Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)
1864 / 98. szám
399 és az összes kivitele csak G% millió mázsa s átviteli forgalma 759 e. m. mik után üsszes vasúti bevétele 3% millió frt s ebből az áruk után nem egészen 2 millió. A Szász királyság termése (18Gl-b.) 19 mill. mázsa 58 m. tallér értékben; és forgalma bevitelben: 21/., mill. mázsa; 17 mill. kila gabona; 98 e. darab marha; kivitelben 3 mill. mázsa s 4% mill. m. gabona; átmenetben 1 mill. m. s vámegyleti forgalma: 2 mill. m.sl3inill kila gabona. Baden összes forgalma vizén 9- s vasúton 7 mill. mázsa (1859 — GO-b.) a kivitel \1/3 mill. mázsát 3 ni. kila gabonát 182 ezer marhát; a bevitel 1 y2 mill. mázsát 6 mill. kilát, 35 e. marhát s az átmenet 310 e. mázsát, s a vámegyleti forgalom 987 ezer m., s 1/i mill. kilát állit elő; összes gabonatermése 19 mill. kilalevén. Vürtemberg forgalma ki: 324 e. m. 4 mill. kila; be: 135 e. m s átmeneti 85 e. m. s a vámegyleti: 174 e. m. a fold összes tiszta jövedelme 18 mill. frt.; összes vasúti bevétele pedig 2 '/2 mill- frt- stbKönnyű belátni, mikép ezen tényezők, melyek a ker. bíróságokat feltételező bel s kül forgalmat teremtik, hazánk nemzetgazdászati képességétől messze elesnek ; nem emlitve a Kis Naesaut melynek összes vasnti forgalma 1 */2 mill. mázsa; H essen vál. fejedelemséget, melynek vasúti forgalma (1861-b.) 11 mill. m. s a herczegséget, melynek kül s vámegyleti forgalma alig tesz 1 mill. mázsát, 8) És ha mégis szükségesnek találták törvényhozásaik a többes kere?k. tszékek felállíttatását; mennyivel szükségesebb, hogy ez történjék hazánkban is, melynek forgalma, nemzetgazdászati jövedelmei sokkal magasbak. Az igaz, ezen nemzetgazdászati tényezők mindenike nem nyújt közvetlenül tárgyat a bíróság igénybe vételére; de azok, tekintsük akár a bentmaradt terményeket, melyek az ország különböző vidékei közti belforgalmat teremtik, akár a ki- és átvitel czikjeit; számtalan jogviszonyokat i déznek elő, melyek kételyeik, vagy más okoK miatt biróság elé kell hogy kerüljenek. És ezektől, melyek oly sok száz millió értéket képviselnek hazánkban, megtagadtassék-e azon jogbiztosság s előnyök, melyek az önálló keresk. biróságok által nyújtatnak ; s a melyeket a kül államok néhány milliót tevő forgalomtól sem vonnak meg? És ha kereskedelmi viszonyaink még nem kitűnők, gazdászati viszonyainkkal kellő arányban ki nem kifejlődőitek; nem annál több ok-e ez arra, hogy tökéletesb kifejlesztésüket, a nyugot Európában arra üdvösöknek elismert törvénykezési intézmények által is eszközöljük ? De lássuk a további ellenvetéseket. Jogeset. Visszahelyezési ügy. Kuncz József sz. kir. Pest város törvszékéhez 18G1 évi aug. 17-én beadott keresetlevelében előterjeszti, mikép azon városi rétjén , melyet A. szerint édes anyjától örökölt s 1858-tól fogva békésen birt, a vasút társaság 18G1 jul. 15-én 200 emberével 1100 • ölnyi átvágást csinált^ több ölnyi mélységben a földet kihordatván, atermesztményeket is megsemmisité, mit szükség esetére tanukkal képes igazolni; ugyanazért a társulat igazgatóját idéztetni, elfoglalt és feldúlt birtokának visszaállítására, s kár és költség térítésre köteleztetni kéri. ") Stein: Handbuch 1863. Alp. ellenbeszédében alaptalannak nyilvánítja a felp. kerosetet, kinek a kérdéses 3G8 sz. rákosi rét soha sem volt tulajdona. Ugyanis 1857-ben a vasút társaság a Pest szegedi vonal kiépítésére engedélyt