Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 64. szám

262 mert csak ekként lehet ezen törvényczikk 157§értelmében az elmarasztalt elleni különböző végrehajtási végzések kielégítési elsóbségéről határozni, más részt pedig törvényeink ürügye alatt a felekre kiható károk okozását metrírátolni. —a —f. Arányositási jogeset. A dédai használatbóli arányositó per b. Perényi Zsigmond főispán felperessége alatt a beregmegyei alis- i pányi biróság előtt 1838 febr. 23-án indittatott, s azon évi máj. 2. kelt Ítélettel a határban fekvő összes erdők zár alá vétettek, s a kisebb kir. haszonvételek haszonbérbe adatni rendeltettek; majd a máj. 18-ról kelt Ítélettel a telkek birói összeszámítása is elrendeltetvén, s ugy ez irányban, mint az erdei számadások megvizsgálása és a határvillongások kérdése tárgyában a vizsgálatok s vitatkozások megtétetvén: az alispányi biróság a peres felek megegyezéséhez képest aránykulcsul az anyatelkeknek füldmérőileg felvett nagyságát itéletileg is kimondotta és a Gr. a. telekösszeirást bíróilag megalapította. — Ezen ítélet a mtörvszék által is helybenhagyatott. Ezután az alispányi biróság a térkép meghitelesitését rendelte el, 1848 jun. 5-ről hozott Ítélettel pedig a már megállapított beltel ki kulcshoz képest és a felek által közakarattal elfogadott összesítés elve szerint az arányosság tárgyait a határbeli szántóföldekre, kaszállókra, s általában még felosztatlan minden közjavakra, haszonvételekre bíróilag kiterjesztette, az erdők már a mondott kulcs szerint felosztva levén, a határ osztályozását, a szavatossági és irtási kérdések elintézését pedig a felek kívánalmához képest a végrehajtási eljárásra utasította, és 1850 jun. 4-i ítélettel a felosztási tervet, az osztályozást, a szavatossági kérdést és az irtásokat illetőleg támasztott k öveteléseket, valamint a szőlő kérdést is a felek egyességeik értelmében eldöntötte. Ezek szerint minden kérdések részint ítélet, részint egyesség által elintézve levén, Péchy György a dédai közbirtokosság nevében 1857 máj. 19-én 1989 sz. a. Bereg-TJgocsa megye törvszékéhez beadott folyamodványában a pert végrehajtatni kérte. A mtörvszék 1857 jun. 5. végzésével a végrehajtás elrendeltetett, miért azt felp. az eddigi okmányok s Ítéletek nyomán megkezdetni s a szőlő térképét és osztályzatot meghitelesittetni kérte. Ezen kérelem ellen némely közbirtokosok megjegyezték, mikép a czélba vett végrehajtás nem eszközöltethetik, mert ki van ugyan mondva, hogy a határ felosztassák, de az alap, miszerint felosztassák, ki nem mondatott. A Q„ a. egyesség, ha kimondta volna is azt, hogy az antiqua postfundualitas proportio tárgya, az csak az aláírókat kötelezné, s nem a többieket is. Már a régi per 34 lapján is szorgalmaztatott a postf un dualitás felvétele, ennek teljesítését felp. mégis igérte; a keresetlevél is az 1836: XII. t. czikkben alapszik, hol a 12 §-ban az antiqua postfundualitas csak commassatiót, de nem proportiót tárgyaz. Az 1850. jun. 4-iki ítélet arról, hogy az antiqua postfundualitas proportio tárgya legyen, valamint a kulcsról sem rendelkezik. Az 1850-iki ideig, per rendsz. által az arányositási perek felievén függesztve, ily perekben ítéletet hozni nem lehetett, de ha lehetett volna is,miután az utolsó ítélet fölebbeztetett, azt jogerejünek tekinteni nem lehet. Mivel pedig a czélba vett végrehajtás által felszólamló alperesek oly birtokjuktól esnének el, melye ket a törvény proportio tárgyául ki nem jelölt, s melyekről egyességileg sem mondtak le soha, annálfogva kénytelenek a czélbavett végrehajtás ellen