végrendelet érvénytelenítési pert indítani nem lehet, de ha lehetne is, annak nem e törvényszék, hanem a kir. ítélő tábla lenne bírája, s igy az ítélet illetéktelen bíróság által hozatván, az id. törv. szab. 104. §-a értelmében semmis. Többire a perbeszédekben előadottak ismétlése mellett kéri az Ítéletet raegsemmisitetni, vagy pedig oda módosittatni, hogy a végrendelet csak kötelmi részre nézve legyen semmis, s hogy ő tartoznék annak becsárát a beruházások levonásával lefizetni. A kir. it. táblán Ítéltetett: „A kihallgatott tanuknak hit alatti egybehangzó vallomásaikból kitűnvén, hogy a beregszászi 263. sz. házat néhai Kovács András nejével Tóth Eszterrel közösen szerzetté, s hogy a 3. sz. a. szerződés Tóth Eszter, mint már akkor Kovács András özvegyének egyedüli nevére csak azért íratott, minthogy a most nevezett férj a ház megszerzése és az arról szóló kérdéses adás-vevési szerződés íratása közötti időben elhalt, miután tehát Tóth Eszter, midőn a C. a. végrendeletében minden egyéb javaival együtt a kérdéses házat is második férjének alperes Debreczenyi Sándornak hagyta, ezen háznak fele részére őt nem illető idegen tulajdonról rendelkezett, de azonkívül az első házasságból volt egyetlen gyermekét felp. által képviselt Kovács Erzsébetet is az őt illető köteles részből kizárta, az említett végrendelet a B. a. leltárban foglalt ingó és ingatlan javaknak a néhai Kovács András hagyatékát képező fele részére, ugy szintén a másik feléből mint a végrendelkező Tóth Eszter vagyonából annak egyetlen leányát Kovács Erzsébetet illető köteles részre is, ugy az összes vagyon 3/4-ed részére nézve semmisnek nyilvánittatik, és ezen ''/^-ed rész felperesnek oda Ítéltetvén, a közte és alperes között ezen irányban eszközlendő osztály elrendeltetik, fennhagyatván alperesnek, hogy a kérdéses házba állítólag tett bruházasok iránti követeléseit ezen osztályos eljárás alkalmával, egyéb a hagyatéki ingóságok egyes darabjaira lévő igényeit pedig külön uton érvényesíthesse, és ezekben az eljáró városi törvényszék Ítélete megváltoztatván, az alp. által a neje hagyatékából magának megitéltétni kért 110 frtra nézve pedig, miután az elholt nőnek a végintézetében foglalt e részbeni elismerése, mint egyedüli bizonyíték, azon összegnek alp. által a házhoz lett hozása és beruházásaira nézve teljes bizonylatnak nem tekintethetik, alperesnek e részbeni elutasítását, ugy a perköltségeket illetőleg helybenhagyatik, s az iratok sat." (1863. oct. 30. 9029. P. sz. a.). Alp. az ítélet ellen semmiségipan^szszal egybekötött fölebbezést nyújtott be és abban hivatkozva az eljáró bíróság illetéktelenségére, különösen kiemeli, hogy noha az ő beruházásai a kihallgatott tanuk által már kimutatva levén, ő ebbeli követelésével még is külön útra utasíttatott sat. A kir. Hétszemélyes táblán ítéltetett: „A királyi itélő táblának Ítélete az abban felhozott okoknál fogva helyben hagyatván, az iratok további intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek." (1865. jan. 13-án 10686. P. sz. a. Előadó: Makovicz). Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 15. Kovács Lászlónak, Malvieux C. J. ellen 4000 frank és járulékai iránt indított perében ítéltetett: Felperes a részére kibocsájtott A. a. váltót alperestől átvévén, kétség sem lévén, hogy felp. és alp. között nem pénzváltási, hanem váltói üzlet köttetett, de kétséget nem szenved az sem, hogy felperes ezen váltót, mint intézvényes birtokába vévén, köteles volt mind azt tenni, a mire a törvény az intézvényest, vagy más váltó birtokost kötelezi; miután tehát az 1844. évi XV. törvényczikk 67. és illetőleg 107. §-ai értelmében a váltóbirtokosa az iránt,hogy a lejárat napján fizetés végett bemutattassék, intézkedni, az eme mulasztásából eredő hátrányok terhe alatt köteleztetik, a jelen esetben pedig felperes maga sem tudja, hogy ezen A. a. váltót az intézvényezett Trumper és Maertens brüsseli bankároknál a lejárat napján be nem mutatta, alperes ennek ellenében azt, hogy ő a váltó kibocsátása után az annak fedezésére szolgáló értéket a fennevezett intézvényezett bankároknak azonnal beküldvén,nekie azok ellen a váltó lejártakor kétségtelen követelése volt, s hogy azok ugyanakkor ezen követelés kielégítésére még elegendő értékkel birtak, kimutatta; ehezképest felperes-