Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 10. szám

Pest, 1864. kedd február 2. 10. szám, Hatodik évfolyam TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Beszterczebánya város s a k. bánya kincstár között lefolyt peres ügy. (Folyt.) — Kúriai ítéletek : magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Beszterczebánya várossá k. bánya kincstár között lefolyt peres ügy. (Folytatás.) A val. bir. Ítélet további indokolása : 3. Az u j onczáll i t ás , minélfogva (p. o. 1812. 1831-b. 1842-b.) az ujonczok, területe összes telepjeitől a város illetőségébe számitattak, s általa kiállitattak. E végből 4. A népösszeirást is 1804-től folyvást gyakorlottá. Ezekre nézve alp. egy 1799-i udv. rendeletre hivatkozik, mely szerint a telepekeni ujonczok Zólyom megyéhez is a bányakincstár által állitattak, mi azután is, mint az összeírás is annak befolyásával történt. Azonban az 1799 i besorozási lajstromok nem tanúsítják, hogy a bányakincstár s helységei részéről állitottaknak mondott ujonczok közt a bányatelepekre esett ujonczok is foglaltattak légyen, azt sem, hogy azok Zólyom megyéhez rendeltettek állitatni, sőt azt sem, hogy ezen ujonczok országosan, s nem önkénytes ajánlat folytán állitattak-e ki: maga az id. udv. rendelet csak az ujonczozás végén érkezvén, csak a jövőre szólhatott. A kincstár, a bá nyabiróság befolyása alattvalói irányában s a város mellett, a bányanép személyére nézve, ennek bányahatósági alárendeltségébőlkövetkezett, de ez csak személyes —i földesúrinak nem tekinthető — a városé pedig területi törvényhatóság gyakorlatát bizonyítja, 5. Az an y a k ö n y v e k 1827 : 23 tcz. rendelte hitelesítését a telepekbeni 5 plébániában is teljesité, a Helytart. (14. A. 1829-ből) intézményeként a régebbi gyakorlat alapján, mi (Zólyommegye 13 Z. a. határozataként 1829-b) szinte a telepekbeni hatóságra mutat. 6. Gyakorlatában volt a házi s hadi adó beszedésnek minden t e 1 e p e k e n. Onnan, hogy a bányamunkások nemesi felkeléseknél megyék által taksáitattak, nem következtethető, hogy azok a megyei s nem városi hatóság alá tartoztak. Mert azok (heverek, favágók szénégetők) adómentesek levén, (1546. 13. 1553 29. 1567. 12. 1569. 9. 1574. 3; 1578 2.) csak a nemesi felkeléskor taksáitattak, mit már a megyék végeztek (1595. 9; 1596. 10; 1625 8. 1662. 12; 1741. 63.) valamint azon korban, a megyébe kebelezett jószágaikat és az 1542 egyetlen esetet kivéve, magok a kir. s bányavárosok is a dikalis adóban részt nem vettek (1536. 34. 1542. 30; 1547. 24; 1595. 38; 1601.4; 1602. 1 ) hanem mint kir. peculium csak bizonyos taksát fizettek, mi 17-ik századig (1723. 65) divatozott; és a felkeléskor a megyékkel együtt azok felügyelete alatt, a nemesi felkelő sereg soraiban vettek részt. (1588. 45 ; 1622. 21; 1662 5; 1741. 63.) Nem alapos azon alp. ellenvetés sem, hogy a kereseti bányatelepektől a pauschalis adó nem csak a városnak, hanem megyének is fizettetett; hogy azok egyedül a megyei pausch. adó iránti szerződésben foglaltattak; s a várossal kötöttben csak a városban létező u n. polgári portalis területül kijelölt ingatlanok foglaltattak. Mert az alperesi 22 K. 22 L. 12 R. 311—319 17 Z. 26. J. 12 J. 578 17 V. alatti okiratok összevetéséből kitűnik: hogy a peres telepek a 12 S. szerződés kötésekor, sem a város sem Zólyommegye által, hanem 1751-b, magaa bányakincstár által (313 szerint) írattak össze ; hogy a 12 S pauschalis szerződés nem a kamarai tisztség, hanem a bányakincstár által a felperes város követelésére, és Zólyommegye hason követelésének elutasitásával,és egyenesen a felp város határában levő kereseti telepeklakóinakadóköteles összes vagyonáranézve köttetett.Zólyom megye azon telepeket a József-féle 1758. 