Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 91. szám

371 ítélet alá bocsáttatván az ügy: a k i r. i t. táblán 1847 évi junius 14-én itéltetett: „Az itélettiltás mellett bemondottak részszerint már annak előtte is előadatván, részszerint pedig jelen per tárgyát tevő udvartelekre nem alkalmaztathatván, s igy a közbenvetett itélettiltásnak oka nem adatván: az félrevettetik, s a szavatos és alperes felek az előbbeni itéletnek eleget tenni köteleztetnek. " Ezen ítéletet alper esek fellebbezvén, a szavatos pedig teherrel betiltván, ezen betiltását a becsatolt uj okmányok értelmezésével s az egész visszaüzési, ugy az anyaperben felhozottak tüzetes összeállításával, valamint az igy megvilágított kereset alaptalanságának bebizonyításával igazolta. Ez alatt az 1848-i események közbejövén és lefolyván, az ügy a közbejött törvénykezési szünet, törvényváltozás, és az ősiség eltörlése után felperesek kérelmére a somogyinegyei törvényszék által felvétetvén: a bécsi legf. cs. kir. törvényszék által az ősiségi törvény szelleme és 31 §-ának világos szavai, ugy két összhangzó alsó bírósági itélet ellen — folytathatónak mondatott ki, és az első biróság a v i s s z a ü z é s igazolására eddig bemondottak felett érdemleges határozat hozatalra utasíttatott. A királyi ítélő tábla a pert 1864 jun. 8. teljes ülésében felvétetvén, nem az egész visszaüzési per, hanem csupán a teherreli betiltás igazolására felhozottak felett hozott 4320 sz. a. itéletet, s azt félrevetvén, alpereseket a korábbi itéletek megtartására, a királyi ügynököt pedig a szavatosság terhében marasztalá'. Ezen ítélet ellen azért, mert nem az egész visszaüzési per folyama alatt, hanem csupán a teherreli betiltás igazolására bemondottak alapján hozatott; alperesek törvényes időben felebbezést nyujtottak be, és ezen felebbezéssel egyszersmind az 1847 jun- 14-én hozott kir. táblai itélet ellen közbetett felebbezésük kivitelét is összekötötték. Alperesekezen f el e b b v i t el ü k b e n a felperesi okmányok és érvek gyengeségét s a peres udvartelekre nem alkalmazhatóságát a perben előadottak alapján bizonyítják; saját törvényes szerzeményi jogcímüket és tulajdonjogukat a szavatos királyi ügynök és saját maguk által felmutatott okmányaik alapján világosan kiderítik: és megvilágítván az anya per, ugy a visszaüzési és a folytathatóság kérdése felett lefolytatott s két ízben a volt cs. k. legfelsőbb törvényszék ítéletével ellátott per egész folyamát és ezek természetét: mind három perben hozott összes ítéletek alapját és indokait megvitatták. Nevezetcsen kiemelték: mikép aperes udvartelekben a G. a. jogérvényes adomány által a királyi jog nem csak Fekete János, hanem engedményese Niczky Julia, s ez által Boronkay F e r e n c z és ennek az a d o in á n y b a n foglalt utódaijavára is O. a. kimeritetvén, és ezen okból sem 1730-ban N. a., s em 1745-benC. a., mint nem létező, nem adomán yoztathatván; különben is az anyaperbe ni ítéletek alapjául vett N. a. adománylevél Niczky Julia meg nem torolt e 11 e n m o n d á s a által megsebeztetvén s igy erejét vesztvén, a visszaüzési perben c s a t o 11 F. 14. sz. a. c u r i a i j o g é r v é n y e s ítéletek által pedig a Boron kay Hunyady perben hatályát ép a kereseti telekre teljesen elvesztvén: mintán továbbá az itéletek másik alapjául vett, az M. a. H arra ehféle nádori adomány megerősítését képező C a. királyi jóváhagyásnak,, Szill cum singulis curiis nobilitaribus" kitételében a peres udvar telek nem is foglaltatik, mit a visszaüzési perben csatolt F 2. 3. 4. 5. sz. a. foglalt felperesi beisanerés kétségen felül emel; minthogy továbbá alperesek a királyi ügynökkel a Márffy féle perben kiegyezkedvén, ezen a peres telek tulajdonjogát alperesek javára megerősítő p e r egyességre alperesek 18 sz. a. királyi jóváhagyást nyertek és mindezek alapján gyökeres jogukat a peres udvartelekhez kimutat tá k: felperesek ellenében, kik sem szerzeményi j o g c z i m e t, sem birtoklást kimutatni, sem erősebb jogot, sőt átalában jogot a peres telekhez bebizonyítani k é pesek nem voltak — 118 illetőleg 142 évig szakadatlanul birlalt tulajdonukban megerősítendők és az összes ítéletek megsemmisítésével visszaüzésük igazoltnak kimondandó. Erre a kir. H é t s z e m élyes Tábla 1864 oct. 24-én 9913 sz. a. következő ítéletet hozott: „A jelen visszaüzési és betiltási jogorvoslat mellett folytatott perben F. 14 sz. a. felmutatott, 1818. és 1829 években hozott királyi itélő és hétszemélyes táblai itéletek szerint az anyaperben felhívott N. a. adományozásnak jogérvénye elenyésztetvén; az F. 2. 3. 4 és 5. sz. a. uj okmányok szerint pedig felperesek a kereseti birtoknak részükre leendő adományozását 1785. 1793. és 1798-ik évben és igy a per folyama alatt ismételve kérelmezvén, s ezen tettükkel azt, hogy az 1745. decz. 5-én kelt C a. adományban a kereseti birtok nem foglaltatott, önmagok beismervén; az pedig, hogy alperesek a Márffy-féle perben a kir. fiscussal 1801 szept. 9-én kiegyeztek s ennek folytán százados birtoklásuk királyi uj adománynyal is megerősitetett, a 18 sz. a. okmánynyal igazoltatván; és igy valamint a visszaüzésnek, ugy a bentiltásnak is elegendő oka adatván: ezeknél fogva a kir. itélő táblának 1821. január 9-én és 1847 évi junius 14-én hozott s alperesek által ugyanakkor felebbezett. valamint a betiltás érdemében 1864 junius 8-án hozott ítéletek megváltoztattatnak és alperesek a felperesi kereset alól felmentetnek. " Ilykép döntetett el a régi ősiségi viszonyok és adományozási rendszerből e nemben egyedül fenmaradott legrégiebb táblai visszaüzési per; melynek eldöntésénél a hétszemélyes tábla most közlött ítéletét szigoruan törvényes alapra fektetvén — a peres udvartelek birtoklási viszonyánál fogva — egyszersmind a méltányosság helyeslésével is találkozott és megtestesité az ősiségét eltörlö törvények szellemét. Kuriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. itélő táblán. 551. A temesvári cs. kir. pénzügyi ügyészségnek, mint a tiszáninneni koronai kerület képviselőjének Bárányi József elleni 48 frt 3 1/2 kr. és járulékai iránti sommás szóbeli ügyében itéltetett: A kereset alapjául beperelt A a. szerződés valódisága ellen alp. kifogást nem tévén, azon állítása pedig, hogy ö ezen követelésbe vett összeget, még 1856 évben kifizette, figyelembe vehető nem volt, mivel az állítólagos fizetés esetében, a felhívott