nyervén, a rétre m ulhatlan szüksége lett, az egyezkedéseket tehát a Htó Tanács rendelete folytán Buday Gertrúd tulajdonossal megkezdé, de mivel ez barátságos uton nem sikerült, apestiorsz. törvszék által a 4 sz. a. kisajátítási ítélet hozatott, melynek folytán a társulat becslésért folyamodott, s Buday Gertrúd is nevezett becslőt. A becsű 1860 aug. 7-én megejtetvén, a rét ölenkint 80 ujkrra becsültetett, s ezen becsli a pesti országos és főtörvszék által is helybeuhagyatván, a becsár lefizetése után az átadási okmány is kiállítatott, s alp. társaság a kérdéses 1078 • öl területű rét birtokába helyeztetett, A válaszban előadatik, hogy alp. egy szóval sem tagadja a birtokháboritás tényét, valamint felp. több évi birtoklását sem, de ha tagadná is, ezt a D. E. a. kihallgatandós pótló hittel is támogatandó tanuk vallomása kétségtelenné teendi, tulajdoni joga pedig az A. alatti okirattal teljes próba erővel igazoltatik. E tényállás irányában a Buday Gertrúd e. eljárás merőben érvénytelenné válik, annál is inkább, mert ő ezen egész eljárásnál sem maga érdekében, sem annya helyett meg nem jelent. A kisajátításnak tehát, mely anyja ellenében foganatosíttatott, őrá nézve érvénye nem lehet. A v i s z o n v á 1 a s z ban előadatik, mikép valótlan azon ráfogás, mintha alp. a több év ótai békés birtokot beismerte volna, miután 2 —11 sz. a. okiratok tanúsítják, hogy a kérdéses rét 1857 óta folytonosan bírói intézkedés alatt állt. Az A. a. rét, melyre felp. birtokjogát alapítja, merő valótlanságot tartalmaz, mert a 12. sz. a. bizonyítvány szerint a kérdéses rét tettleges és valóságos birtokában Buday Gertrúd volt. stb. fest város törvszéke által 1862 május 21-én hozott Ítélettel felp. keresetével elmozditatott és 20 frt 50 kr. perköltségbe marasztaltatott. Ezen ítéletet felp. törvényes időben fölebbezte, mert ennek azon indoka, hogy a visszahelyezési keresethez megkívántató tulajdoni jogát nem igazolta, hibás; ily kereseteknél ugyanis a birtokjog vitatás tárgyát nem képezheti, hanem csupán a békés és tettleges birtoklat kimutatandó, ezt pedig a hivatkozott tanuk bebizonyították volna, ha az A. a. okirat magában is elég bizonyítékot nem képezne, kéri a fentebbi ítélet megmasitasát. Alp. ellenészrevételeiben megjegyzi, hogy a kisajátítás csak az illető tulajdonosoktól eszközöltethetvén, egész helyesen jegyeztetett meg az ítéletben, hogy felperesnek legkisebb joga sincs a réthez, miután a kisajátításnál tulajdonoskép mindig Buday Gertrúd szerepelt, birtokjogát tehát nem igazolta, de még kevésbé mutatta ki állítólagos tettleges birtoklatát, mert az A a. irat oly koholmánynak tűnik fel, mely legkisebb próbaeróvel sem bir, következőleg felp. visszahelyezési keresetének semmi alapja nem lehet. A kir. it. táblán Ítéltetett: Az A. a. okirat, méoha hitelére nézve kétség alatt nem állana is a tettleges birtoklatot nem igazolván, es igy a visszahelyezési kérelemnek alapja hiányozván, az eljáró városi törvszék Ítélete helybenhagyatik. (1863 jan. 10. 4924 P. sz.) Felp. ezen Ítéletet is fölebbezte, mert — úgymond a 2-od bírósági ítélet az e. b. ítélettel egy és ugyanazon hibában sinylik, miután bár elismeri, hogy itt helye nincs a tulajdoni jog feszegetésének , hanem a tettleges birtoklás veendő tekintetbe, mégis felperesnek épen azon bizonyítékait, melyeket a tettleges birtoklás bizonyítására érvényesített, mint nem is létezőket mellőzi.