Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 89. szám

362 annak alapján keletkezett orvosi véleményből kiderül, miszerint a 19 éves, magas termetű, jól táplált, szabályos testalkatú Pásztor István feje jobb oldalán a jobb halánték fölött egy hüvelyknyi hosszú s szaggatott szélű csontig ható seb észleltetett, mely — tompa eszközzel ejtett — sértés, mennyiben általa jukkelyes varánynak a faícsonttóli elválása, s a legnagyobb fokú ágyrázkodás, s rendkívül nagy vérömlény eszközöltetett, föltétlenül halálos, s annak folytán a halálnak minden körülmények közt be kellett következni. Vádlott Toperecz Bálint 20 éves, nőtlen, irni olvasni nem tudó, feddhetlen előéletű, szolga Szögligeten önvallomásában előadja, miszerint f. éi 1-én estve Pásztor Istvánnal, — kivel jó viszonyban állott, — öszszetalálkozván a falu korcsmájába, — mely mulatókkal tele volt, — betértek s elébb Pásztor István hozatott egy, aztán pedig vádlott két itcze bort, melyet együtt iddogáltak. Miközben Dul Jahász József Mudrány Istvánnal összekoczódván, Dul Mudrány ellen használandó botot keresett, mit nem találván, a Pásztor István kezéből akarta a botot kivenni, de Pásztor azt nem engedvén, Dul Juhász József által a földre teríttetett, s aztán Dúl a korcsmáhól eltávozott. Miután a korcsmában levők ujolag zúgni kezdettek, s a szék vádlott alól a dulakodók által kirántatott, s a gyertya eloltatott, vádlott fölemelte kapatos állapotában bunkós botját, s azzal a sötétben vaktában egyet ütött. Ez ütés által csak a verekedőket akarta szélyel kergetni, s a szerencsétlenül megölt Pásztor Istvánt védelmezni. -— Vádlott Dúl Juhász József akként vallott, miszerint: a kérdéses időben Mudrány István által korcsmai mulatozás közben átöleltetvén sbal arczán erősen megharaptatván, e miatt haragra lobbant, s magát további bántalmaktól megóvandó, a mellette álló Pásztor István kezéből annak fokosát ki akarta venni, mit azonban Pásztor ellenezvén, azzal birokra kelt, de több legény által bántalmak közt elválasztatván, a korcsmából kiszaladt, s egy az udvaron felkapott lőcscsel a korcsma ajtajában álló Mudrány Istvánra, s Pásztor Istvánra is egyet ütvén, a hely szinéről eltávozott, s Pásztor Istvánnak Toperecz Bálint általi agyoncsapatásáról csak később értesült. — Mudrány István akként adja elő tényállást, hogy ő a belekapczáskodó, s őt boros fővel megragadó Dúl Juhász Józsefet arczon harapta, mire utóbbi Pásztor Istvántól annak fokosát elvenni szándékozván, avval dulakodott, s aztán ütőeszköz keresése végett a korcsmából kiment. Mire Toperecz Bálint bunkós botjával a neki legkisebbet sem vétő Pásztor Istvánt ugy főbe csapta, hogy az rögtön összerogyott, s meghalt. Tanút pedig a korcsmából kiléptekor, a reá várakozó Dúl Juhász József egy lőcscsel derékon ütötte, s azzal eltávozott. — Szabó Istvántanusitja, hogy Dúl Juhász József Mudrány Istvánnal összeperelvén, utóbbit megütendő, a Pásztor István kezében levő fokost el akarta venni, s az azt nem engedő Pásztor Istvánnal huzalkodott, azt a földre teritette, rajta térdelt és taposott is. Mudrány István azonban Dúlt Pásztorról lehúzta, aztán Dúl arczul csapta Mudrányt, s birokra kelt vele, de Mudrány által arczon haraptatott. A korcsmában , melyben Mudrány, Dúl, és Pásztor egyenetlenkedtek, három gyertya égett, midőn a tanú mellett ülő Toperecz Bálint e szavakkal „majd segitek én