panaszt emelni és kijelenteni, miszerint az arány tárgyát képező birtokoknak belső birtok terjedelme szerinti felosztásában megegyeznek, s nem ellenzik, hogy a régi s közösnek be nem bizonyított birtokaik összesittessenek, de antiqua postfundualitásukat terjedelme szerint osztályozás utján kívánják megtartani, ennek eldöntéséig pedig a végrehajtást felfüggesztetni kérik. Erre felp. részéről megjegyeztetett, hogy az Ítéletek jogerőre emelkedtek s így azokon többé változtatni nem lehet; hogy az aránykulcs tettleg szentesítve van az által, hogy az az erdők felosztására nézve elfogadtatott, s valóságosan alkalmaztatott; hogy a felvett kulcs az 1836: XII. t. cz. 6. §-án alapszik, azt a felek magok kívánták, az ítélet megalapította s ezen ítélet ellen senki fülebbezéssel nem élt, tehát azt többé felforgatni nem lehet; hogy az antiqua postfundualitas ellen szól az is, mikép a huzamos ideig folyt perben azt felméretni a felek részéről senki sem sürgette, sőt az irtások iránti kifejlesztésről is lemondtak; tehát a végrehajtást ily kitérő kifogások nem gátolhatván, azt eszközöltetni kérik. A mtörvszék 1857 aug. 4-én 3007 sz. a. végzéssel a szőlők osztályozását megerősítette, s elhatározta, hogy a. gyepből minden közbirtokosnak kívánságához képest 2y2 hold osztassák. Ezen végzés alperesek fellebbezése folytán az eperjesi főtörvszék által megszüntettetvén, elrendeltetett, hogy az egyes telkek minden kültartozmányai vagyis az antiqua postfundualitas is a meghatározott kulcs szerint felosztassék-e ? utólagosan ítélet hozassék. És miután ezen határozat a legfőbb törvszékáltal is megerősíttetett, a mtörvszék 1859 mart. 19. 135 sz. a. kimondotta, hogy a D. a. összeirt arányositási telkeknek antiqua postfundualitása nem tárgya az aránynak, hanem minden egyes közbirtokosnak osztályozás mellett a közösből jutandó arány szerint fognak átadatni, s ennek eszközölhetése tekintetéből az arányositási telkek antiqua postfundualitásának mérnökileg leendő felvétele, s azokról a telekkönyv elkészíttetése felperesnek meghagyatott. Ezen ítélet jogerőre emelkedése után a közbirtokossági megbizott 1859 jun. 27-i 2J56 SZ. a. a végből folyamodott, hogy miután ezen perben minden egyéb kérdések már megoldva vannak, hogy a proportionalis felosztás alá nem sorolt régi postfundualitás meghatároztassék, szükséges a közösből tett foglalások és irtásoknak, ugy szinte azon téreknek kijelölése, melyek a közbirtokosságnál a proportio tekintetében jogtalan czimen léteznek, mi végből ezen térek előtüntetése szükséges. Minek constatirozására tanúkihallgatások eszközöltetvén : kiknek vallomásaikból kitűnik, hogy erdők elpusztíttatván, azok szöllőkké s kaszálókká alakíttattak, de ez mintegy 50 év előtt, 1800 körül történt. Ezek után tárgyalás rendeltetvén, a kisebb birtokosok előadták, hogy a felp. által proportio alá tartozókul követelt határrészek valóságos régi szántó és kaszálló földek, s oly telki állományok, melyek az 1836: XII. t. cz. szerint csak commassatio tárgyai lehetnek. A 2/- a- vizsgálatra ellenvetik, hogy azaz egész dédai határt hajdani erdőnek állítja, ami talán 300 év előtt lehetett, de az antiqua postfundualitás meghatározását oly messze időről származtatni nem lehet, s miután az itt megnevezett határrészek a teréziai urbérben telki állományt képeztek, s régi gyakorlatnál fogva az 1723 : 18. t. cz. által úrbéri természetűvé vált majorsági földek, s résziut irtás természetüket elvesztett urb. állományi részek, melyek tehát közosztály tárgyát képező curialis birtoknak nem tekintethetnek; kívánják, hogy