Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 96. szám

Pest, 1804. péntek dcezember 9. 96. szám, Hatodik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom: Igény keresetek illetősége. — Úrbéri jogeset. (Vége.) — Kúriai Ítéletek magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Igény keresetek illetősége. Egy kir. táblai ülnöktől Ezen czim alatt jelent még egy közlemény e lapok f. évi november 11-iki számában , mely érdekességénél fogva megérdemli, hogy az igénykeresetek birói illetőségét tüzetesebben tárgyaljuk. Birói Ítéleteket ('eszegetni czélunk nem lévén, a ki/zölt jogi esetet is minden részleteiben nem ismervén, sem a hozott ítéletek, sem a közült jogi eset értekezésünk tárgyát nem teendik. De a menynyiben a közölt esetről az mondatott, hogy abból azt tanuljuk ,,1-ör hogy igény per, habár fenyítő zár is az előzőivé, a végrehajtó szolgabíró illetőségéhez tartozik, '"' hogy igény per nem rendes, hanemmindég sommás zóbeli lévén, az mindég az 1840. 15. t. ez. II. Rész 172. §-a és 1844: VI. t. cz. 20 §-a szerint szolgabiró által, és pedig nem itélet, hanem végzés által eldöntendő" ezekre nézve azon megjegyzésünk van, hogy mi a birói illetőséget örömestebb tanuljuk a törvényből, mint birói ítéletekből, mivel pedig a polgári anyagi magántürv-énjrek viszszaállittattak. az ideiglenes szabályok pedig a birói illetőséget elég világosan meghatározzák, mi a magán jogügyekben a birói illetőséget nem a váltó törvényből, hanem az ideiglenes szabályokból találjuk megállapitandónak, a mennyiben pedig e részben oly hézagra találunk, mely különböző magyarázatokra és ellenkező felfogásokra szolgálhat alkalmul, az világos jele annak, hogy a törvény hiányos és akkor azon segíteni kell. Midőn az 1840-ik évi törvények hozattak, akkor a szolgabirák oly tágas hatáskörrel voltak felruházva, hogy csak is ezen széles hatáskörnek lehet tulajdonítani; miként a yáltó törvényi végrehajtásoknál keletkezett igények elintézése minden megszorítás nélkül a szolgabirákra bízatott. De ha ebből azt akarjuk következtetni, hogy a polgári magánjogból származó igények minden kivétel nélkül a váltó törvény értelmében tartoznak a szolgabirákhoz, akkor a törvény világos rendeletébe ütközünk, és azért mondjuk a mi következik. Az id. sz 27§-a a szolgabírói bíróságot visszaállította, a 33 § a személyes kereseteket, ha ezek 60 frtot meghaladnak, a járásbeli szolgabiróra bízza ugyan, de a 44 § értelmében csak azon megszorítással mint azt az 183 2/fi: 20 és 1840: 11 czikkelyek szabályozzák, végre a 33. 34. és 35. §§ a rendes szóbeli és Írásbeli, ugy minden birtok perekben, a mennyire azok a királyi vagy kerületi tábla elé nem tartoznak, a megyei törvényszék illetőségét állapítja meg. Midőn tehát a birói illetőséget és az eljárás nemét az id. sz. 33 és 44 §§-ai,az 183% 20. és 1840 11. törvényezikkelyekre utalva meghatározzák, s ezen ügyeket a járásbeli szolgabiróra bizzák, világos, hogy az ideiglenes szabályok csak is 200 pfrtot meg nem haladó és nyomban vagy ujabb tettekből tisztára hozható kereseteket utalta H szolgabiró sommás szóbeli eljárása alá. A törvény ezen világos rendelete is félre magyarázásokra szolgálván alkalmul, kibocsájtatott az 18G3-ik évi szept19-én 12848 sz. alatt kelt udvari rendelet, mely a som. más szóbeli perekben követendő eljárást szabatosabban meghatározván, ennek 2-ik pontja következőket foglalja magában: minden örökösödési és zálogváltó, valamint egyéb dologi, azaz birtok keresetek, ha ez utóbbiaknak tárgya ingatlan, vagy 210 frt értékét felülhaladó ingóság, a rendes per ntra és a rendes biróság eleibe tartoznak, mivel a felek magukat e tekintetben a sommás szóbeli eljárásnak érvénvesen alá nem vethetik. A szolgabiró hatásköre 1840-ik év után ily világosan körül irva, és törvény által meghatározva lévén , van e szükség arra, hogy az igény keresetek illetőségét birói ítéletekből tanuljuk meg, bírálja meg az olvasó. A büntető esetekből származott igényekre nézve a közölt, esetből örömmel ismerünk a jogi fogalmak tisztulására, mert csakugyan furcsa állapot volt az, midőn azon biróság, mely arra volt hivatva, hogy a bűnös és annak büntetése fölött Ítéljen, ugyanaz az enyim és tiéd fölött is itélt, pedig hogy 1848-ik év előtt azon tárgyak fölött, melyek bünvizsgálat alatt lefoglaltattak, nem más itélt mint a büntető biróság, tudják azok, kik a törvényszékek körül forgolódtak. — Tudunk esetet, hogy a büntető biróság az érdekelt fél beadmányaiból, büntető bíróságilag lefoglalt tárgyak k'"zül az ártatlan fél tulajdonát meghatározni nem tudván, kiküldte a szolgabírót vizsgálatra; ez az érdekelt felek meghallgatásával a nyomozódást megtette, s a szerzett adatokat saját jelentésével a törvényszéknek bemutatván, a büntető törvényszék határozta el, váljon a követelt tárgy a bünper befejezése előtt kiadandó e az igénylőnek ; büntető törvényeink és büntető bíróságaink régi hatásköreikkel visszaállíttatván, akaratlanul is azon kérdés merül fel előttünk, hogy bár opportunitás szempontjából is czélszerü-e a régi büntető jogi gyakorlattól eltérni? ámbár mint mondjuk, a közölt eset a jog fogalmak tisztulására mutat. Végre még azon következtetésre van megjegyzésünk, mikép az igényper nem rendes, hanem mindég sommás szóbeli volna. Mi sem az 1840 15. t. cz. 158. 172. §§. sem az 1844 VI. t cz. 20 §-an egy szóval sem látjuk kifejezve a sommás szóbeli perutat, pedig már akkor a sommás szóbeli eljárás fennállott. — A 172 §-ban csak az mondatik, hogy az igények legrövidebb uton elintézendok , de a törvényhozás nem utalt a sommás szóbeli eljárásra, tehát csak azt akarta, hogy az igénykeresetek nem az akkori hosszú eljárás, hanem lehetőleg rövidúton intéztessenek el. így volt ez a gyakorlatban is, mert gyakran már a végrehajtási eljárás alatt minden érdekelt fél jelen lévén, a biró azok kihallgatása és bizonyítékaik fontolóra vétele 96 ms: E számhoz lapunk 1865. évi előfizetési ive mellékelteiéit