Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 90. szám

Pest, 1864. péntek november 18. 90. szám. Hatodik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom: A. zárgondnok dijairól. — Emberölési bűneset. (Vége.) — Kúriai Ítéletek magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. A zárgondnok dijairól. Külley Ede váltótszéki ülnök úrtól. A vtk. II. r. 152. §-a szerint azon esetben, La ,,a végrehajtató fél az adósban épen meg nem biznék, s más, a birónak ítelete szerint is bizodalmat érdemlő személyt nevezne meg, kinek a zár alá vett javak gondviselése alá adathatnak, „a biró zárgondnokot" nevez, ki a lefoglalt javakat átveszi, s azok felett további intézkedésig, illetőleg az árverés megtartásáig felelősség terhe alatt őrködik. Hogy a zárgondnoknak ezen felelősséggel, és sokszor fáradsággal és költséggel összekötött őrködéseért megfelelő dij jár,ez a dolog természetében fekszik. Azonban vitás azon kérdés: k i által és mily uton fizetendő ezen gondnoki dij? mely kérdés különösen oly esetben merül fel, midőn a zár alá vett tárgyak több hitelezők részére foglaltattak le, kik közül a szoros zár és gondnok kinevezés csak egy által kéretett, és midőn a végrehajtási alap valamennyi záloghitelezők kielégítésére nem elégséges. Vannak kik azon szempontból indulván ki, hogy a szoros zár,habár az csak az egyik hitelező kértére rendeltetett is el, a végrehajtási alap biztosítása által a többi záloghitelezők érdekének is szolgált, a gondnok költségeit és dijait, mint közös terhet, épen ugy mint az árverési költséget az árverésen befolyt vételárból minden követelést megelőzőleg kifizetendőknek vélik. Nézetünk szerint ezen felfogás a törvény világos rendeletébe ütközik. Ugyanis a vtk. II. r. 187 §-hoz képest „az árverés bevégzése után a birói személy a bejött pénzből az árverési költségeket kifizetvén, a nyertes félnek egész követelését kielégíti, s a mi ezenfelül megmarad, a végrehajtást szenvedőnek általadja." Ezen szakaszt az 1844 VI. t. cz. 18 §-acsak annyiban módosítja, menynyiben az árverési költségek után a ház —vagy földbirtokost a folyó félévre hátralevő ház — vagy haszonbérre nézve mindenekelőtt kielégíttetni rendeli. A záloghitelezők előtt tehát csak az árverési költség és a ház- vagy földbirtokosnak félévi haszonbéri követelése birnak törvény szerint elsőbbséggel. Hogy a gondnoki dijak az árverési költségekhez nem számithatók, ez iránt, ugy hiszszük, senkinek ssm lehet kétsége. Csak az árverés megtartásából szükségképen kifolyó költségek tekintethetnek árverési költségnek: u. m. az árverési kérvényéi t megítélt költség, a felek képviselőinek az árverésnéli közbenjárásáért megállapított napi dijak, netáni fuvar, bélyeg, hirdetmény költségei és a kikiáltó napi dija. A végrehajtásnak az árverést megelőző stádiumában eszküzlött szoros zár, illetőleg gondnokság költségei csak épen olyan végrehajtási költségek, mint a zálogolás által okozott többi költségek, minők a végrehajtási kérvény költségei, a megbízottaknak a foglalásnáli közbenjárásáért megítélt költség és napi dijak, a becsüsök dijai stb. melyek a fentidézett törvény szerint elsőbbséggel biró árverési költségekhez szintén nem számithatók. Ezekből Önként folyik, hogy a zárgondnok költségeit és dijait az illető záloghitelező, kinek részére a gondnok kineveztetett, épen ugy, mint a perbeli s többi végrehajtási költségeket előlegesen kifizetni tartozik, s hogy azokat a többi per s végrehajtási költségekkel együtt végrehajtást szenvedett ellenében csak követelése járuléka gyanánt, s természetesen csak ott, hol annak a kielégítési sorozat szerint helye van, számithatja fel. Ezen dijak és költségek tehát csak annyiban fizettethetnek ki a végrehajtási alapból, mennyiben az illető záloghitelezőnek követelése járulékaival együtt az illető sorrend szerint abból kikerül. Ha tehát ezen eset fenn nem forog, a gondnok költségei s dijainak kifizetését, csak azon hitelezőtől követelheti, kinek kérelme folytán a gondnok saját veszélyére kineveztetett. De nem csak a törvény hárezol ezen felfogás mellett, hanem a méltányosság is megkívánja, hogy a gondnokot az fizesse, ki az adós személyében nem bizott, s ennél fogva a szoros zárt és gondnok kinevezést szükségesnek tartotta, de ne kénytelenittessenek annak költségeihez járulni a többi hitelezők, kik az adós személyében megbíztak s a szoros zár elrendelését szükségesnek nem tartották. Végre veszélyes is volna a zárgondnoki dijaknak a többi követelések felett elsőbbséget biztosítani. A gondnokságot állítólagos bizalmatlanságnál fogva a törvény köpenye alatt uj jövedelmi forrás gyanánt alkalmaznák ott is, hol az nem szükséges, s ennek a hitelt aláásó sajnos következménye az volna, hogy sok esetben a végrehajtási alapot csak a gondnoki dijak, melyeknek felszámításában a mindennapi tapasztalat szerint a szerénység ritka tényező, felemésztenék. Ezen visszaélés által egészen paralysaltatik a törvénynek azon bölcs intézkedése, mely által a végrehajtási alap a hitelező részére megmentetni czéloztatott; s a hitelező ily esetben csakugyan elmondhatja, hogy a mit a vámon nyert, azt a réven elvesztette. Az adós a gondnokság által meg lett ugyan akadályoztatva a lefoglalt holmik elidegenítésében, de a gondnok a törvény örve alatt a végrehajtási alapot mint a farkas a reá bizott bárányt maga emészti fel. S fájdalom a biró ily visszaéléseket nem mindig képes megakadályoztatni. A gondnokságnak alapja a bizalmatlanság, ez pedig egyéni meggyőződés kifolyása, melynek a biró határt nem szabhat. Ha a hitelező azt állitja,hogy az adósban nembizik, ezt, ha valótlan volna is, a birónak el kell hinnie, mert a hitelező szivébe nem láthat, s a kért szoros zárt el kell rendelnie, habár azt a maga részéről szükségesnek nemis tartja. A gondnok költségeit és dijait a biró mérsékelheti ugyan, de ezt sem teheti oly esetben, midőn magok az érdeklett felek, illetőleg képviselőik a felszámításban 90