Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 87. szám

355 Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. itélő táblán. 532. Falk Lajosnak Muzsung István ellen 295 frt. kártérítés iránti perében Ítéltetett: Alperes az általa F. a. beperelt Ítélettel bebizonyítván azt, bogy a felp. által ellene ugyancsak a kérdéses földteruiésének elfoglalásából származtatott kár iránt támasztott kereset már előbb 1861 aug. 10-én felperesnek attóli elmozdításával érdemileg lett elintézve, de ezt maga felp. sem vévén tagadásba, az által pedig, hogy keresetében kárát, annál, a mit ennek megtérítése fejében előbb követelt, most többre értékesítette, ugyanazon kártérítési jogalapra fektetett jelen keresete az előbbinél más keresetnek nem tekintethetvén, az eljáró megyei törvszék ítéletének megváltoztatásával, felp. ujabban az annak megfelelő perorvoslat nélkül felélesztett keresetétől elmozduatik, és alp. részére a felebbviteliekkel együtt 16 írtban megállapított perköltségnek 15 nap alatti megtérítésében is, különbeni végrehajtás terhe alatt elmarasztaltatik; a patvarkodási büntetésnek azonban, tekintve, hogy felp. előbbi sommás szóbeli keresetét ujabban rendes per utján kezdette, és igy bár nem kellő perorvoslatot használt is, a büntetést feltételező bosszantási akarattal sem lenne terhelhető, helye nem találtatik, s a felterjesztett periratok stb. (1864. szept. 24-én 5321. P. sz. a. Elő.: Ny e vi cz key.) 533. Mikovényi Károlynak, Széki gróf Teleky Sámuel örökössei elleni, terménybeli hátralék, 600 frt. nyugdíj, ? 1272 frt. 14 kr. kártérítés s járulékai iránti perében Ítéltetett: Alperesi részről felhozott elévülésnek, miután felp. keresetét magán uton folytonosan nem cs tk követelte, hanem ennek fejében alperesek által peren kivül bizonyos összeg fel is ajánltatott, hely nem adathatik, és ennek folytán, mivel a keresethez A a. csatolt szerződésben magukat alperesek a keresetbe vett terményeknek éven kinti kiszolgáltatására kötelezték, és hogy az, a kereseti évekre a kötelezés értelmében ki is szolgáltatott volna, ámbár a kiszolgáltatást tanusitóokmányok, nyugták és egyéb próbáknak szükségképen alperesek birtokában — ha azokat kiszolgáltatták — lenni kellene a felp. által felmutatott B—K. a. iratok ellenében semmivel sem igazoltatván, ez okból a keresetbe vett termények 1846-ik évre is, a válasz, s illetőleg a végiratban történt leszállított mennyiségben, s igy összesen a K. a. kimutatás szerint követelt 421 kis vékából levonva 40 vékát, 381 kis véka tiszta buza, 652 '/2 kis véka elegy buza, 305 kis vékából levonva 60 vékát, 245 kis véka kukoricza, 5555/l6 kis Téka zab, 8 s % kis vékából levonva 3 kis vékát, 5 s 3/4 kis véka főzelék, 464 veder 2V12píntbor, végre 1 s 2/3 hizott sertésnek megtérítésében alperesek, a felp. részére elsőbiióságilag megitélt s általa nem neheztelt póteskü letételének feltétele alatt elmarasztatnak. Minthogy továbbá felp. a teljesitett utazásokat uradalmi költségen tenni, az A a. szerződés szerint jogosítva volt, az általa felszámított utazások megtétele pedig alperesek által meg nem czáfoltattak, ennek megtérítése fejében ez okból 38 frt 18 krban elmarasztalnak, és végre, miután alperesek magukat az A a. szerződésben arra kötelezték, hogy felperesnek öt évi szolgálat után, évi 610 vfrt nyugdijt fizetendenek, és azt, hogy felp. náluk 17 éven át szolgált, magok beismerték, az pedig, hogy ezen szolgálatból 1 £52 május l-jén lépett ki, a 13 sz. a. alp. okmánynyal igazoltatnék, felperesnek ekként e czimen követelt évi 600 