Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 8. szám

31 összes erdők a batárbeli többi erdőkkel ugyanazon egy jogitermészetüeknek nyilváníttatnak, s az átalános erdőszabályozásnak, a per első tárgyára nézve hozott Ítélet értelmében leendő megtörténtéig továbbá is birói zár alatt hagyandók; alperes mindazáltal a 36. M. 36. N. a. említett makkoltatási bérnek felperes által leendő visszafizetése iránt tett kérelmétől elmozdittatik. IV. A vadászati jog a menyiben az ország törvényei, jelesül az 1728. 22, 1802. 24. t. cz. által a földes urijogok közé soroltatott, a törvényhozás további intézkedéséig, a riecskai, ulmankai s majorfalvi kamarai helységeknek úrbéri szabályozás utján megállapítandó s elkülönözendő tartozmányaiban alperest a podlaviczi, kosztivjárszkai s jakabfalvi helységeknek szinte azon utón elkülönözendő tartozmányaiban mind* a két perben álló felet közösen ; a határ többi részeiben pedig felperest illetendi; addig azonban, mig a nevezett helységeknek Jurbéri szabályozása megtörténend, alperes a vadászati jognak felperesseli közös élvezetéből a per I. tárgya iránt hozott ítéletben körülirt, a hermaneczi erdőknek mindazáltal kivételével értendő egész határra nézve , ki nem zárathatik ; felperes ellenben addig is ezen jognak a hermaneczi erdőben kizárólagos, a határnak egyéb részeiben pedig alperessel közös gyakorlatában fönntartatik. A halászatot illetőleg a 83. 84. 85. sz. a. emiitett ulmankai, podlaviczi s felsőgereblyei garami halászatok továbbá is állandón alperesnek birtokában maradván, egyébiránt a volt úrbéri helységek tartozmányainak úrbéri szabályozás utján eszközlendő megállapításáig és elkülönözéseig, a halászatra nézve az 1820. esztendőben létezett gyakorlat fönntartandó az emiitett szabályozás végrehajtása után pedig a halászati jogUlmankán, Riecskán és Majorfalván kizárólag alperest, Podlavitzon, Kosztivjarszkán és Jakabfalván mind a két perbenálló felet a törvényes arányban közösen, a határ egyéb részeiben felp. várost illetendi, a bányászatra felügyelő helybeli legfőbb hivatalnok a bánya gróf által a 409. s 86. sz. a. okiratok szerint gyakorlott, de ezek korlátjain tul nem terjeszthető vadászati s halászati élvezeteknek megszüntetésére nézve mindazáltal felperes város, az emiitett hivatalnok vagy törvényes helyettese meghallgatásával folytatandó külön keresetre utasittatik. (Folyt, köv.) Kúriai ítéletek. Uagánjogi Ügyekben. A kir. itélő táblán. 53. Id. Csorvay Jánosnak, Renus Anna és férje Ördög Ignácz elleni haszonbérelt korcsma helyiségbőli kiköltözést tárgyazó sommás perében Ítéltetett : Miután a jelen sommás perben felpereskép álló Csorvay János alperes Renus Anna és Ördög Ignácznak a kérdéses korcsmai helyiségekből 1863. maj. 1. leendő kiköltözködésrei kötelezettségüket; ezek ellenben máj. hó 7-ig ezen helyiségekbeni jogos maradhatásukat kérték itéletileg kimondatni, és annál fogva bár a kérdéses kiköltözködési határidő az itélet hozataláig már lejárt is, a pernek abbeli érdeme, váljon alperesek jogosan maradtak-e a korcsma helyiségekben 1863. maj. 7-ig? birói Ítélettel megoldandó volna, ugyanazért a városi tszék ítéletének feloldása mellett az iratok az ügy érdemére vonatkozó itélet hozatala végett illetőségéhez leküldetnek. (1863. decz. 11-én 6770 P. sz. a. Előadó: Rozgonyi.) 