Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 97. szám

Pest, 18(>4. kedd deczembcr 13. 97. szám. Hatodik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Váltó-kereskedelmi törvényszékek s azok reformja. V. — Jogeset. — Kúriai ítéletek magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. A váltó-kercskcdclini törvényszékek s azok reformja. V. Vizsgáljuk most hazánk körülményeit és ezeknek igényeit. Nem akarjuk elpalástolni, mikép számosan vannak türvénytndóink között, kik azon nézet barátjai, hogy csak az ország fővárosában legyen kereskedelmi törvény­szék, egyebütt pedig a keresk. biróságok a megyei tör­vényszékekbe olvasztassanak. De kétségtelen az is, mikép ezen nézet egyedül s kizárólag a nálunk is érvényben volt osztrák jogrendszer maradványa s reminiscentiáj a. Azon rendszer alatt, különösen az ügyvédeknek kiválóan hasznosnak s jövedelmezőnek mutatkozott az, hogy a váltó keresk. ügyeket nem kelletett a távolabbi váltótörvényszéki ügyvédekre bizni, hanem azokat köz­vetlenül magok a megye törvényszékek székhelyén lakó vagy működő ügyvédek is végezheték. Ezen nem csekély értékű előnyt nem feledhetik , attól nem könnyen vál­hatnak meg. Az austriai törvények iránt átalánosan — nem vi­seltetünk ellenszenvvel; találnánk azokban sokat az al­kotmányos törvényhozás által viszonyainkhoz alkalmaz­hatónak. De a törvényhozási baklövések legnagyobbiká­nak tartanok, ha azokból azok is, vagy épen csak azok czéloztatnának hazánkba átültettetni, melyek áleghiányo­sabbak, legtökéletlenebbek. Ezek közé tartozik pedig kétségbe vonhatlanul az osztrák keresk. biróság rendszere, mely az önálló keresk. bíróság elvének mellőzése által, az előhaladott európai co­dificatióval ellentétben áll, mely az által a jelen kor igé­nyeitől messze visszaesett, mely épen azért magok azosz­trák szakértők által is el van Ítélve, s gyökeres reform alá veendőnek nyilatkoztatva. Azért mi az osztrák rendszert teljesen mellőzendőnek találjuk, és az 1840 i magyar codificatio által kije­lölt ösvényen kivánunk maradni, illetőleg azon előre haladni. A magyar törvényhozás a kérdésben levő szervezés nél sok részben hiányos volt. És azt, mi ennek főoka volt, máig sem tudjuk felfogni, azt t. i. hogy mikép történhe­tett, miszerint akkori törvényhozóink közül egyről sincs tudomásunk, ki a váltó kereskedelmiskülönösenbirósági codiflcationál, a német helyébe, a sokkal tökéletesb,sza­badelvűbb, előhaladottabb nyugat európait, s főleg a francziáét, ajánlotta volna követésül figyelembe. Mind a mellett a magyar törvényhozás nevezetes haladást tőn, különösen, midőn a keresk. szokásos jog nagy fontosságát felfogva, az önálló váltó keresk. biró­ságok felállítása mellett határozott — oly elv mellett — mely, mint tudatik, Németországban még csak később léphetett érvényre (Badenben 1845-b.) Oly szabad­elvű haladás, melyet az osztrák törvényhozás máig sem érhetptt el. Utóbbihoz tehát visszatérni, szembeötlő visszaesés lenne. Visszaesés lenne. Miután ugyanis az 1840-i magyar törvényhozás az előhaladott európai jogrendszer szelle­mében, a kereskedelmi szokásos jog jelentőségének s igé­nyeinek kellő felfogásával, annak a törvénykezés terén az illetékes szakbiróságok általi érvényesítését eszközölte, ezzel határozottan a szabadelvű haladás terére lépett; és igy, ha most az austriai rendszer fogadtatik el, és ennek szellemében az önálló kereskedelmi törvénykezés elve meghiusitatik, ezzel a szabadelvű haladás elve teljesen feladva lenne. Mert azon rendszer, mely mint az austriai, nagyobb terjemü államban, csak egy fővárosi keresk. törvényszéket enged meg, a szokásos jogra fektetett, Önálló keresk. tör­vényszékek rendszerének valódi megsemmisítése. Azt ugyan is, hogy egy keresk. törvényszék magá­ban, oly terjemü államban, minő Magyarország, képe­sítve lehessen a folyvást fejlődő szokásos jog érvényesí­tésére, és a törvénykezés terén az összes kereskedelmi ér­dekek kellő képviselésére, tehát azon czél elérésére, mely nem a kereskedői osztály, hanem az állam egyik legfon­tosb nemzetgazdászati faktorának, a kereskedelemnek érdekében az önálló bíráskodás valósításában rejlik — ezt senki sem fogja csak képzelhetni is. Mig másrészt azon azzal kapcsolatos intézkedés, mely mint az austriai, az önálló keresk. törvényszékek pótlékául , egy pár keres­kedő meghívása mellett, de magokból a törvény­tudó b i r á k b ó 1 rendel a rendes törvényszé­kek kebelében külön keresk. osztályt ala­kitatni, az önálló keresk. bíráskodás helyettesítésére, s az ahhoz kapcsolt magasb érdekek kielégítő bizto­sítására, teljesen alkalmatlannak s elégtelennek nyil­vánul. A rendes törvényszékeknél, ezek külön keresk. ta­nácsaiban is, a mint az osztrák törvénykezés adatai bizonyítják az eldöntő befolyás , és túlsúly mindig a törvénytudó birák mellett van, ezek többsége s szellemi felsöbbsége folytán. A kereskedők, kik oda meghívatnak, habar szavaznak is — csak mellékes sze­mélyeknek tekintetnek. Egész hatásuk csak véleményező, a nélkül hogy szaknézeteiket mint a bíráskodás jogalap­jait érvényesíthetnék. Azért is ily alárendeltségben a ke­resk. szokásos jogot, mint a kereskedelem igényei szük­ségelnék, befolyásra s túlsúlyra távolról sem emelhetik, annál kevésbé, minthogy az itt is túlsúlylyal bíró tör­vénytudó birák, mint fentebb már tüzetesen kifejtettük, ide is magokkal hozván azon köztörvényi elveket 8 né­zeteket, melyeket a köztörvényi eljárásban magokba szívtak, ezeket követik s alkalmazzák, mindenütt, hol a 97

Next

/
Oldalképek
Tartalom