vfrt. vagyis 252 frt. osztrák értékbeni nyugdíj, 1852 május 1-től mint a szolgálatbóli kilépés napjától számítva, megítéltetik, s alperesek ennek a lefolyt évekre, az elsőbiróságilag is megítélt kamatokkal egyetemben, egyszerre, jövőre nézve pedig évnegyedenkint utólagosan leendő megfizetésében elmarasztaltatnak. Ellenben felperes álial ló és egyéb marhatartás czimen követelt kárpótlás, miután alperesek magukat arra, hogy ezen marhák nem tartása esetén felperest kárpótolni fogják, nem kötelezték, és felp. azt, hogy ezen marhák tartásában alperesi részről akadályoztatott volna, nem is állítván, e részbeni keresetével tehát ez okból elutasittatik; ugy szinte elutasittatik irnoktartás fejében, és favásárlás czime alatti követelésével is, mivel az irnoktartás kárpótlása hogy kötelezve lett volna, ki nem mutattatott, tűzifa pedig felperesnek az uradalmi erdőkből adatni s illetőleg azokból hozatni engedtetett, s hogy ebben alp. részről akadályozva lett volna felp., nem igazolván, e czim alatti kárpótlása sem volt megítélhető, és ekként és ennyiben megváltoztatván, többiben pedig helybenhagyatván az e. b. Ítélet, a periratok stb. (1864. october 18-án 3612. P. sz. a. Elő. : Jamniczk y.) 534. A kassai cs. k. pénzügyészségnek, Pollák Lipót elleni perében ítéltetett : Alperes a G a. valódinak elfogadott iratában saját szavai szerint őt mint szállítót terhelő só kirakodási és elhelyezési költségnek addig is, mig ez iránti kérvényére határozat érkeznék, a kincstár általi eszközlését maga szorgalmazván, azt pedig, hogy fentérintett ezen kérelmére kedvező választ nyert, avagy hogy a keresetileg felszámított kiadások nem helyesen rovattak fel, maga sem ,állitván; végre azon körülmény, hogy a só a kirakodás megkezdése után, az állitólag beállott kedvező idő következtében elszállítható leendett; miután alperes által felmutatott 13 sz. a. szerződés szerint is a sót már october végéig elszállítani tartozott, és a kirakodást illetőleg visszarakodást maga alperes november havára szorgalmazván, ezt tehát mentségére fel nem hozhatja, ez okokból alp. a felp. 5399 frt 681/., kr. tőke, ennek a kereset benyújtása, vagyis 1862 nov. 9től számítandó 6°/0 kamat, és 50 frt. mérsékelt perkültségeknek jelen ítélet jogerejüvé váltától számítandó 15 napok alatti megfizetésében elmarasztatik, s megváltoztatván ekként az e. b. ítélet, a periratok stb. (1864 oct. 17-én 400 P. sz. a. Elő.: Ja m n i c z ky.) 535. Nedeczky Györgyné Horváth Juditnak Vasdényey Antal és neje elleni adóssági pereben ítéltetett: A kereset alapját tevő A a. okirat, felperesnő néh. atyjától, Horváth Imrétől 1848-ik évi május hó 6-ik napján felkölcsönzütt 5000 frt tőke után fizetetlen maradt kamat hátralékok biztositására adatván ki, ez alapon a fentebbi okirat keltéig, vagy is 1859 iki máj. hó 6-ik napjáig öt évekre elmaradt s összesen 1500 pfrtokat tevő kamathátralékok vétetnek követelésbe, miután azonban az, hogy a fenérintett tőke után a kamatok 1854-iki máj. 6-ik napjáig hat évekre kifizettettek, a felperes által E. a. felmutatott okiratból kitűnik, és hogy alperesek még ezentúl is három évekre, vagy is 1857. máj. 6-ik n ipjáig kifizették a kamatokat, alperesek a felperesnő részéről valódiságukra nézve kétségbe nem vont l/. és V a. nyugtákkal igazolják, azt pedig, hogy ezen utóbbi nyugták nem a fentebbi 5000 pfrt tőke kamataira vonatkoznának, s néhai Horváth Imre alperesekkel más kölcsönzési viszonyban is állott volna, ezek tagadása ellenében felperesnő nem bizonyította, ezeknél fogva a fennidézett okira-