Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 99. szám

402 ban;mert végre a vtk. I. r. 37 § nyiltan megszabja, hogy a ki csak meghatalmazásbeli forgatónak akar tekintetni, küvetkezőleg, ha csak meghatalmazásból akarja tovább forgatni a váltót, ezen meghatalmazási minőséget világosan kitegye.'' Felebbezés folytán a kir. v á 11 ó f e 11 ü r v é n y s z é k küvetkezőleg határozott: „A fel folyamodás folytán az eljáró e. b. váltótörvényszéknek fentebbi keletű és számú ügydöntő végzése, folyamodó harmadrendű alperest illetőleg, tekintve hogy felperes Gross A. mint a kereseti váltónak üres forgatmány melletti birtokosa, nem a váltó tulajdonosának, hanem a vtk. I. r. 34 §. szerint csak meghatalmazottnak lenne tekinthető, ezen minőségben pedig neki az üres forgatmány alapjáni meghatalmazójától, a 3-ad r. alperestől, a váltó kifizetését követelni jogában nem állana, megváltoztatik, és 3-ad r. alperes Bachruch L. a kereset terhe alól felmentetik stb. Ezen végzést ismét felperes semmiségi panasz kapcsán felebbezvén: A k ir. hétszemélyes tábla v á 11 ó o sz t ál y a által végeztetett: „Á semmiségi panasz törvényes semmiségi ok hiányában elmellőztetik ugyan, ellenben a folyamodásnak hely adatván, a kir. váltó feltszék fentérintett keletű és számú végzése megváltoztatik, és a vtk. I. *. 37 §-a nyomán az első bíróság fentemiitett keletű és számú végzése helybenhagyatik." stb. (1864 decz. 2. 465 sz. a.) Czáfolat az Auker féle hagyatékiig?*! jogesetre. *) Auber János mohácsi lakos ós kereskedő 1856 deczember 24-én történt halála előtt 1856 oct. 28-án szóbeli végrendeletet tett, mely végrendelkezés a tanuk által Írásba foglalva, az akkori cs. k. szolgabi rói hivatalba őrzés végett letétetett, és ott 2385 185« sz- a ^ 's vétetett. Valótlan állitás tehát az, hogy Aubcr J. végrendelet visszahagyása nélkül meghalt, és a szóbeli végrendelet c«ak 1863 évben váratlanul került volna napfényre. 1) Hogv a szóbeli végrendelet tanúi bármelyike a végrendelet tétele idejekor a végrendelkezővel vagy annik tagjaival rokonságban lett volna, vagy hogy ezen végintézkedésben érdekelve volna, szinte merő ráfogás. Auber János halála után, az akkori cs. k. szolgabírói hivatal mint hagyatéki és illetékes bíróság, az elhunytnak hagyatékát felvette, leltároztatta, *} és h becsüsök által felbecsültette, mint ezt a pernél levő hagyatéki leltár tanusitja. — De az egész Auber Jánosfóle vagyon közszerzemény, s igy nejével a vi-szamaradt özvegygyei közös tulajdon lévén , a hagyatékot csak e vagyonnak fele képezhette; — továbbá A. J. végrendeletében akként intézkedvén, hogy a visszamaradt özvegy az összes vagyonnak, korlátlan használatában , és élvezetében maradjon, s a kereskedés .,A u b e r J á n o s': czim alatt, tovább is folytattassék ;— természetes hogy az apai hagyaték a végrendelet erejénél fogva a visszamaradt özvegy birtokában maradt, s az az örökösök közt fel nem osztatott; de ezek azt az özvegy életében nem is szorgalmaz*) Melyet Balogh S. ügyvéd úr lapunk f. évi 80 számában közlött. Az innen keletkezett vit.it más fontosb tárgyak iránti teHntetböl hamarabb befejezni kelletvén, az itt közlött ezálblatra egyúttal Balogh S. úr ellenészrevételeit is adjuk a jegyzetekben. S z e r k. ') A hagyatéki iratok közt semmi nyoma, hogyacs. kir. bíróság, feltéve, hogy a végrendeleti tanukat csakugyan kihallgatta, erről az érdeklelteket a peren kiv. elj. 64. §-ahoz képest értesitetle volna ; ha pedig ezt nem tette, méltán állithatni, hogy a szóbeli végrendelet csak az 1863 évi tárgyaláskor került napfényre. B. z) De azt maga a czáfoló sem á'.litja, hogy ahhoz az illető örökÖ3 is meghivatott vo! na. T. ták, ') Megemlítendő azon igen fontos körülmény is , mikép néhai A. .J. 1855 máj. 20. fiával Vilmossal egy társ szerződést kötött, mely szerint utóbbinak a kereskedés külön ágaiból, külön meghatározott