rajtok!" felállott, s bunkós botját kezében fogva, az egyenetlenkedók közélépett, s az ekkor oda nem tekintő tanú csak e szavakat hallotta „meghalt Pásztor István"; kinek megölőjéúl a jelenvoltak Toperecz Bálintot mondották. Közvetlen ez eset után Dúl Juhász József kezében egy lőcscsel — a korcsmába lépett, s Mudrány Istvánra azzal egyet ütvén — a lőcs hátrahagyásával — eltávozott. — G-rossman Áron szögligeti korcsmáros tanúsítja, hogy Mudrány István és Dúl Juhász József összefogódzkodva küzdöttek, midőn a három égő gyertya által világított korcsmában Toperecz Bálint fölemelvén súlyos bunkós botját, azzal a mellette veszteg álló Pásztor Istvánt úgy ütötte főbe, hogy az a kezében tartott boros üveget elejtvén, összerogyott, s mire tanú segély nyújtás végett hozzálépett, már csak hulla volt. — Bodnár István mint tett tanú a fenebbi tanúval lényegében egyezőleg adja elő a tényállást. — G-rossman Borbála szintén tanúsítja, hogy a kérdéses alkalommal a tett színhelyén három szál gyertya égett. A többi ez ügyben kihallgatott tanuk semmi olyast nem hoznak fel, mi a fentebbiek által megalapított tényállás lényegén változást idézne elő. Megemlítendő még, miszerint egy tanú sem tapasztalta, hogy a vádlott Toperecz Bálint a megölt Pásztor Istvánnal ellenséges viszonyban állott volna. Az eljáró megye alispánja, minttörvényszéki elnök egy Tornán 1864 martius 9-én tartott feny. tszékiülésből 134 sz. a. kelt s a vádló tiszti főügyészhez intézett iratában tudatja azzal, hogy ,,Toperecz Bálint és Dúl Juhász József, és pedig első mint főtettes, másik mint bűnrészes, vádlottak ellen saját önvallomásaik alapján emberölés büntette miatt a perbefogatási határozat kimondatott," s egyszersmind oda utasítja, „miszerint érintett vádlottak ellen emberölés *) büntette miatta formás Írásbeli eljárás alapját tevő keresetét, azoknak szabályszerű inegidéztetése után nyújtsa be." Ezen alispáni levél pótolja a vizsgálati iratok közt hiányzó tulajdonképeni perbefogatási határozatot. A bünper f. évi april 19-én felvétetvén, a r. tiszti főügyész a tényállás előadása után vádját, ekként fejezi be: ,,A tanúvallomások és önvallomások Toperecz Bálint ellen a szándékos gyilkosságot, Dúl Juhász József ellen Mudrány István és Pásztor Istvánnak megveretését, ugy tárgyilag mint alanyilag eléggé bizonyítják, valamint Dúl Juhász József ellen a verekedés által előidézett közvetett gyilkosságot; miért is kéri az első rendű vádlott Toperecz Bálintot, mint s z á n d é k o s gyilkost akasztófára, a megölt Pásztor István örököseinek fizetendő 40 o. é. frt vérdíj, bonczolási költségek, eddig kiszedett, és ezentúl élelmére fordítandó rabtartási költségek megtérítésére, ellenben másodrendű alperes Dúl Juhász Józsefet, mint bünszerzőt s vérengzőt, 2 évi általános feltétel melletti súlyos börtönre elitélni." (Vége köv.) Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 56. Kelemen Pál és Somogyi Ignácznak mint kiskorú leánya Paulina t. és t. gyámjának Sényi G-ábor elleni zálogváltó perükben ítéltetett: A felpereseknek megítélt zálogváltási jogra nézve a tek. kir. itélő táblának az e. b. ítélettel összehangzólag hozott Ítélete, annak indo*) A felperes tiszti főügyész mindamellett nem emberölés, hanem gyilkosság, még pedig „szándékos gyilkosság" miatt emelte a vádat; mintha, nem szándékos vagy szándék nélküli gyilkosság is léteznék. J. Gy.