32 S. < s 320 sz. összeirás előtt adó alá soha össze nem irta; nem különösen 1752-b. a paus. szerződés kötésekor. Továbbá mivel az, hogy az 1715-i portalÍ9 összeírásból mind a megye , mind a város részéről a telepek kihagyattak, eléggé indokoltatik a telepeknek akkori átalános adómentessége által; s mivel a nádori portáknak 1765 évben 581 sz. szerinti kiigazitása nem uj összeirás, hanem csak a körülmények átalános felfogása szerint eszközöltetett, ennél felp. város adóképességének az 1752 évi 12 S. a. pausch. szerződés által évi 150 frtal történt öregbedése könnyen s minden jogkövetkezmény nélkül figyelmen kívül maradhatott; ezek felp. adóztatási gyakorlata ellen nem bizonyíthatnak. Végre, hogy a 12 S. a. pausch. szerződés csak benn a városban lakó bányásznép adóköteles ingatlanjára nézve köttetett; hogy Zólyommegye ezt akarta (318 sz.) a városban K»BO:>»; , k.gr . ^J. . „ !•! • V1T a- **•> «7<™« muuauwiln ellene, s a megye (26 J. a.) ilyentől tiltatott el, hogy a bányakamara ily értelemben ragaszkodott (32 H. 26 K. 26 L. M. a.) a 12 S szerződés változhatlanságához s ezt ily kép hagyták helyben a 7 M. s A. a. legfel, rendeletek ; mindezeket a 12 S 3 a fenti okiratok tartalma,az 582 sz. nyugta, mely a bányavárosok villuláit megemlítő 1553. 29 czikkre hivatkozik, a 18 F. a. telepösszeirás, a 31 D. a. adókivetés, és azon tekintet, hogy a városban létező realitások rendes adó alá tartozván, külön pauschalis adó alá nem is tartozhattak ; eléggé megczáfolják. 7. A bányakincstár a város határában általa használt polg. javadalmaktól, u m. fürészmalmok, erdők, mészárszékek , malmok s telepek lakói, telkei, marhái stb. után azor. subsidiumokat (1796-b. 1805-b. 1808 b. 1811-b.) mindig a város kivetéseként s felp. pénztárába fizette; igy a kirótt honoráriumot, követi költségeket stb is; s azok, melyektől a megyéhez fizettetett p. o. 1834-b. nyilván a kamara birtokában levő úrbéri faluk voltak. Ezek kivételével kizárólag felp. város volt egész határában, a bányatelepeken s erdőkben is, a kir. kis. haszonvételek gyakorlatában; a kincstárt csak bányászi ellátás illetvén. Azért is 1820-b. a kir. biztosság az összes kamarai italméréseket a város határában, a peres telepeken is, egyedül bányászi ellátásra szorította; megerŐsitve legf. resolutio által is, kivéve az óhegyi kocsma s vendéglő kérdését, mely jelen per eldöntése alá hagyatott. Az pedig, hogy a város e gyakorlata földesúri s nem bányászi, kétségbe sem vonható. — Épen ily terjedelemben gyakorlá aszállományi jogot is, mit egy 1805 i esetben maga a bányagrófság is (18 O alatt) elismert, mi törvényességének igazolásául szolgál; melynek bizonyíték erejét az 588 a. okmány le nem ronthatja, már mint olyan is, mely semmivel sem bizonyitatott. *) *) Ez Schmidt munkájából kivett, de eredetije nélkül közlött M. Terézia féle rendelet, mely szerint a bányavagyonban 4-ed izig az oldalrokonok a tiskust megelőzik.