54. Beniczky Mártonnak mint a Fialk i árvák gondnokának, Zineskál Z?igmond ellen 459 írt haszonbéri hátralék iránti ügyében Ítéltetett: Felperes azon alperesi állítást, hogy alp. az árvák javára mesteremberek kielégítéséül 139 frt 85 kr. fizetett, hallgatag beismervén; továbbá alperes azt, hogy a haszonbérelt birtokot terhelt adó hátralékokért még a kereset beadása előtt 916 frt 55 krt kifizetni kényszerült; az 1 és 2 számok alatti nyugtákkal igazolván, és igy ezek szerint haszonbéri tartozásánál még többet kiadván; az 1860. september végéig lejárt haszonbér fejében követelt 459 frtban el nem marasztaltathatik; alperes azon kérelmének pedig, hogy az 1. és 2. számok szerint a per kezdete előtt, valamint a 4—7 sz. a. okiratok szerint későbbi időben teljesített fizetések az utóbbi haszonbérbe számíttassanak be, miután az 1. 2. sz. alattiak a csekélyebb követelésbe be nem számithatók, az utóbbiak pedig jelen per tárgyát nem képezik, ez uton hely nem adathatik, —a perköltségek végre, az ezen per elintézésénél szabályul szolgáló polg. perr. 576 §. értelmében kölcsönösen megszüntettetnek. (1863. decz. 9. 9836. P. sz. a. Előadó : S z a 1 a y Zs.) 55. Fried Mórnak Borkulesz Mihály ellen végrehajtási ügyében végeztetett: Az id. törv. szab. XV. fej, 175. §. szem előtt tartásával, valamennyi ez ügyben a végrehajtási kérdésben illetéktelenül hozott alsóbb bírósági végzések megsemmisítésével, Borkules Mihálynak a íenn állott cs. k. munkácsi szolgabiróságnak 1860 october 35. 3546. sz a. árverést rendelő végzése e., ugyanazon év deczember 7-én 4724 sz. a. közbevetett folyamodása, másodbiróságilag vétetvén vizsgálat alá, miután az ennek alapjául szolgáló 1860 július 10. 3096 sz. a. közjegyzőileg felvett becslési jegyzőkönyben is a szarkahegyi 1 szőllő Puha Pál és neje — a Paphegyi szőllő jpedig Borkules Mihály és neje nevére bizonyittatik bekebelezettnek, s egyedül állítólag Möldner János adóstól megvettnek, és igy ez utóbbi elleni elmarasztó Ítéletet egy harmadiknak telekkönyvileg biztosított vagyonából, annak minden kihallgattatása s elmarasztaltatása nélkül foganatosítani, s azt egyszerre árveréssel megtámadni nem lehetne, mindezért a felfolyamodásnak helyt adva, az azzal megtámadott járás bírósági árverést rendelő végzés megsemmisíttetik a jelen ügyiratok stb. (1863. decz. 2-án 8248 P. sz. a. Előadó : Nagy Samu.) 56. Altmann Sámuelnőnek Orbán István elleni 325 frt és járuléki megvétele végetti végrehajtási árverési ügyében végeztetett: Orbán Istvánnak az 1862. nov. 6-án 2. sz. a. hozott és nov. 26-án kézbesitett árverési végzés elleni 225. sz semmiségi panasza 1862. decz. l-jén kétségtelenül az ideig. törv. szab. 103 illetőleg 98. §-ban megszabott határidő eltelte előtt nyújtatván be, s igy hivatkozással ugyanazon szabályoknak 117 §-ra, mely az árverési végzések e. intézett semmiségi panaszoknak csak felfüggesztő erejét korlátozza rövidebb záridőre, vissza nem utasitathatván, a Hajdú ker. tszék 1863. febr. 3. 52. sz. a. kelt végzésének azon része, mely szerint az első bíróságilag visszautasított semmiségi panasz elfogadtatott, és annak alapján az ügy érdeme is vizsgálat alá vétetett, helybenhagyatik ugyan, de miután a végrehajtással megbízott Nagy Lajos tanácsnoka hozzá illetéktelenül benyújtott árverési kérvény alapján 1862. nov, 6-án 2. sz. a. önhatalmúlag hozott, és a felekkel is közlött árverési végzés kiadmányozásával hatáskörét túllépte,Hajdú Böszörmény város tszékének 1862. nov. 8. 65. sz. a. kelt azon végzése pedig, melyei a nevezett tszék a végrehajtó bírónak intézkedését magáévá tenni akarta, a feleknek kézbesitetni nem is rendeltetett, következőleg jogérvényre emelkedettnek nem is tekintethetik, s igy az egész még ezután következett végrehajtási eljárásnak törvényes alapja nincsen, az 1862. nov. 6. 2. sz. a. kelt végzés az arra állapított egész következett végrehajtási eljárással együtt megsemmisíttetik, és az iratok további — azon esetben — ha a végrehajtás alá vont fekvőségekre több hitelező volna be-