osztályrész járt. E szerint a vagyon együtt maradt; mig 1862 nov. 6-án a közös anya is meghalt; ki 1862jul. 19-ről szóló Írásos végrendeletet hagyott vissza, mely szerint az apai szóbeli végrendelettel cgybehangzólag, csekély a hagyatéknak alig egy h a r m i n c z a d részét tevő kedvezésen kívül, gyermekül közt ;n cgyenlú osztályt rendelte el. Az özvegynek halála után az összes vagyon, az örökösök közt lett volua felosztandó. — Voltak pedig öröklésre hivatva : Aubcr nep. János, Nándor, Vilmos, Paulina férj. Csóka Zsigmondtié, Emília, férj. Haas Károlyné, mind nagykorúak, végre Maria 24 éves hajadon és Ede 22 éves. Miután azonban az egyik örökös Vilmos, ki mint a kereskedés önálló vezetője és kereskedésitársa végrendelet, ugy a közte és apja, néhai A. J. közt kötött társszerződés szerint a kereskedést átveendő volt, az anya halála után csakhamar súlyosan megbetegedett, a rögtöni leltározás nem eszközültethetett. De látván azt, hogy a beteg hamar fel nem üdülend, és tapasztaltatván az egyik örökösnek nem épen testvéries magaviselete, az örökösök kérésére abirói leltározásés becslés megtétetett, és az összes hagyaték összeiratott. 4) Ezután megkísértetvén a tárgyaló biró általa barátságos osztály, ez daczára a hat örökös azonnali beleegyezésének, a hetedik örökös t. i. Paulina (most alperesnő) kielégithetlen kivánalmai miatt lehetetlenné vált, és meghiúsult. 3) A kiküldött eljáró biró a leltárokat és a hagyaték összeírását jelentéstétel mellett, a kiküldő városi tanácsnak bemutatta, ki is azt m. e. 583 sz. végzéssel tudomásul vévén, a leltárt és többi iratokat a levéltárba eltétetni rendelte. — Ezen végzés ellen alperesnő semmiségi panasszal összekötött felfolyamodást adott be, kérvén, hogy a végzés megsemmisitessék, a hagyaték újonnan leltároztassék, és a hagyaték kezelésére két gondnok neveztessék. °) E mellett egy felségi kérvényben vizsgáló bizottságot kért kiküldetni, a hiányosnak állított egész eljárás megvizsgálására, uj leltározás eszközlésére stb. minek folytán a m. k. Kanczellária bizottságot küldött ki, mely azonban hiányokat nem találván, a Kanczellária f é. 1660? sz a. rendelvényével az eddigi eljárás helybenhagyatott, s az összes periratok visszaküldettek. E lényről B. ur hihetőleg nem nyert az illeiőktől tudomást ; különben a kérdéses eljárást hiányosnak, törvénytelennek nem bélyegezte volna Időközben a közös anya halála után o ká kiskorú örökös t. i. Mária és Ede nagykorúakká lettek Az egyik örökös Vilmos pedig betegsége következtében meghalt, visszahagyván özvegyét és két kiskorú gyermeket Miután meghiúsulta hagyatéki barátságos kiegyezés a hat testvér és osztályos örökös osztoztató bíróságért folyamodott, mely a városi tanács mint illetékes biróság által meg is rendeltetett. Alpnő Paulina két birót választott is, de az osztoztató biróságot megrendelő városi végzés ellen felfolyamoJott. És az osztoztató biróság működése meg is hiúsult, minthogy alpnő, a többi hat örökös által választott 2 birót egy kü3) Nem szorgalmazták, inert a legidősebbek a vagyonban ültek ; egyik a ház s szőllőben. másik az egész kereskedési üzletben. B. *) Tehát csakugyan való, hogy a leltározás kelletin túl elmaradt ; a mi később is csak a jogaiban sértettnek nem pedig a többi örökösöknek sürgetésére eszközöltetett. B. 5) Igen természetesen, mert az örökösök az állitólagos szóbeli végrendelethez ragaszkodtak, a jogaiban sértett alperesnőnek pedig arról sem magán, sem hivatalos utón tudomása nem lévén, törvényes örökösödési jogához ragaszkodott. B. •) A íelfolyamodás a leltározásban! felötlő hiányok s kihagyások miatt történt ; igy p. o. a kezeimben megfordult iratok szerint a hagyatéki tárgyaláskor a vagyon sokkal többre tétetett, s Íratott jegyzóköryvbe, mint » később hivatalosan benyújtott leltárban, felvéve lett; — az activ követelések abból kihagyatván. B.